Annak, aki szeret gördeszkázás közben macskákat simogatni és matét kortyolni

A Recorder nevű tekintélyes magyar zenei blog Magyarradar rovatában mutatta be két éve az Agavoid nevű – akkor még csak trióként, ma már kvartettként működő – formációt, egészen ígéretes jövőt jósolva nekik. Akkoriban bejutottak a Kikeltető nevű tehetségkutató döntőjébe, az ígéretes jövő pedig most már javában zajlik. 2016-ban jelent meg CĀSUS c. albumuk több, egy évvel korábban már megismert dalukkal, illetve újakkal, tavaly pedig csatlakozott hozzájuk egy dobos is, még egy réteggel sűrítve a cselekményt. A pénteki koncert (esemény ITT található) apropóján a neten válaszoltak kérdéseinkre.

A Kikeltető-beli szereplésük:

Bevallom, korábban nem ismertem a formációt, viszont ahogy elindítottam a CĀSUS c. albumotokat, Lou Rhodes és a Lamb ugrott be – aztán persze ezt az analógiát behatárolják azok, akiket én ismerek vagy hallgatok, viszont melyek azok az alkotók, akiknek művei jelentik számotokra a pilléreket? Nem feltétlen zenei előadókra, de akár vizuális vagy egyéb művészekre is gondolok…

Szeretjük az olyan alkotókat, akik ötvözik az audiót a vizualitással. Ha ki kell emelni valakiket, valamiket, akkor a Floating Points, Nicolas Jaar, Sevdaliza, Nico Niquo, Boards of Canada, Mall Grab, Chairlift, Radiohead, Yellow Days, Beacon, Sufjan Stevens kísérleti korszaka, a 70-es 80-as évek lemezborítói, de sokszor akár egy sorozatrész, egy pultnál történő beszélgetés vagy a telihold is meg tud bennünket mozgatni.

Az After c. dal videoklipje:

Honnan, milyen formációkból érkeztetek, mielőtt létrejött az AGAVOID, és mit hoztatok onnan magatokkal?

Bálint: szóló projektem volt, korábban több zenekarral is jammeltem.

Vincenzo: A BOZO zenekarban gitáron játszottam, emellett volt egy szóló projektem, mostanában pedig a Kamikaze Scotsmennel zenélek még.

Kristóf: 2015 óta szólóban Christopher Waverként működöm, előtte pedig egészen gyerekkortól mindenféle zenekarban és projektben próbálkoztam, mint a Gorongosa, különféle stúdiós, produceri felkéréseknél, illetve alapítója vagyok a PLUTO Sound kiadónak.

Dalma: Több próbálkozásom is volt, kisebb projektekben, egy éve az Isle of Man-nel koncertezem és közreműködtem egy számban a No Whales legközelebb megjelenő albumán is.

A Recorderen veletek kapcsolatban megjelent cikkeknél ismétlik az experimentális psych-art-dreampop címkéket, ami azért nagyjából valószínűleg meghatározza a csomópontokat. Ha a jelenlegi felállás négy tagjára kéne illeszteni ezt a négy „tag”-et, akkor ki melyiket kapná?

Mindenki mindig másikat. 🙂

Miután végighallgattam az albumot, számos jelző jutott eszembe a dinamikustól és az ösztönzőtől a békésen keresztül egészen addig, hogy takaros. Ti milyen jelzőket használtatok rá, mikor megszületett, és milyeneket ma?

Mozgalmas, hullámzó, minimál és túláradó is egyben, kontrasztos pasztell. A jelzők maradtak, inkább mi változunk, változtunk, ami majd nyilván az új megjelenéseken, számokon, melódiák hangulatán fog érződni visszanézve.

Itt meghallgathatod az egész albumukat:

A zenéinket annak ajánlanám, aki azon gondolkodik, hogy…/ aki szeret… / aki nem bánná, ha… – befejeznétek ilyen módon háromféleképpen a mondatot? 🙂

…azon gondolkodik, hogy mit csináljon péntek este! 😉
…aki szeret gördeszkázás közben macskákat simogatni és matét kortyolni.
…aki nem bánná, ha lehetne teleportálni.

Szó esett róla, de mikor várható valamilyen következő megjelenésetek, és melyek azok a hatások, amelyek esetleg más irányba terelnék zeneileg, hangulatilag?

Nyáron csatlakozott hozzánk Vincenzo, ez jelentősen megváltoztatta a hangzásunkat, a korábbi programozott dobhangzást felváltotta az élő dob, ami új lehetőségeket nyit a kísérletezésre és a témák átértelmezésére.

Az évek során sok helyen koncerteztünk, ez adott egyfajta rutint, szabadabban, jamelősebben játsszuk a számainkat. Van csomó új ötletünk, próbákon formálódnak az új számok, most azon vagyunk, hogy ezeket beépítsük az élő szettünkbe, és koncertezzünk az új számokkal, mielőtt elkezdenénk a stúdiófelvételüket.

(SzT)