1
Kinek van igaza, naná, hogy nekem...
Megosztás
„ Csáky úr, miért nem lehet hinni a politikusoknak? Miért van az, hogy mindig becsapnak bennünket?” (egy mosolygós öregember) „Nézze, nem tudom, kiről beszél, de én még mindig betartottam a szavamat. Mondjon egy olyan esetet, amikor nem így volt.“ (Csáky Pál: A leghülyébb mondat)
Nemeskürty Tanár Úr pontosan tudta azt, hogy a történettel nem szabad hazárdírozni, mert ha az épp tárgyalt történeti időbe véletlenül betéved egy történész és leleplezi a megszépített pillanatokat, a szerző bukik. Ezért aztán az Önfia vágta sebét című hármaskönyvében megkérte a nyájas olvasót, tekintse könyvét történelemnek, a történészeket pedig arra, hogy úgy olvassák a három nagyesszét, mintha regény lenne. Nagyon bölcs emeber volt.
Eszemben sincs leleplezni Csáky Pál fortélyos munkáját, a Bizonytalan időket, bár valamilyen okból sok-sok piros kérdőjelet és felkiáltó jelet rajzoltam számos oldalra. Grafomániás vagyok.
Abban viszont az ő helyében nem bíznék, hogy a könyvet senki nem olvassa el.
Többek között azért nem, mert arra tartjuk a történészeket, hogy a rossz könyveket is elolvassák, mert a rossz könyvek is tartalmazhatnak történeti megállapításokat, csak nem biztos, hogy ezek a történeti megállapítások megegyeznek a történeti valósággal. A történészek pedig a tárgyi különbségeket észreveszik és kijavítják az önmagát nagyon kedvelő szerzőt. Ehhez az újabb időkben eredeti kép és hangfelvételeket elemeznek képről-képre, szóról-szóra, majd felkiáltanak: ahá!
És Csáky Pál felvidéki magyarsághoz köthető politikai, közéleti megnyilvánulásaival kapcsolatban regimentnyi az ahá! Hatalmas például a pálfordulása a Beneš-dekrétumok egykori (miniszterelnök helyettesi) és mai interpretációja között, hogy az autonómiát ne is említsem.
Egy gyakorló politkus (aki egyébként különböző újságcikkeit és nagyvonalú fejtegetéseit nevezi publicisztikának) amikor elvi alapon fogalmazza meg a politikai és társadalmi nézeteit, óhatatlanul szelektál: ami pozitív, az az ő érdeme, ami negatívum, abban vagy nem vett részt, vagy nem emlékszik pontosan, vagy egyszerűen nem vesz róla tudomást.
Így alakít ki egy olyan történeti képet, amit gyűjtőszóval történelemhamisításnak nevezünk. Ebben a tevékenységében Csáky ellenőrizetlen, védett, ezért gátlástalan: elérte a személyi kultusz már-már beteges szintjét. A következő lépés mi más lehetne, mint önmaga lovasszobrának önmaga által való felavatása.
Istenbizony nem tettem volna szóvá a fentieket, de ez a szavát mindig betartó politikus az utóbbi néhány hónapban többször hülyézett le nyilvánosan egyszerü embereket a véleményük miatt. Pedig ha valaki mindig betartja a szavát, minek azt bizonygatni?