A balekság hatalma

Az Orbán-kormányzat legújabb felsülésének történetét, az 1300 menekült befogadásának véletlen elkottyantását és következményeit Csehszlovák Kém részletesen és jól követhetően ismertette. Én csak azt szeretném megjegyezni, hogy bármilyen kínos a három éven át sulykolt propaganda-hazugság lelepleződése, fordulatot remélni ettől: illúzió.

A balekság hatalma
Fotó: MTI

Először is azért, mert a propaganda elérte célját: a magyar politikai közösség gondolkodása gyökeresen átformálódott az iszonyú befektetéssel lebonyolított kampányok eredményeként.

Az átmosott agyú sokaság tudatában nem a valóságról szóló tudás áll helyre az új információ hatására, mivel számára most már a propaganda a valóság, ebbe illeszti bele az új információt. Művelt újságolvasók remekül szórakoznak azon, hogy a nem túl csillogó szellemű kormánycseléd újságíró ellentmond két héttel ezelőtti önmagának, de az emberi elme működése már csak ilyen: a hívek zöme kiválóan el tudja rendezni magában azzal, hogy biztos ők emlékeznek rosszul arra, mit mondott – például – az illető újságíró ugyanerről két héttel ezelőtt.

Másodszor: mivel Orbánék ugyan nem vették birtokukba a teljes médiát, de akkora részét már igen, hogy központi utasításra el tudjanak hallgatni valóságos tényeket, vagy kellő hangerővel és szívóssággal ismételt hamis állításokkal relativizálni tudják őket, a felsülésükről szóló információ egyszerűen nem jut el annyi választópolgár tudatáig, hogy az fordulatot jelentsen.

És harmadszor, ami a legfontosabb: azért sincs fordulat, mert nincs mihez képest. Orbán serege – ami nem azonos a Fidesz–KDNP nevű pártszövetséggel, bár az átfedés számottevő – mindig is így dolgozott. A propaganda hatásossága szempontjából teljesen mindegy, hogy a mondatok, történetek igazak vagy hamisak. A cél az, hogy több hívet szerezzenek, és mivel lehet több hívet szerezni? Azzal, amit a választópolgárok hallani akarnak.

Az Orbán-sereg – korábban: Fidesz – összes kampánya ilyen a kilencvenes évek közepének nagy „jobbra” tolódása óta. Azért az idézőjel, mert a két évtized alatt ez a csapat időnként szabvány szociáldemokrata, sőt időnként szélsőbal pozíciót foglal el – szavakban.

Ha a másik oldalnak annyira kedves az igazság, akkor – hol kormányon, hol ellenzékben – bőven lett volna ideje, hogy leleplezze a hamis propagandát, de mindig kihagyta. Általában azért, mert minden egyes kampányban volt valami részigazság vagy igazságmag, és a hivatalos baloldalnak mindig volt valami sara, sohasem volt kellő erkölcsi bázisa, elvi biztonsága, vagy egyszerűen nem tudott eléggé számolni ahhoz, hogy a részigazságot meggyőzően elválassza a hazugságtól.

Nem akarom, hogy az olvasó eltévedjen a példák rengetegében, csak néhány:

A 2010 előtti évek orbánista propagandájának vezérszólama a 2006. őszi erőszakos rendőri beavatkozás fölemlegetése volt. Csakugyan elítélendő,  de bőven van példa rá, hogy az erőszakos, akár áldozatokat követelő rendőri beavatkozás nem jelenti a demokrácia végét, de még a kormányzó párt(ok) végleges hitelvesztését sem. És ezt az összeesküvés-elméleteket sulykoló Orbán-sereg taktikai szakértői pontosan tudták. Feltűnt valakinek az ún. demokratikus ellenzékből, amikor Jobbik kiderítette: egy fideszes képviselő hibának tartotta, hogy a tévét ostromlók ellen nem használtak éles lőszert? Nem, és ezt különben is a Jobbik mondta, és különben is akkor  a baloldalon nagyon utálták Gyurcsányt. Akkor meg mire tudnák használni?

Emlékszik arra valaki, hogy Orbán 2009. március 15-én az akkori kormány politikájáról beszélve leírta azt, amit ő 2010 után még durvábban megvalósított? „A gyarapodás szűk csoportok kiváltsága, egyre több az igazságtalanság, égbekiáltóak a társadalmi különbségek, az érdem szerepe csekély, a hatalmon lévők dölyfösebbek és erőszakosabbak, és eközben az ország még jobban lemarad az európai versenyfutásban.” Nem sokan emlékeznek, és még kevesebben olvassák Orbán fejére, mert volt benne igazság.

Mostanában sűrűsödnek a közlemények, amelyekből kiderül, mekkora átverés volt a „rezsicsökkentés”. Emlékeznek még? A migránsozás előtti, homályba vesző korszakban, amikor kőbaltával vadásztuk a mamutot, ez volt a propaganda-csodafegyver. Ezt akkor is lehetett látni, egyrészt mert tudni lehetett, hogy termékek árának hatósági rögzítéséből ritkán származik bármi jó, és mert észre lehetett volna venni, hogy az a szöveg, miszerint az EU-ban nálunk a legdrágább a villany és a gáz, nem igaz, ugyanis kevesek által hallott szaknyilatkozatokon kívül mindig kifelejtették mellőle, hogy „a fizetésekhez képest”. Leleplezte az akkori demokratikus baloldal a hazugságot? Nem, hanem még több rezsicsökkentést követelt. Meg is lett a haszna a 14-es választásokon.

Attól tartok, az ellenzék idén sem jár jobban, ha nem jön rá, hogy nem egyes hazugságokat kell leleplezni, hanem azt a rendszert, ahol az igazság és hazugság megkülönböztetésének nincs értelme. Ahol nem az Orbán-sereget kell szembesíteni korábbi szavaival, hanem az ellenzéknek kellene szembenézni azzal, hogyan járult hozzá passzívan – gyávaságból, elvtelenségből vagy egyszerűen a világ megismerése iránti vágy hiányából, tisztelet a kivételnek – e rendszer megszilárdulásához.

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.