Az egyetlen alkalom az autonómia megszerzésére, amit a politikusaink elszalasztottak!

A szlovákiai magyar politikának Csehszlovákia kettészakításának előkészületeivel párhuzamosan kellett volna dolgozni a mi jövőnk biztosításán. Követelni az autonómiát, mert ha a szlovákoknak nem volt elég a föderáció, akkor nekünk végképp nem volt elég, és ha az alkotmányba nem kerül bele az autonómia, akkor egy időben az alkotmány elfogadásával kikiáltjuk. Zsarolni kellett volna az elszakadáspárti szlovákokat, hisz volt mivel, nektek nem elég a föderális-szövetségi állam, mely teljes jogú autonómiát biztosít Szlovákiának és a szlovákoknak, hogy ti még a megnevezésben szereplő kötőjelen is keményen háborúztok a csehekkel (Česko a Slovenská Republika), akkor mi szintén kevésnek tartjuk azokat a jogok, melyeket nekünk eddig méltóztattatok biztosítani.

Az egyetlen alkalom az autonómia megszerzésére, amit a politikusaink elszalasztottak!

Szlovákia önállósulása előtti másfél, 2 évben a „szlovák hazafiak” már keményen ráhajtottak Csehszlovákia kettészakítására, amire a cseheknél partnereket találtak. Az is komoly jel volt, hogy Csehszlovákia az elsők között ismerte el Jugoszlávia utódállamait, a Szlovák Nemzeti Tanács pedig belekezdett a NEM LÉTEZŐ Szlovákia alkotmányának kidolgozásába, melyben aztán ignorálta a kisebbségeket.
A szlovákiai magyar politikának Csehszlovákia kettészakításának előkészületeivel párhuzamosan kellett volna dolgozni a mi jövőnk biztosításán.

Követelni az autonómiát, mert ha a szlovákoknak nem volt elég a föderáció, akkor nekünk végképp nem volt elég, és ha az alkotmányba nem kerül bele az autonómia, akkor egy időben az alkotmány elfogadásával kikiáltjuk. Zsarolni kellett volna az elszakadáspárti szlovákokat, hisz volt mivel, nektek nem elég a föderális szövetségi állam, mely teljes jogú autonómiát biztosít Szlovákiának és a szlovákoknak, hogy ti még a megnevezésben szereplő kötőjelen is keményen háborúztok a csehekkel (Česko a Slovenská Republika), akkor mi szintén kevésnek tartjuk azokat a jogok, melyeket nekünk eddig méltóztattatok biztosítani. Trianon Csehszlovákiáról szól, nem pedig önálló Csehországról és Szlovákiáról, ha nektek lehet önállósulni, akkor mi is követeljük az önállósulásunkat!

Tehát a mi politikusaink 1992. szept. 1-jén csakis akkor vehettek volna részt a SZNT alkotmányt elfogadó ülésén, ha az alkotmány a mi jogainkat is hasonló mértékben garantálja, mint a szlovákokét, de sajnos nem ez történt, a mi képviselőink jelen voltak, és azzal tiltakoztak, hogy az Együttélés kilenc és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt parlamenti képviselője nem vettek részt a szavazáson.
Ilyen alkalom csak egyszer adódik az életben, ezt a kínálkozó lehetőséget szalasztották el a mi politikusaink, az 1994-es komáromi nagygyűlés már csak "halottnak a csók" volt, amit egyesek sikernek láttatnának, mert 2009-ben emléktáblát avattak az esemény emlékére. Erről ITT

http://zoboralja.sk/milyen-alkalomra-szokas-emlektablat-avatni/

Ha népszavazás lett volna kiírva a különválásról, biztosra veszem, hogy elbukik, de továbbra is politikai téma lett volna, amit időről-időre egyes nacionalista pártok meglovagoltak volna.

A második kínálkozó lehetőség az 1998-as választások után adódott.

Ha valamit el akarunk érni, azt csakis kormánytagként lehetséges, tehát adott volt a lehetőség valamit kiharcolni a jogaink érvényesítésében.

A választási eredmények alapján az MKP jelöltje tölthette be a parlament elnöki funkcióját, de sajnos lemondtak róla, „erre még nem érett meg az idő“, ezt nyilatkozta Bugár Béla. Ezzel a kollektív döntéssel - mert biztosra veszem, hogy nem csak Bugár Béla egyéni döntése volt - saját pártunk nyilvánította Szlovákia magyarságát másodrangú állampolgárokká!

Nem a szlovákok, hanem az MKP degradálta másodrangúvá saját magyarjait, elcsencselt bennünket néhány funkcióért, de lehetséges, hogy a Selye János Egyetem volt a lemondás tárgya, de még akkor is óriási hibának tartom, mert nálam csakis az Oktatási és Kulturális Autonómia jöhetett volna szóba a csere tárgyaként. S ha már megszereztük az autonómiát, akkor a szakma és nem a politika eldönti mi a fontos a magyarságunk részére, és gondolom, hogy nem az SJE alapítása kapott volna prioritást!

Mert az SJE alapítással díszes tetőt raktak az omladozó alapokra (óvodák) és rogyadozó falakra (alapiskolák)!

Erről bővebben ITT

http://zoboralja.sk/sje-foiskola/

Tíz évvel később volt egy harmadik lehetőség is a kisebbségi jogaink érvényesítése kapcsán, a Lisszaboni Szerződés elfogadásakor.

A jobboldal nem támogatta a Fico kormányt, így nem volt meg az alkotmányos többsége a kormánypártiaknak, de az MKP besegített Ficonak.

Vagyis lepaktáltak Ficoval és Slotával,  aki ott rúgott belénk, ahol csak ért, a szerződés elfogadása előtti napokban nevezte Szent István királyt lovasbohócnak. 

Slota pártja oktatási miniszterének (Mikolaj) minden lépése a magyar iskolák ellen volt, minden alkalmat kihasznált, hogy megkeserítse a magyar pedagógusok, diákok és magyarság életét, és ekkor állt az MKP a Fico-Slota kormány mellé.

Míg 10 évvel előtte a csencseléssel valamit kaptunk, Lisszabonért semmit.

Vagy talán ez volt a 2010-es parlamenti választások megelőlegezése az MKP részéről, hogy Fico bevegye az MKP-t a kormányába? Mert oda készültek, Ladányi Lajos Smer-KDH-MKP koalícióval kampányolt Zoboralján.

De a cseheknek nem volt sürgős a Lisszaboni szerződés elfogadása, Klaus államelnök utolsóként írta alá 2010. 11.3-án, a Benes dekrétumok sérthetetlenségét követelte az aláírásáért az EU-tól.

Szlovákiában 2008. 5. 12-én fogadták el, tehát másfél évvel a csehek előtt, vajon  miért volt az MKP-nak olyan sürgős lefeküdni a Fico-Slota kormánynak?!

Ezért a kollaborálásért a jobboldal kizárta az MKP-t a soraiból.

Lisszabon elfogadása helyett ezt kellett volna tenni:

http://zoboralja.sk/meddig-turjuk/

http://zoboralja.sk/csapjunk-az-asztalra/

És talán az utolsó lehetőség a Híd kormányba kerülése.

A kormányalakításnak nem tapsoltam, mert nem azért mentem választani, hogy Fico legyen ismét a miniszterelnök, hanem épp fordítva, megbuktatásához adtam a szavazatomat, s mivel az MKP-t nem választhattam, mert Zoboralja pusztulásában könyökig véres, ezért a Hídat választottam.

De hát ez a politika, Matovičcsal én sem léptem volna szövetségre.

S ha már úgy alakult a dolgok, egyáltalán nem Danko SNS-e volt a problémám a kormányalakításban, sőt Isten áldásának neveztem, hogy a legmagasabb szinten belekényszerített minket az együttműködésbe a szlovák nacionalistákkal, mert ennek a kisugárzása mindenképp befolyásolja a szlovák-magyar viszonyt, ha jó az együttműködés, azzal a magyarság nyer, csitul a magyarellenesség, ezt látjuk és tapasztaljuk, Danko és Slota ég és föld különbség.

Mit tartottam fontosnak a magyarságunk részére?

Szerintem kormányalakításkor az oktatási vagy a kulturális minisztérium egyikét meg kellett volna szerezni, és az Oktatási és Kulturális Autonómia megszerzésén dolgozni, s még ebben a választási ciklusban megszerezni, mert lehetséges, hogy ez a Híd utolsó kormánytagsága, de a magyarságé is. Bővebben erről  ITT

http://zoboralja.sk/vegyeselmejuek/

Balkó Gábor

Kolon, 2017. dec. 31.