Megosztás
ARDAMICA ZORÁN - Az itt a nagy kérdés, hogy melyik a jobb? Pontosabban a rosszabb.
1. Egy csacai imbecillis tulok felad egy internetes hirdetést, amelyben a Szlovákiába érkező menekültek kilövéséért ígér (fej)pénzt, amolyan vérdíjat.
2. A hirdetésre, ahogyan azt a korábban maró szatírájáért kommentekben kritizált Barak László „megjósolta”, jelentkeztek is szorgalmas bérgyilkos-növendékek.
3. A rasszizmussal korábban is kacérkodó (mondván, Horthy alatt nem tapasztalt antiszemitizmust…) Boross Péter volt magyar miniszterelnök, akkorát fajelméletezett (bőrszín, ösztönrendszer, biológiai és genetikai adottságok, miegymás) menekültügyben, hogy még a Jobbik is elvesztette a fonalat. Érted, nem egy Bayer Zsóti, akitől már föl sem veszi (és pedig ez hiba!) az homo sapiens sapiens fia, ha éppen az egyes pontban jelölt félkegyelműekhez hasonlóan takarításról és faji alapon történő gyilkolászásról lázálmodik…. Hanem egy ex-kormányfő, aki amolyan „érdemes” emberként élt a köz felületes tudatában.
Közbevetés: a korábban említett tűzparancs-dilemma kérdése egyre inkább előtérbe kerül ezek szerint (sajnos), de amint látjuk, nem csak egyre több okos ember szólal meg ez ügyben, hanem éppen fordítva. Mert ama bizonyos kerítés meg éppen hogy túl alacsony… Onnan is látszik, hogy semmi értelme ilyen kerítéseket emelni a 21. században…
Szóval, akik képesek helyesen válaszolni a fenti, tehát a mi a rosszabb kérdésre, miközben nem is létezhet erre helyes válasz, azoknak reggelente nyugodalmas jóccakát.
És mert az elhülyülés nem feltétlen vezet rosszra, csak mostanság az erőszakossá butulás divatja tapasztalható: Akik pedig meggyőződéssel beállnának az említett „urak” mögé, azok között kisorsolunk egy ingyenes virtuális, akárhány D-s hosszú hétvégét tanulmányútnak egy 1939 és 1945 közötti bombázáskor, illetve egy még hosszabbat valamely náci haláltábor kemencéjéhez okulásként (ha már az olvasás nem divat). Lássák, milyen az, amikor a rasszizmus, az erőszak és a gyűlölet mondja meg a tutit. Nem kényszer kivétel nélkül minden felebarátunkat őszinte szívből szeretnünk (még ha írva vagyon is…). S nem is kell okvetlen házunkba fogadnunk bárkit („Vendég a háznál…”, tudod folytatni?). De elgondolkodtató, elértünk-e egy olyan civilizációs szintet (példának itt a fenti három példa fokozatossága az utca debiljétől egy jogtudományi kart végzett miniszterelnökig), amely szerint képes az emberiség egymás torkának átharapása nélkül boldogulni.
Vagy nem értünk el…
És barbárok maradtunk minden látványosan szentséges, aranyozottan fennkölt szertartásunk ellenére.