Amerika, napfogyatkozás és a pokol

Aki nem ismeri még az egyházkarcsai Molnár Kristiánt, annak el kell mondani, hogy egy megszállottal van dolgunk. Persze ezt ő vallja saját magáról, ugyanis a csallóközi fiatalember a napfogyatkozások „üldözője”, hiszen ez a folyamat a 18 éve tartó napmegfigyeléseinek része, munkájának a koronája. Az utóbbi közel két évtizedben igyekezett mindenhol ott lenni, ahol teljes napfogyatkozás volt látható a világon. Idén augusztusban egy kisebb expedícióval Amerikába utazott, hogy 13. csillagászati expedícióján élete kilencedik teljes napfogyatkozását dokumentálja. INTERJÚ

Amerika, napfogyatkozás és a pokol
Fotók: Molnár Kristián archívuma

Azt azonnal az elején tisztáznunk kell, hogy nem azért követed a napfogyatkozásokat, mert egy-egy szép fotót akarsz róluk készíteni. Utazásaidnak tudományos alapja is van.

— Így van, hiszen napmegfigyelő csillagészként ez a jelenség érdekel a leginkább. Augusztusban pedig egy nemzetközinek mondható, az Uma-Galileo elnevezésű expedícióval indultunk útnak az Amerikai Egyesült Államokba hatan. Ferencz Tamás, Jónás Károly, Tepliczky Csilla, Tepliczky István, középső lányom Ester és jómagam. A csapat egyik felét a szlovákiai UMa Astronomy csillagászegyesület két tagja, azaz mi a lányommal, a másik felét pedig magyarországi amatőr csillagászok alkották.

Tehát tudományos munkára szánt felvételeket készítettetek. Kinek?

— A felvételeket, amelyek a napfogyatkozás alatt készültek, tudományos feldogozásra küldtük a cseh Miloslav Druckmüller professzornak. Ez a munkánk legnagyobb elismerése, hogy ő feldolgozza az anyagunkat. Napfogyatkozásról képet bárki tud készíteni. Szép képet is bárki tud készíteni, de az ő munkájához speciális felvételek kellenek, amihez speciális műszerekre van szükség. Nekik is voltak csapataik Amerikában, ők is gyűjtöttek anyagot, de a mi felvételeinket is feldolgozzák, ami közel egy évig tart majd.

Hogy készül az ember egy ilyen útra?

— El lehet menni úgy is, hogy egy héttel előtte találod ki, de egy komolyabb expedícióhoz több hónapos előkészületekre van szükség. Ki kell választani a felszerelést, össze kell állítani a távcsöveket, hiszen azok is tudatosan vannak kiválasztva. Nem csak úgy elvittük, amit otthon találtunk. Csomagolni is úgy kellett, hogy számoltunk vele, mi van, ha valamelyik csomag nem érkezik meg. Nem lehet az, hogy a kábeleket az egyik táskába teszem, a másikba pedig a távcsöveket, hanem úgy kell, hogy egy távcső és annak a kábelei egy helyre kerüljenek. Mert ha egy táska nem érkezik meg, az még nem tragédia.

Hogy nézett ki az időjárás-előrejelzés?

— Az utolsó pillanatig nagyon rossz előrejelzések voltak. Úgy nézett ki, hogy egy nagyon nagy front érkezik abba a térségbe, ahonnan legjobban észlelhető a napfogyatkozás. Most úgy alakult, hogy egy helyen voltunk két csoporttal, de normális esetben kétfelé kellett volna válnunk, hogy minimalizáljuk a felhősödés esélyét. Szerencsére teljesen tiszta volt az égbolt felettünk.

Nos, kezdjük talán az elején. Hova is kellett utaznotok azért a bizonyos tiszta égboltért?

— Budapestről repültünk Chicagóba, másnap reggel autóval indultunk el, átszeltük Illinois államot, majd Iowát és Nebraskát. Így jutottunk el Wyoming államba, azon belül is Douglas városába, majd a településtől úgy 50 kilométerre nyugatra táboroztunk le az út mellett. A semmi kellős közepén voltunk, ahova hajnali fél egykor érkeztünk meg. Akkor még a felszerelést össze kellett állítani, mert nem szabad az utolsó pillanatra hagyni, hiszen nagyon sok tényezőtől függ, milyen képek készülnek.

Amikor a nagy utazás után reggel felébredtetek, ismét dolgoznotok kellett, elvégezni az előkészületeket és már csak a jelenségre vártatok. Hogyan, mivel teltek ezek az órák?

— Ahol mi voltunk, nem egy eldugott hely, úgyhogy jöttek mások is, akik letették a kis széküket, esetleg a távcsövüket és felkészültek, hogy megnézik a napfogyatkozást, aztán látták, hogy van ott pár ember, azaz mi, akik rendesen fel vannak szerelve.

Mesélnél erről a komolyabb technikáról?

— Számítógépek irányítják a fényképezőgépeket, amelyek a távcsövekre vannak rákötve. Pontosan be van programozva, le van tesztelve, kiszámítva, hogy milyen sorozatot kell készíteni. Volt olyan napfogyatkozásom, amikor egyáltalán nem láttam a jelenséget, mert fotóznom kellett. Ma már nézhetem, mert a számítógépek minden munkát elvégeznek helyettünk, csak helyesen be kell őket állítani.

Ki finanszírozta az expedíciót?

— Ezt az utat, az előzők legtöbbjével ellentétben nem saját zsebből fizettem, vagyis nem teljesen. Egy részét az UMa Astronomy csillagászegyesület finanszírozta, persze szponzorok által, a maradék pénzt, amire szükség volt, én adtam hozzá.

Mettől meddig tartott maga a napfogyatkozás?

— Ez a mostani jelenség reggel kilenc óra körül indult el az óceán felett és érkezett be Amerika nyugati partjára, majd teljesen áthaladt az egész kontinensen, végül valahol az óceánban végezte. Helyi idő szerint 11:43-kor volt a teljes napfogyatkozás. Ahol mi álltunk, a teljes jelenség 2 perc 34 másodpercig tartott.

A lányodat sikerült megfertőznöd a napfogyatkozások iránti őrülettel?

— Sajnos nem, de nagyon élvezte.

Miért vitted őt el?

— Amikor terveztem az utat a két nagy lányomat szerettem volna elvinni magammal, végül csak a középső jött velem. Szerettem volna legalább egyszer velük lenni egy ilyen alkalommal. Az biztos azonban, hogy egy nagy élmény volt Esternek. Szerencsére látta is. Örülök, hogy velem volt és sokat segített. Azt mondta előtte, hogy olyan ideges, mint egy zongorakoncert előtt.

Az expedíció tagjai. Jobbról az első Molnár Ester és Molnár Kristián

Előzetesen azt mondtad nekem, hogy megélted a poklot is. Ezzel mire céloztál?

— Most néztem meg azt a videót, aminek mi vagyunk a szereplői, amit az expedícióról készített az egyik kolléga. Nem örülök annak, hogy felkerült az internetre, de nincs mit tenni. A legtöbbet persze én látom benne, talán egy kívülállónak nem is jelent sokat. Gondolj bele abba, hogy 18 éve csinálod ezt a mások számára felfoghatatlan dolgot, űzöd ezt a hobbit. Normális biztosan nem lehetsz…

Egy minimális őrültség kell hozzá?

— Nem, ehhez maximális őrültségre van szükség. Nem lehetsz normális ember…

…tehát a pokol?

— Igen, a pokol. Szóval másfél évig dolgozol a projekten, fejedben az összes helyszín és a térség időjárása. Másról soha nem beszélsz, szinte már zavaró. Lefoglalod a szállásokat, ahol az utad során megállsz majd. Az időjáráson is sok múlik, mert előfordulhat, hogy ma tiszta az égbolt, de holnap felhős. Húsz órával a napfogyatkozás előtt leautózol a már leutazott 1200 kilométerhez még 500-at és átszelsz egy következő államot. El kell dönteni, hova is megyünk pontosan, mert az előre betervezett megfigyelőpontok adottak, az időjárástól függ minden. Jól kell választani. Mikor megérkezünk, még az éjjel, összerakjuk a távcsöveket. Nincs olyan lehetőség, hogy majd reggel, amikor felébredünk. Azt akkor, azonnal meg kell csinálni. Nem szabad semmit az utolsó pillanatra hagyni. Próbálod picit kipihenni magad, reggel felébredsz, kiosztod a feladatokat. Tíz perc van a jelenségig, tiszta az égbolt, már csak reménykedünk, hogy nem borul be, de erre már nagyon kicsi az esély. Be vannak állítva a távcsövek, működnek a számítógépek, minden tökéletes. A következő feladat az, hogy egy perccel a napfogyatkozás előtt le kell venni róluk a szűrőket. Már csak hat perc van hátra, ami gyorsan eltelik. Elvégzek egy utolsó ellenőrzést, amikor azt veszem észre, hogy az akkumulátor jelzőfénye, ami a távcsövek motorját működteti, nem világít. Nem kap áramot. Hiába nyomkodom a gombot, nem indul be. Itt már akár fel is rúghatod az egész technikát, mert vége… nincs tovább.

De sikerült megoldani a problémát…

— Ott állsz Amerika kellős közepén, jó az időjárás és valami mégis ellenünk dolgozik. Akkor, abban a helyzetben mond az ember olyan szavakat, amelyeket máskor nem használ. Az összes elkeseredettség kiült az arcomra, amit a lányom is látott. Tudtam, hogy ezt a helyzetet nem lehet megoldani. Gyorsan elkezdtünk egy adaptert keresni, ami talán segíthet. Mindenki keresi a kábelt, hogy áramunk legyen, rohangálunk össze-vissza, én egy pillanatra megállok, mert már látom, nincs mit tenni. Végül mégis előkerül egy kábel, de tudom, ezzel mégsem oldottunk meg semmit. Hiába szúrjuk be és kapnak újra áramot a gépek, a napot elveszítettük, továbbhaladt a távcsövek látószögén és nem olyan egyszerű megkeresni.

Végül mégis sikerült, nagy szerencsének köszönhetően, vagy inkább egy jelnek köszönhetően…

— Jó pillanatban jó irányba fordítottam a távcsövet és megtaláltam a napot. Talán a tudatalattim segített. Számomra ez a szituáció maga a pokol volt. Ezt egy olyan ember, aki nem élte át, illetve nem fontos neki, nem tudja átérezni. De végül két perccel a jelenség előtt minden be volt állítva és minden működött…

…és tiszta égboltotok volt, ami ugye az előző expedíciók napfogyatkozásaikor nem volt jellemző?

— Nem gondoltam volna, hogy 11 évet kell várnom, egy ilyen tiszta égboltért. Azt sem gondoltam volna, hogy be kell járnom az egész világot ezért az időjárásért akár többször is.

Az élet nem áll meg, lesznek még napfogyatkozások, tehát adja magát a kérdés: Tervezed már a következő expedíciót?

— Minden alkalommal úgy tértem haza az expedíciókról, hogy már terveztem a következőt. Most ilyen nincs. Itt már nem arról van szó, hogy én mit akarok. Az évek múltával változnak a prioritások. Három gyerekem van, akik nőnek, és régebben könnyebb volt a pénzt összespórolni, de most már mehetne másra is.

Hol lesz a következő teljes napfogyatkozás?

— A következő két napfogyatkozás Chilében lesz 2019-ben és 2020-ban. Itt már otthon vagyunk, mert kétszer megjártuk, tehát nem az ismeretlenbe mennék. Aminek a következő lépése, hogy jövő ilyenkor meg kell venni a repülőjegyeket és el kell kezdeni tervezni. Ez egy igazi sátorozós, sivatagos expedíció lesz hegymászással egybekötve, amire remélem találok jelentkezőket a csapatba. Már ha összejön, de olyan nincs, hogy nem jön össze. A lényeg, hogy a mostani expedíciónk sikeres volt, a többi már a jövő zenéje.

Angyal Sándor