Ami volt, az a TEGNAP, ami van, az a MA. Ami lesz, az pedig a HOLNAP

Nnnna, most akkor álljon itt fehéren feketén MA, hogy hatalmasakat tévedtem TEGNAP. És nem lehetek biztos abban, hogy HOLNAP nem fogok...

Ami volt, az a TEGNAP, ami van, az a MA. Ami lesz, az pedig a HOLNAP
Fotó: TASR

Konkrétan abban az írásomban „követtem el“ tévedéseimet, amelynek az volt a címe: Bugárék megmentették önmaguk és a szlovákiai politikai osztály megtépázott becsületét. Nem kérek viszont bocsánatot senkitől, majd én elintézem magamban, hogy önmagamnak megbocsássak…

Abból indultam ugyanis ki TEGNAP: olyan nincs, hogy Robert Fico lemondjon!

Erre, ha úgy tetszik, akár az életemet is rá mertem volna tenni (elméletileg!), mert politikusi előélete és a megrázó újságírógyilkosság utáni összeesküvés-elméletei, őrült ámokfutása egy az egyben arra utaltak, hogy egy gátlástalan vaddisznó ő. Aki ha beledöglik is, megtartja a szajrét...

A másik alapvető tévedésem az volt, hogy az újságírógyilkosság körülményeitől és az utca hangjától természetes módon befolyásoltan - moralizáltam. Pontosan úgy, ahogy azt egy hatalmas tömegben csinálja az ember.

Márpedig egy közíró igencsak fals szerepet vállal, ha engedi, hogy érzelmei ragadtassák el. Ha mégoly „jogosnak“ is tűnik egy ilyen gesztus. Az én esetemben egy kolléga vére hullott, TEGNAP pedig ott volt még a hatalom csúcsán, aki, ha nem is közvetlenül, de közvetve, jelképesen abszolút bűnrészesnek számított és annak is látszott. Méghozzá nagyon-nagyon! Az is volt egyébként, ennek ellenére TEGNAP nem akaródzott neki felelősséget vállalni. Ehelyett vastagon tolta a népbutító mantrát, primitív összeesküvés-elméleteit. Többek között ezért lehetett kvittelni Bugár Béláék döntését, amely az előrehozott választásokban határozta meg a politikai válság megoldását.

A helyzet azonban alapvetően megváltozott.

Fico egyszercsak belátta, csak úgy tehet kísérletet a politikai hullazsák elkerülésére, hogy kormányfőként beadja a kulcsot. Nem látni a fejébe, tehát szamárság lenne arról fantáziálni, hogy a Híd párt kormányból történő távozásának fenyegetése nyomán döntött-e, avagy maga ijedt meg annak a felmérésnek az eredményétől, amely pártja eddig soha nem látott bizalomvesztését prezentálta.

Mindenesetre alapvetően más helyzet generálódott a politikai színtéren. Robert Kaliňák után főnöke, Fico is fölállt a bársonyszékből! A Híd párt politikusai saját verziójuk szerint ezért úgy döntöttek, lehajolnak a lábuk előtt heverő hatalomért. Amit a moralizálásra joggal hajlamos utca oly előszeretettel vályúnak titulál...

Legyen, ez az utca igaza, moralizáljon csak az utca, az ezerfejű Cézár. Közíróként viszont most már nem kívánom elkövetni ezt a hibát. De még jóslásokba sem bocsátkozom most már itten, mert tudom, amit tudnom kellett volna TEGNAP is. Azt, hogy a politikában minden lehetséges, és mindennek a fordítottja is. Akárcsak az életben, amely, amint azt a mellékelt ábra mutatja, bármikor fölülírhatja a TEGNAPOT. Vagyis, ami volt, az a TEGNAP, ami van, az a MA. Ami pedig lesz, az a HOLNAP...

MA tehát az van, hogy marad a Smer-SNS-Híd kormánykoalíció. Az van MA továbbá, hogy ez leginkább Bugár Béla lelkén szárad. Avagy ahogy teszik, neki az érdeme... Merthogy mást mondott TEGNAP, mint MA. És akkor HOLNAP hogyan higgyen neki a nép?

Na, de ki annak a megmondhatója, hogy miként ítél a nép HOLNAP? Mondjuk, ha az „új“ kormánynak HOLNAPRA, hétfőre, karácsonyra annyi.

És ha kíbírja 2020-ig? Ki meri felelősséggel kijelenteni, hogy ugyanúgy vélekedik majd a nép HOLNAP, mint MA?

Egyébként az ellenzéki politikusok meg ezek választói persze hogy ki merik ezt jelenteni! Sőt...! Őket azonban, lássuk be, elsősorban és természetesen a saját érdekeik vezérlik. Hiszen ők elsősorban és teljesen természetesen arra a hatalomra (vályúra?) pályáznak, amelytől MA sokkal messzebb vannak, mint amilyen távol/közel TEGNAP voltak hozzá.

Ettől azonban, hogy ők ezt kijelentik, a lényeg semennyit nem változik. Tudniillik, hogy MA úgy néz ki, kénytelenek lesznek kiböjtölni a parlamenti választások időpontját. Amely időpont MA, ebben a pillanatban, ahogy az fenetebb említve volt, bizonytalan. Számukra is!

Épp ennyire, kell számolnia mindezzel az „új“ kormánykoalíció politikusainak. Annyival vannak csak előnyösebb helyzetben, hogy sokkal inkább tőlük függ a hatalom megtartása, mint amennyire az ellenzékiektől. Már, ha nem az utca fosztja meg őket a hatalomtól HOLNAP. Ami MA nem látszik valószínűnek, de ugye, soha nem mond, hogy soha...

Annyit kéretlen tanácsul viszont kénytelen vagyok szervírozni a kormánykoalíció politikusainak, hogy csak egy lehetőségük van:

Nem csak vért kell izzadniuk a gyilkos és felbujtói utáni hajszában! Sokkal nagyobb a felelősségük abban, hogy méregtelenítsék a közéletet. Ami azt jelenti, hogy további smeres gazemberek is elhúzzanak a politikai színtérről! Talán nem kell külön leírni a névsort itt, amely ugye Tibor Gašpar rendőrkapitány nevével kezdődik. És folytatódnia kell az igazságszolgáltatás egészét, az ügyészségeket, bíróságokat rohasztó paraziták neveivel. Nem utolsósorban a Fico-féle Smer azon tolvajaival, akik, ahogy leírtam már egyszer, a legutolsó fatornyos faluig beterítették a korrupció hálójával ezt a szerencsétlen országot. Hogy legyen értelme ennek az egész cirkusznak, már MA le kellett volna fékezni a markába röhögő Robert Ficót, hogy HOLNAPRA végleg elmenjen a kedve a heherészéstől! Mert, ha esetleg nem tudnák, a népet elsősorban ezek az undorító közéleti viszonyok hajtják az utcára! Nem a bohóc Matovičék! Ennek a posványnak a végleges felszámolása a Híd politikusainak felelőssége. Ezen áll vagy bukik a párt jövője MA, HOLNAP pedig még inkább!

Pluszban azt ajánlom a Híd politikusainak, hogy ne csak alázatosak legyenek a szolgálatban, hanem alázatosnak is kell látszaniuk!

Ami egyáltalán nem fér bele, az az, hogy türelmetlen, gőgös gesztusokat ejtsenek a nyilvánosság felé. Mindenekelőtt a nyilvánosságot, az utca emberét képviselő kollégáimra gondolok, akiknek kötelességük a politikusokkal szembeni kellemetlenkedés...

Utóirat

Senki ne tévedjen, ezt a szöveget itt nem diktálták. Sem belföldről, sem külföldről.