Bekiabálva a tömegből

Bekiabálva a tömegből
Fotó: TASR

nem tudsz olyan gyorsan cikket írni, hogy mire a szöveg/gondolatmenet végére érsz, ne változzon meg a politikai helyzet…

Így aztán csak pár, összefüggéstelen mondatot vetnék képernyőre, mintegy bekiabálva a tömegből…

Azt gondolnád, az arctalan embermasszák azért szavaznak meg tulkokat képviselőiknek, s azért változik a véleményük széljárásként, mert műveletlenek ahhoz, hogy koherens politikai világképet kövessenek.

Hát nézd meg, mit művelnek a szlovákiai politikusok, olyanok, mint a fázisfordító… Igazság szerint most látszik, hogy a profi, értsd ebből élő, de sajna nem feltétlenül hozzáértő politikusok nem rendelkeznek koherens politikai nézetekkel. Vagy ha igen, akkor magasról tesznek rájuk, felköpnek az égbe és aláállnak.

A halatom egyáltalán nem fontos most a Smernek. Minden lépése efelé mutat. Lemond a belügyér, mert neki nem fontos a hatalom. Sőt, a kormányfő is lemond, ha kell (erre 3 hét után jött rá…), mert neki sem fontos a hatalom. Csak azért, hogy a Smer hatalmon maradjon.

Felfogod ezt? És azt, hogy a Híd előre hozott választásokat akar. Kivéve ha nem akar, mert Fico mást akar?

Értem én, hogy a régiókból érkező OT-tagoknak, akiken novemberben a választó számon kéri az ígéreteit fontos lenne teljesíteni a kormányprogram vállalásait. Tök logikus. Csak hát van egy határ. Ha a koalíció megkötésekor a prosti-hasonlatot alkalmaztam, akkor most ezt hová fokozzam? Egyszerűen kell lennie egy határnak. Nem hiszem, hogy Kali és Fickó emberei egyszeriben szalonképessé válnak attól, ha Kali és Fickó nem az irodából dirigál nekik, hanem a tengerpartról, vagy egy csaló luxuslakásának teraszáról telefonon, koktélt kortyolgatva, maffiózók elhasznált nőin heverészve.

Itt most minden lehetséges és annak az ellenkezője is.

Lehetséges például, hogy a Híd szembeköpi nem csak a választókat, de önmagát is. Holott ők az a kormányzó párt, amelybe ma az ember fia reményét vethetné. Most épp minden arra mutat, hogy a Híd eldobja magától a megtisztulás ama lehetőségét, amelyet az utóbbi napok (nem szépségdíjas, de) bravúros taktikájával megteremtett magának. Most veszíti el reális és potenciális választói bizalmát. Ám az is lehetséges, hogy a partnerek valamilyen hibájából (mit sejthet Béla?) épp ez vezet majd sikerhez?

Tök véletlenül ma volna aktuális magyarként a szabadság, a polgári nemzet és tán a polgári demokrácia (lehetőségének) kiharcolására gondolni.

Ez sem segít most a Hídnak: morális szaunában izzad. Mondjuk, az MKP-nak se segít, mert nehéz úgy szabadságharcoskodni, hogy szinte csak egyetlen dologhoz ragaszkodott e párt következetesen (Fico vállalhatatlan), és azért is beléjük rúgott Főszponzor Viktor, aki ezek szerint a vállalhatatlan Fico támogatója, pedig hát nem Ficot veszi meg kilóra a magyar adófizetők pénzén, hanem pl. az itteni magyar intézmények jelentős részét.

Ne fordíts hátat senkinek, mert sosem tudod, ki van veled és ellened. Nuku romantika, ahol a jó harcolt a kevésbé jó vagy a rossz ellen. E posztmodern mátrixban mindenki harcol vagy szabadságharcol mindenkivel, mindenki nevében és mindenkiért, néha még a saját érdekei ellenében is, csak olykor nem világos, mi a cél. Mert a hatalom nem lehet cél. A hatalom eszköz kell legyen. De az eszköznek ugyebár vas van a végin, oszt dógozni kéne vele…

No most képzeld el, ki fog dolgozni, ha mégis marad a Fico-kormány Fico nélkül. Žitňanská pakol, helyette ad valakit a dilettáns SNS? Pellegrini, aki mindenhez is ért, még soha semmit sem csinált meg rendesen, működőképesre, ő lehet a főbábu. Tomáš lenne a kultuszminiszter – úhhh, miért nem vezet egyenesen űrhajót? (Ja, ne adjak ötleteket...)

Vagy képzeld el, hogy a jelenlegi ellenzék milyen kormányt tudna felállítani. Ijesztő, nem?

De akkor is kell lennie egy határnak.  A prostitúciónak is tán vannak bizonyos belső irányelvei, pl. a mélytorok még valakinek belefér, a seggbekuki meg már nem. Vagy a seggbekuki még belefér, de a szarevés már nem. Vagy a szarevés még belefér, de Fico már nem. És így tovább, erkölcsi érzék, gusztus vagy árajánlat szerint. A szent célok érdekében.

Hát én nem így képzeltem a rendet, nem ilyen szabadságot álmodtam, nem ilyen lovat akartam. És mivel én vagyok a választó, én küldöm oda a harcba a hősöket, értem prostituálódnak, szeretném most azt üzenni, mindnyájuknak el kell menni onnan. Hagyják az egészet. Mérettessék meg magukat egy új választáson, amely megmutatja, mit gondol a nép. Ha gondol. Ha nem gondol, az ő baja. De a hatalom a néptől való, ezért most dönthessen a nép, amelynek bizalmát elvesztették a politikusai.  Mert ugyebár most már nem lehet megkérdőjelezni a bizalomvesztést.

Makulátlan politikus nem fél a megmérettetéstől, mint a szentelt víztől.

Ja, a hősök pedig addig maradnak hősök, amíg el nem cseszik. Amíg nem hárítják a felelősséget a kilátástalan helyzetbe hozott Görgeikre, amíg a Petőfik nem csalódnak bennük. Ezt idézném, függetlenül a történelemtudomány utólagos értelmezéseitől, mert pontosan fejezi ki azt, ami sokan éreznek. Sokan alatt a népet értem, noha ez most nem egy divatos szó, néha zavarban is vagyunk tőle. A kormány szintén zavarban van tőle. Ha van. Szóval:

„Arany Jánoshoz, Mező-Berény, július 11. 1849.,Kedves barátom, az napon, melyen hirdettük a népgyülést, amelyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vivandó véres, elhatárzó, utósó lehelletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb. mint ő maga mondá: ugyanaz napon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek - hegedűszóban persze - hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbé otthagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábalni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztosságban lehet. Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jövén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide e békési magányba bujdokoltam azon ohajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek mégcsak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely percekben végkép felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok. Hát ti mit csináltok, hogy vagytok? add tudtomra, valamint azokat is, amik az utóbbi időkben a világon és Magyarországban történtek, mert én, mióta Pestet elhagytam, semmit sem tudok. Te mégiscsak közelebb állasz az eseményekhez vagy legalább a hírekhez. Irj mielőbb. Az utósó posták ide Gyula és Csaba. Isten veletek, ölelünk benneteket! barátod Petőfi Sándor."