Anyád! – iktasd!

Nos, a parlament szintjén valóban nem egyszerű kezelni az törvény biztosította levéltitkot. Nem is igen sikerül ez olyan időkben, amikor az ellenzék minden kis ürügyre ráharap. Matovič pedig kétségkívül jó étvággyal harap rá mindenre, ami mozog és nem önmaga… (De akkor minek cukkolják?

Anyád! – iktasd!
Fotó: TVnoviny.sk

Az teljesen logikus, ha biztonsági okokból egy arra alkalmas módszerrel az arra kijelölt és képzett, titoktartásra kötelezett személy szabályszerűen bontogatja a küldeményeket, mert lehet bennük méregtől a bombán át a kiscica farkáig bármi, noha utóbbi állítólag nem túl gyakori.

Csakhogy: 1. Azután a leveleket, ha „tiszták”, veszélytelenek, iktatni és továbbítani illik, sőt kell a címzettnek.

Csakhogy: 2. Ha jól értjük a parlamenti illetékes magyarázkodását , aki majd Danko helyett elviszi a balhét, ez nem egészen így történik. Tartalmi cenzúra is van, különös tekintettel a vulgarizmusokra.

Márpedig az anyázás az nem biztonsági szempont. Igenis minden képviselőnek, pártnak, frakciónak joga van szembesülni azzal, ha szidalmazzák. Pölö azért, mert az esetek egy részében akár tanulhatna belőle. Legyen szépen iktatva minden. Minimum az utókornak, a jövő politológusai, szociológusai vagy nyelvészei számára kiváló kutatási témákat vethet fel és dokumentálhat(na) az ilyen anyag.

De hagyjuk a tudományt, amíg egy püspökség komolynak vélt tanszékkel és a szélsőjobb „erkölcsi” támogatásával rendez áltudományos konferenciákat Tiso tisztára mosdatásáról…

Szóval szerintem nincs mit olvasgatni azokon a leveleken a levélbontogatók részéről, amennyiben nem ők a címzettek. Kivéve, ha a címzett ezzel kifejezetten megbízza őket (mert neki így könnyebb, kényelmesebb sötöbö). Ráadásul épp biztonsági okokból nem kéne elolvasniuk a bontogatóknak semmit. És ezt – Matovič rejtelmes természete ide vagy oda – kábé el is érhetné az ellenzék. Sőt akár egyes kormánypártiak segítségével érhetné el.

De mire is jó Dankoéknak ez a „kukkolás”? Ami a lakossági feljelentéseket, témafelvetéseket illeti, azok úgyis eljutnak a címzettekhez előbb vagy utóbb.  Igaz, akinek vaj volna a fején, így időben léphet, ha figyelmeztetik… Ekkora félnivalója lehet valakinek? Hát akkor annál inkább kezelni kell a problémát!

A nem naiv kategória pedig amúgy is más csatornákat használ…

A többi nagyjából kicsinyesség. És mi haszon van a kicsinyességből? Meg szinte totális kontrollmániából? Jobban dagad a hatalomtól az emberke zakója? Tényleg ilyen vidékies, szűkkeblű az országos politika is?

És ha ez így rendben volna, akkor mostantól miért nem szűrik az elektronikus levelezésben szintén a vulgarizmusokat, az anyázást, sőt az öreganyázást?!

És vajon biztonsági okokból lesz-e a parlament bejáratánál, mondjuk, tetűkontroll, mint az iskolákban? (Nem viccelek, erre „papír” van, a közegészségügyisek hagyják jóvá! Olyan képviselő, akinek a párja nem elit helyen pedagógus, tudta nélkül akármikor bevonszolhatja a kis állatkákat a nemzet tanácsába! Nem szégyen az, a becsületes munkával jár.) Vagy netán egészen odáig merészkedne a tekintetes házelnök kapitány úr, hogy a haza védelmében személyesen beszálljon az ellenőrzésbe, és akár hüvelygombaszűrést is végezzen az előcsarnokban? (Persze, legalább egy lenge függönyke mögött, népviseleti-baba strázsákkal két oldalt…)

Ez nem csupán biztonság kérdése, hanem nagy részben gyerekszoba kérdése.