Az edző csapata

A futball egy gyönyörű játék, mondják ezt az érintettek, és nincs az a vérbeli szurkoló, aki ne tudná mit is kell csinálni a futballpályán, hogy nyerjen kedvenc csapata.

Nem is kicsit érvényes ez szűkhazánkra Csallóközre, amikor nem úgy szerepel a DAC, ahogy azt sokan elképzelik.

Tény és való, hogy nagyrészben a MOL arénába kilátogató, hazai mérkőzéseinket végig szurkoló nagyérdemű nem a Fortuna Liga elképesztően magas színvonalára kíváncsi. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy nem is a futball szerelmese, de az új stadion és körítése szinte mindenki számára vonzó. Mára már a sárga kék szív szlogen általánossá vált Dunaszerdahelyen.

Azok előtt meg az összes kalap le, akik akkor is meccsre jártak, mikor még nem volt a „cirkusz meg a kenyér”, és lazán áthidalták nekünk a Bayern elleni meccstől, Világi Oszkár klubvételéig eltelt időszakot.

Más…

Sokan kritizálják csapatot, és azon belül az olasz trénert. Az igaz, hogy Marco Rossi nem makulátlan az elmúlt meccseken elért eredményekben, viszont ha megnézzük statisztikáit és eredményeit, akkor rájövünk, hogy ebből a nem túlzottan magasan képzett játékosállományból - amit kézhez kapott - bizony kipréseli a maximumot.

Nyilatkozott amit nyilatkozott, viszont a Honvédnál bíztak benne, és aki picit is megjárta az öltözők lábszagos világát mint edző, az tudja mennyit jelent a bizalom egy edző számára.

Nem vertük meg a Nyitrát és Eperjest?

A szakirodalom számtalanszor írja le, hogy az edző személyiségének milyen pedagógiai szinttel kell rendelkezni ahhoz, hogy eredményesen tudja irányítani csapatát. Azt is leírja, hogy egy játékosnak milyen szemlélettel kell rendelkeznie, hogy profi váljék belőle, csak ezt kevésbé emlegetjük.

Rossi már csinált bajnokcsapatot, egy hasonló bajnokságban mint a szlovák liga, és majd a végén elválik milyen pedagógiai ráhatása volt a DAC-ra. Nézetem szerint az utolsó 3 meccsen kevésbé vitte át győzni akarását, de a Slovan ellen igen.

Reméljük a csapat visszatér a győzni akarás útjára, mert néhány játékosnál ezt bizony nem érezni. Azt meg már végleg ne feledjük el, hogy nincs mindig Csicsón búcsú…

Hajrá DAC, hajrá Dunaszerdahely