Az Európa-bajnokságot a migránsok nyerték meg

Avagy arról miért nem beszélünk, amikor a bevándorlók az egész kontinensnek okoznak örömöt?

Az Európa-bajnokságot a migránsok nyerték meg
Fotó: TASR/AP

A jobbikos szélsőjobb 2010-es évek elején bevezetett roma-ellenes hisztériáját idézi az a fideszes szélsőjobb kampánytechnika, amely az általuk nagyjából 90 százalékban leuralt médiában megy nagyot: minden menekültről és migránsról szóló negatív hírt egyoldalúan bedobni a köztudatba és lehetőleg vaskos, általánosító véleményt megfogalmazni “a muszlimokkal” szemben.

Ez az uszító kampány a Jobbiknak akkor nagyon bejött: a magyar lakosság cigányellenes érzelmeire alapozva nőttek ki középpárttá. Sajnos nem kétséges a közhangulatot szondázva, hogy ez a propaganda a menekültekkel, migránsokkal szemben is nagyon hatékony, csúcsra pörög, ráérzett erre az Orbán-kormány is.

De ez a cikk arról szól, hogy tekintsünk el egy pillanatra a gyűlöletprizma elől és gondolkozzunk! Nemrég ért véget a labdarúgó Európa-bajnokság, a témában rengeteg cikk született már, de az esemény egy fontos szeletéről mindenki hallgat: a nemzeti válogatottakban szereplő bevándorlókról és arról a tényről, hogy az igazán nagy sikert azok a válogatottak érték el, amelyek a migránsokra épültek! Nézzük, mire alapozom ezt  kijelentést.

Az ugye mindenki számára egyértelmű, hogy egy Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon a nemzetek válogatottjai szerepelnek. Az olyan etnikai csoportok, mint például a kurdok, katalánok vagy éppen a romák, ezeken a nemzetközi versengéseken csak azok számára léteznek, akik ezekhez a csoportokhoz családilag vagy származásilag kötődnek. E témáról sokat lehet olvasni a tudományos jellegű szakirodalomban, de a napi hírversenybe már nem férnek bele. Különösen nagy a kavar a különböző származású játékosok esetében, a következtetések levonásáról pedig mintha egyenesen félne az európai közvélemény. De ha mi nem állunk ki a multikulturális Európa mellett, akkor ezt megteszi más, ellenkező előjellel.

Az utóbbi hónapok legnagyobb mesterségesen gerjesztett paranoiája és félelme Magyarországon és a térségben a migránsokkal való ijesztgetés. Mintha ez a jelenség, csak úgy a semmiből, először 2015-ben jelent volna meg. Egyesek már kultúrák összecsapásáról vizionálnak, a fehér faj “genocídiumáról”. E fejleménynek köszönhetően Európa-szerte növekednek a populista pártok preferenciái, de hasonló példa e jelenségre az Egyesült Államokban Donald Trump, Németországban az AfP, Franciaországban Marine Le Pen jelölése az elnökválasztásokon. De a kelet-európai migránsok angliai térfoglalása és a róluk keletkezett hazugságok, dezinformációk döntötték el nyilvánvalóan Nagy-Britannia kilépését is az Európai Unióból.

Ők mindenkit képviselnek

„Ez a kupa az összes portugálé, minden bevándorlóé, mindazoké, akik hittek bennünk”, nyilatkozta Cristiano Ronaldo, a franciaországi labdarúgó Eb-n győztes portugál válogatott csatára. Éppen ezért is meglepő, hogy milyen kevés szó esett eddig az Európába bevándorolt szülőkről és gyerekeikről, akiket az elmúlt hónapban csodálhattunk meg a helyszínen vagy a tv-ben, és akik igencsak kivették részüket több nemzeti válogatott sikerében. Nézzük meg most részletesen, kiknek tapsoltunk egy hónapig a helyszínen vagy a képernyők előtt!

Antoine Griezmann, aki nem mellesleg az Eb legjobb csatára lett, a német kulturális hátterű Elzász-Lotharingiából érkezett és töltötte el élete felét Spanyolországban. Franciaországban nem akarta egyetlenegy vezető klub sem leszerződtetni, túl alacsonynak és vékonydongájúnak tartották. Egészen addig a pillanatig, amíg egy a spanyol középmezőnyhöz tartozó San Sebastian fel nem fedezte. Ott kezdődött meg karrierje felemelkedése is, az út elvezetett egészen az Atletico Madridig, amellyel ugye nemrég megjárta a Bajnokok Ligája döntőt is. Előtte nem sokkal csaknem egyedül ő döntötte el a Barcelona és a Bayern München elleni mérkőzéseket is. Ráadásul semmilyen jel nem utalt arra, hogy vissza szeretne térni Franciaországba, éppen most hosszabbította meg szerződését klubjával 2021-ig.

A migráció teljesen normális dolog a legjobbaknál

Az Eb-döntő két csapatában összesen tizenhat olyan játékossal találkozhattunk az elmúlt hónapban, akik afrikai származásúak. Ilyen például a francia játékosok közül a guineai származású Paul Pogba, az Indiai óceánnál található egykori francia gyarmat, Réunionról származó Dimitrij Payet, a szenegáli származású Patrice Evra és Bacary Sagna, az angoliai származású Blaise Matuidi, a malii származású Ngolo Kante és Moussa Sissoko, vagy a kamerumi származású Samuel Umtiti. A portugál játékosok közül többen másodgenerációs bevándorlók, mint például Nani és Renato Sanchez szülei a Kapverdi-szigetekről vagy William Carvalho szülei Angliából érkeztek Portugáliába, Ráadásul nincs megállás pélául Sanchez esetében, akinek új otthona a németországi München lesz.

“Az egész nemzetet képviseljük. Ez az ország a emigránsok országa, gyönyörű hely, fantasztikus játékosokkal”, nyilatkozta például Pepe, a portugál válogatott egyik legjobbja, a megnyert párizsi döntő után, aki egyébként, családjával együtt, Brazíliából vándorolt be Portugáliába, amikor betöltötte a 18. évét. De a francia Laurent Koscielny is lengyel felmenőkkel rendelkezik, amíg néhány portugál játékos egyenesen Franciaországban született, ahol egyébként a világ legnagyobb portugál bevándorló csoportja is él. A portugál Raphaël Guerreiro például Párizs egyik elővárosában született, és épp a német Dortmund csapata igazolta le az Eb után, ráadásul biztosan pályára lép a BL-ben is. A portugál Cédric Ricard szülőhelye pedig a dél-német városka, Singen.

Azok a csapatok, ahol nem voltak bevándorlók, leszerepeltek

A portugál válogatottba állandóan csereként beállt Ricardo Quaresma beceneve “Cigány”, ami nem csak édesanyja származására utal, de arra a népcsoportra is, amely a történelem során állandó vándorlásra volt kényszerítve - először Indiából Európába, később az európai államok között. A “Cigány” két kulcsfontosságú góllal járult hozzá, hogy csapata eljusson a döntőig, ahol a mindent eldöntő gólt az az Éder rúgta, aki Guinea Bissau, az afrikai portugál gyarmat szülötte. Láthatjuk: az Európa bajnokság győztes csapata játékosainak többsége eredetileg nem Portugáliából származik.

De ne feledkezzünk el az aktuális világbajnokról sem, akik ezúttal “csak” az elődöntőig jutottak. Németország válogatottját szintén egy jó ideje már olyan remek játékosok alkotják, akik Németországba érkező migránsok gyerekei. Jerome Boateng ghánai származású, Sami Khedira, tunéziai, Mesut Özil török, Shodran Mustafi macedóniai albán apa fia, de ott van Lukas Podolski, a lengyelországi születésű klasszis csatár is. Ha pedig azt számoljuk össze, hányan játszanak és élnek a jelenlegi német válogatott játékosai közül külföldön, hét játékost tudtam összeszedni.

Az idei Eb legkiválóbb csapatai közé tartoznak az olaszok és a spanyolok is, de ők csalódást okoztak szurkolóiknak váratlanul korai búcsújukkal. Pedig az olaszoknál szintén jelentős tényező a migráció: a legjobb játékosok évtizedek óta vándorolnak a szegény Délről a gazdag északi klubokba. Nem fogok vitatkozni ugyanakkor azzal az állítással, amikor azt mondjátok: a jól teljesítő csapatok közül több apró állam képviselői is ott voltak, ahol gyakorlatilag egyetlen migráns vagy bevándorló családból származó sem játszott a csapatban. Csakhogy ezen csapatok játékosainak nagy része Európa legjobb bajnokságaiban játszik - mint gazdasági migráns, bevándorló, legyen az Izland, Horvátország vagy Wales.

Ugyanez érvényes a magyar válogatottra is, legjobbjaik külföldre emigráltak már régen, sőt az újkori magyar futballcsoda egy német gazdasági migránsnak, Bernd Storck és stábjának volt nagyban köszönhető! Nem véletlen az sem, hogy a Fideszhez köthető, felcsúti futballklub alkalmazottai és más, a magyar posványban alibiző sztáredzőcskék már az Eb előtt és után is támadták a “betolakodó” németet, csakhogy ami a politikában működik, az a látványosan rövidebb idő alatt eredményeket szállító futballban nem jött össze - uszítani az idegenek ellen, akik képesek jobbá tenni, új impulzust adni a megfáradt lokális közegbe. Másképp fogalmazva: a francia Eb váratlan magyar sikere egyben Orbán Viktor politikájának kudarca is!

Érdemes egy pillantást vetni még azokra a csapatokra is, ahol nem játszottak szerepet a migránsok: Csehország, Oroszország, Ukrajna, Románia - mindegyik csapat alaposan leszerepelt. Az angol csapatban pedig, bár játszott néhány színesbőrű, sokkal több afrikai származású játékos is pályára léphetett volna, akkor talán véget érne a szigetország több évtizedes vesszőfutása a nagy nemzetközi bajnokságokon is. Az angolok legjobbnak tartott játékosa, a “hazai” Wayne Rooney pedig egyértelműen csalódást keltett játékával.

Migránsok dicsérete

De foglaljuk össze, mi a francia Eb legnagyobb tanulsága, ami utat mutathat a józanul gondolkodó európaiaknak a szélsőjobb által gerjesztett gyűlöletcunamiban: a migráns vagy bevándorló hátterű játékosok a legtöbb csapat esetében pozitív felhajtó erőként működtek az Eb legjobban teljesítő csapataiban. E játékosok többsége szegény, elmaradott vidékekről származik, kellő motivációval rendelkeztek, hogy legalább családjuk egyik tagjának sikerüljön kitörni a mélyszegénységből, nyomorból. Ráadásul a migráns és a hazai gyökerű játékosok közötti rivalizáció növelheti a nemzeti válogatott teljesítményét, amennyiben az egészséges és nem rasszista alapú.

Az Eb-n nyújtott teljesítmény alapján az UEFA által összeállított legjobb torna-válogatottban négy bevándorló múlttal rendelkező játékos mellett (Boateng, Guerreiro, Payet, Pepe) öt gazdasági migráns (Griezmann, Aaron Ramsey, Joe Allen, Cristiano Ronaldo, Toni, Krose) szerepel.

Az európai labdarúgásban - és más munkakörben is - a migránsok nemhogy veszélyt nem jelentenek, hanem a legjobb játékosoknál - és más munkahelyeken is - már régen alapvető norma. Jó lenne, ha ezt a felesleges bevándorlás-ellenes hangulatot gerjesztő politikusok is megértenék, mert ez a nép valódi hangja!