Az Oktagon bajnoka a vásárúti Boráros Gábor!

Boráros Gábor egyenes úton jutott el egészen az Oktagon valóságshow prágai döntőjéig, ahol ellenfelét, Jakub Bělet, az első menetben legyőzte, így vásárúti diadallal zárult a harc. Ez alkalomból, a bajnoki öv büszke tulajdonosával, Gáborral beszélgettünk.

Az Oktagon bajnoka a vásárúti Boráros Gábor!
Boráros Gábor (Fotók: Cséfalvay András)

Hogyan készültél a döntő meccsre?

A felkészülési időszak mondhatni már augusztusban elkezdődött, amikor elkezdtük az egész Oktagont. Már azokkal az edzésekkel, s mérkőzésekkel is készültünk a döntőre. A középdöntős meccsem után egy hét pihenőidőt adtam magamnak, utána folytattam a felkészülést. Sajnálatos módon a döntő előtt 3-4 héttel egy edzés során megsérült a jobb térdem. Ez eléggé nehezítette a dolgomat, s vissza kellett vennem az edzésekből is. Pár napot muszáj volt pihentetnem, azonban utána sem tudtam vele bármit csinálni. Ennek ellenére szerencsére a döntőről nem kellett lemondanom.

A felkészülés további pontja volt a fogyás. Én 90 kilóról kezdtem, s 77-re kellett lefogyasztanom magam. Ezt persze az étrend és az edzések segítségével valósítottam meg. 82 kilóig sikerült lemennem, majd a fennmaradó 5 kilótól az utolsó napon szabadultam meg. Ekkor lehetőségünk volt szaunázni, s ott szerencsémre sikerült kiizzadnom. Az utolsó napokban ugyanis nagyon keveset, illetve volt, amikor már egyáltalán nem ettünk, hanem nagyon sok folyadékot vittünk be a szervezetünkbe.

A mérlegelés a döntő előtti nap, péntek este volt, erre már Prágában került sor. Ezt megelőzően, utoljára csütörtök délben ettem. Pénteken csak reggel, délben és este ittam egy kávét.

Odáig pedig szénhidrátmentes, cukormentes ételeket fogyasztottam. A folyadékot is meg kellett válogatni, csak kávét, cukormentes italokat, valamint szénsavmentes vizet ittam. Ezek betartásával, s a szaunázással pénteken fél 6-kor hoztam az elvárt súlyt. Nem volt semmi gond, nem voltam rosszul, semmi egészségügyi problémám nem volt miatta. Ezután pedig már bármit ehettem, ihattam a mérkőzésig.

Nem gyengültél le a kemény diéta és a sok edzés hatására?

Természetesen azért egy bizonyos szinten ez mindenkit legyengít, a fizikai erőnkből elvesz egy kicsit. Azonban mivel ez nem csak rám, hanem az ellenfelemre is igaz, így nem mondhatni hátránynak.

Említetted, hogy megsérült a lábad. Mi történt vele?

Egy egyszerű birkózó edzésen történt a baleset. A földrevitel technikáit gyakoroltuk, de csak lazán, nem az erőről szólt a dolog, hanem a technika gyakorlásáról. Ekkor olyan rossz pozícióba került a lábam, hogy akasztás közben, amikor földre vittem az edzőtársam, roppant egyet a térdem. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy komolyabb baj történt. Két nappal később elmentem orvoshoz, mert addig menni sem tudtam rajta. A vizsgálatok után megnyugtattak, hogy nincs semmi komoly baj, de muszáj pihentetnem egy kicsit. Ez a sérülés nehezítette a dolgomat a felkészülési időszakban is, s úgy gondolom, hogy a döntő meccsen sem voltam a 100%-os formámban.

Mi a véleményed, méltó ellenfelei voltatok egymásnak Jakubbal?

Jakub nekem egy nagyon „kellemetlen” ellenfél volt, tekintettel a köztünk lévő magasságbeli különbségre. Jakub 20-21 cm-rel magasabb tőlem. Erre úgy próbáltam felkészülni, hogy már az edzéseimet is tőlem magasabbakkal abszolváltam. Egyébként úgy gondolom, hogy itt mindenki méltó ellenfele volt mindenkinek.

Amit viszont nem tartottam igazságosnak, az az, ahogy Jakub bekerült a döntőbe.

Akivel eredetileg harcolnom kellett volna, lesérült, s a helyére került ő, aki viszont nem küzdött meg ezért olyan keményen, hiszen rögtön az első meccsét elveszítette. Arról, hogy ki helyettesítse a lesérült harcosukat, a cseh edzők döntöttek.

A döntő meccsről mit gondolsz?

Szinte biztosak voltunk abban, hogy a cseh versenyző majd az állóharcot fogja erőltetni, távolról akar majd ütni, rúgni, hogy ki tudja használni a magasságbeli különbséget kettőnk közt. Abban is biztosan voltunk, hogy fizikailag én leszek az erősebb, kondícióban viszont egyikünknek sem lesz problémája. Szerintem mindketten bírtuk volna akár az 5x5 percet is.

Viszont én nem az a típus vagyok, aki megvárja, hogy mi lesz, hanem amint lehet, befejezem a harcot már az első menetben.

Szerencsére ez most is így történt. Egy-két jó találat után sikerült őt úgy elkapnom, hogy nem tudta tovább folytatni a küzdelmet.

Milyen érzés volt ott állni a ringben, győztes övvel a kezedben?

Hát nem is tudom elmondani. Olyankor annyi minden kavarog valaki fejében, hogy egyszerűen nem is lehet szavakkal kifejezni. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy mit éreztem, egyszerre talán mindent.

Korábban már feltettük neked a kérdést, hogy melyik győzelmedre vagy a legbüszkébb. Most mit válaszolnál erre a kérdésre?

Az akkori válaszom mindenképpen érvényét vesztette. Ezek után a legbüszkébb arra vagyok, hogy sikerült végigmenetelnem az egész Oktagonon, s győztesként kerültem ki a versenyből, hiszen sokat küzdöttem, sokat hajtottam ezért az eredményért. Viszont hálával tartozom ezzel kapcsolatban az összes szurkolómnak, s azoknak, akik bármilyen módon támogattak.

Nagyon sokat jelentettek nekem a bíztató szavak, üzenetek, s a sok-sok gratuláció.

Jó érzés volt, hogy ilyen sokan mellettem álltak, s voltak, akik még Prágába is eljöttek, hogy megnézzenek. Akinek még rengeteget köszönhetek, az a párom, Mónika. Azt hiszem kevesen csinálták volna ezt végig velem, amit ő. Mindig ott volt, segített, támogatott, s nem utolsó sorban elviselt, amikor már teljesen át voltam szellemülve.

A győzelmed milyen nyereményekkel jár?

Erről sokaknak rossz információja van. Úgy gondolják, hogy kézbe kapok 10 ezer eurót. Ez nem így van. A nyereményem egy 10 ezer euró értékű szerződés. Most kétezer eurót kaptam, amiből még részesedik az edzőm is, valamint bebiztosítottak további négy mérkőzést, amelyeket, ha megnyerek, további 2-2 ezer eurót kapok majd. Ezen kívül szponzori szerződésekkel jár a győzelem. Biztosítják számomra például az edzésekhez szükséges felszerelést, táplálék-kiegészítőket, valamint egy évig ingyenesen nézhetem az O2 tv-t.

 

Szlávik Cyntia