Az elektronizáció csődje, avagy a szlovák Bermuda-háromszög

Én annak vagyok a híve, hogy minél több műveletet a legegyszerűbben, leggyorsabban és ennélfogva a legolcsóbban lehessen végrehajtani az önkormányzati és az állami apparátusok, valamint a társadalomszervezés egyéb terein.

Az elektronizáció csődje, avagy a szlovák Bermuda-háromszög
Fotó: TASR

A 21. század első ötödének vége felé járunk, taknyosorrú, írástudatlan ovisok kis túlzással le tudnak vezényelni egy holdra szállást a mobiljukkal…

Ezzel szemben Szlovákiában az elektronizációs folyamatos sorra mondanak csődöt. Az adóhatóság sorozatosan omlott össze a múltban és máig nem képes olyan rendszert létrehozni, ami ne pusztítaná szorgalmasan a használatára kötelezett emberek idegsejtjeit.

(Állam)vasúti jegyet is lehet már vásárolni interneten, de az ingyen diákjegyek el tudnak fogyni, miközben elfogyásuk után mégis van hely a vonatban, amelyért ugyanannak a diáknak már fizetnie kell. Pedig ugyanakkora helyet foglal a feneke, mintha ingyen utazna… Az ingyenes diákjegy szerencsére 24 órán át érvényes, csak hát, ha a diákocska önhibáján kívül lekési a vonatot (ne ismerd meg a átszállási mizériákat), akkor a későbbin az érvényes ingyen jegyét ki kell fizetnie… Az meg már csak hab a tortán, hogy ebben a fene nagy komputeres precizitásban szeptember óta a Kassai gyors Fülekről vasárnap délután csak kétszer nem késett. Érts: 10 perc alatti késéssel képes volt elindulni,ezt már nem is regisztráljuk késedelemként… Jó ez ide, falura, ugyebár, gondolhatják odafönt… Szóval mindent lehet a vasúton is számítógéppel, csak éppen időre eljutni valahová nem.

Bemegyek a – nem mondom meg melyik, mert gyerekeim vannak – hivatalba, az előtérben húzzak számot. Pötyögök, de nincs olyan művelet a választékban, amelyik nekem kell. Szerencsémre a hivatalnak van az adómból fizetett alkalmazottja az ilyen esetekre. Ott szobroz a fagyos folyosón és segít irányítani a gépezetet. Akinek hasonló gondja van, azt kellő kedvességgel és előzékenységgel beosztja valakihez. Nyom neki egy cetlit, azzal lehet sorba állni. De akkor mi a túrónak az automata cetlikiadó? Plusz költségnek? Nem azért vannak a robotok, hogy az ember munkáját megkönnyítsék és a megtakarított pénz az emberek javát szolgálja? (Kérdem naivan…)

Munkám miatt nem úsztam meg a kötelező elektronikus fiók használatát. Igen, azt, amelyik nem bizti, de nem csak az a baja. Az oldal felülete amatőr, nem praktikus, a használata macerás, régebbi PC-n sokszor lehetetlen, a kártyaolvasó egy lassított film (amikor épp hajlandó kártyaolvasni) és még sorolhatnám. Mentsen tőle az ég és a felelős miniszter… Imádkozunk, hogy oda ne érkezzen semmi. Persze, érkezik…

Most jön ez az orvosi elektronyos rencer. Amelyből a recepteket kinyomtatva kell elvinni a patikába, mert a patikus nem látja a saját gépén, a szakorvosok gépei nem látják az általános orvos bejegyzéseit, cipelhetjük a kartotékot és még sorolhatnám. Orvosok mennek emiatt nyugdíjba, hogy megússzák. Értem én, hogy nonstop, de meddig is? Meddig lesz ez még így, hogy ebben az országban csilliókat költünk elektronizációra, de még soha, egyik cucc sem volt normálisan, a kezdetektől működőképes, kellő kapacitással és tartalékkal rendelkező, felhasználóbarát stb. Akkor ne csodálkozzunk, hogy az idősebbek (nyugi, úgyse fogják megúszni a saját érdekükben) inkább az analóg világhoz vonzódnak. Mi van kérem a Pozsony-Nagytárkány-Erdőtka háromszögben? Bermuda-kompatibilis interferencia?

Én sem szeretem az elembertelenedett társadalmat, amelyben már nem is beszélget és nem is találkozik egymással két humán lény, de azért Japánt még nem értük utol. Pedig komolyan szeretnék napi 3 óra fölös melót megspórolni. Egy, rosszabb esetben több, de egymással korrekt módon összehangolt rendszer segítségével. Most tényleg emigrálnom kell ennek érdekében?