„Mire odaértem, a férfi már a szobában volt, és két munkatársamat fenyegette. Azonnal lépni kellett” – mondta a fiatal dunaszerdahelyi orvos, aki hősként viselkedett Pozsonyban

A húsvéti ünnepek előtt egy karddal felfegyverkezett férfi fenyegette a pozsony-ligetfalui, Antolská utcai Szent Cirill és Metód kórház személyzetét. Hogy az eset során senkinek nem esett baja, az egy fiatal, dunaszerdahelyi származású orvos, Beleš Emil rendkívül higgadt fellépésének is köszönhető, akiről a kórház is úgy nyilatkozott, hogy hősként viselkedett. Neki sikerült lecsillapítania a férfit, akit aztán a rendőrség őrizetbe vett.

Beleš Emil fiatal orvos, aki 6 éves egyetemi tanulmányai után hét hónapja dolgozik az általános orvosi szakvizsga programban. Orvosi családban nőtt fel, édesapja szintén orvos, édesanyja pedig egészségügyi nővér – szavai szerint az ő szakmai és emberi hozzáállásuk meghatározóak a munkájában. Az Antolská utcai kórház ismerős hely számára, mivel már egyetemistaként is dolgozott itt segédmunkásként, főleg a sürgősségi osztályon, ahol sokféle, gyakorta nehéz helyzettel találkozott.

Ez a húsvét előtti eset melyik osztályon, milyen körülmények között történt. Mi vezethetett ahhoz, hogy így reagált a férfi?

Az eset a belgyógyászati osztály egyik betegszobájában történt, ahol a férfi barátnője súlyos, válságos állapotban feküdt. A férfi nagyon agresszívan reagált – ezt persze nem lehet teljesen megérteni vagy elfogadni, de az indulat mögött az aggodalom is ott volt.

Hányan voltak jelen az esetnél? Ott volt maga a páciens is?

Igen, jelen volt a beteg is, rajta kívül két kollégám is a szobában tartózkodott, akiket a férfi katanával (japán kard – a szerk. megj.) fenyegetett.

Ön hogyan került bele ebbe a feszült helyzetbe? Mi volt az a pillanat, amikor úgy érezte, hogy be kell avatkoznia, és hogy élte meg az egészet?

A nővérek hívtak, amikor hallották a hangoskodást. Mire odaértem, a férfi már a szobában volt, és két munkatársamat fenyegette. Azonnal lépni kellett, a személyzet élete forgott kockán. Nem volt idő gondolkodni, csak arra figyeltem, hogy mindenki biztonságban legyen. Próbáltam a lehető legnyugodtabban és legemberibben kezelni a helyzetet, megkértem, hogy jöjjön ki velem, hogy beszélhessünk. Mindeközben lassan kivezettem az osztályról, és amikor sikerült kint tartani, megkönnyebbültem, hogy a betegek és a kollégáim már biztonságban vannak. Továbbra is nyugodt hangon próbáltam vele beszélni, majd megkértem, hogy a fegyver miatt hagyja el a kórház épületét.

Felkészítik Önöket ilyen helyzetekre? Mi segített most?

Erre nem lehet teljesen felkészülni – elméletben végképp nem. Sokat segítettek a sürgősségi osztályon szerzett tapasztalataim, ahol gyakran találkozunk agresszív vagy nehéz páciensekkel. Ilyenkor úgy gondolom, a legfontosabb, hogy gyorsan, határozottan és empatikusan tudjunk reagálni.

Tehát volt már része hasonló helyzetben. Meg lehet ezt szokni?

Igen, már többször is előfordult velem, hogy kiélezett helyzetet kellett kezelni, de eddig azokat sikerült szóban megoldani. Szomorú, de lassan mindennapossá válnak a verbális sértegetések és a fenyegetőzés, de nem szeretném, hogy ezt normálisnak tekintsük. Bízom benne, hogy a jövőben ez változni fog.