Megosztás
A prehisztorikus embert valószínűleg nem az éhségének csillapítása, hanem a gyakorlatiasság, vagy az erőforrások és a területek védelme vihette rá a kannibalizmusra - állítja egy brit kutató.
A Brightoni Egyetem régészeként dolgozó James Cole összevetette az emberi hús kalóriaértékét azon állatokéval, amelyeket a mintegy három millió évvel ezelőtti őskőkorban vadásztak a prehisztorikus emberek, és amelyeknek a maradványait megtalálták a paleolit kannibalizmus nyomait őrző lelőhelyeken.
A szakember arra jutott, hogy az emberi vázizomzat "jóval kevesebb kalóriával bír, mint a hominidák által fogyasztott nagytestű állatok, köztük a mamutok, gyapjas orrszarvúak és őzek többsége".
Cole szerint a Scientific Reports című szakfolyóiratban közölt eredményei megkérdőjelezik azt az elgondolást, hogy a hominidák (emberfélék) kannibalizmusának háttérben kizárólag a táplálkozás állhatott.
A kutató szerint az "őskőkori kannibalizmusnak minden egyes esetben meg lehetett a maga kulturális kontextusa és oka." Mint kifejtette: "bizonyos esetekben jelenthette a táplálékszerzés egy gyakorlatiasabb, vagy alkalomszerű módját, ilyen lehetett például a természetes halált halt csoporttagok elfogyasztása".
Más bizonyítékok azt sugallják, hogy a kannibalizmust "a csoportokon belüli és a csoportok közötti konfliktusok, egyebek között az erőforrások, vagy a területek védelme vezérelhette".
MTI/para