Egy politikusi blogbejegyzés súlya - újságírói szemmel

Elkezdődött a 2010. június 12-i parlamenti választások kampányidőszaka. Miközben az egyes politikai pártok már óriásplakátokon is hirdetik magukat, aktivizálódtak a pártok prominens személyiségei is. Nem csak pártrendezvényekre járnak mulatni a néppel, hanem az interneten is elkezdtek nyomulni. Regisztráltak a Facebookon, és blogírásba is kezdtek páran (van aki már régebben). Az elsősorban a szlovákiai magyarok szavazataira vadászó pártok elnökei közül (Híd és MKP) először Bugár Béla (Híd) kezdte a blogolást a Híd honlapján, ám nem sokkal utána követte őt Csáky Pál (MKP) is, aki viszont a Facebookot választotta blogbejegyzései publikálására. A neten már ebben a témában megjelent más tollából részletesebben kifejtett vélemény, így ezt nem kívánom boncolgatni tovább, Eredetileg nem is akartam ebben a témában egy betűt se leírni. Viszont, netező ember lévén, elolvastam az említett pártelnökök blogjait. Nem akarom minősíteni őket, tegye ezt meg mindenki saját maga (talán csak annyi, hogy BB blogja szerintem a „közember” számára talán érthetőbb, mint CSP magasröptűnek szánt gondolatai, de izlések és pofonok különbözőek, ugye).

Viszont, Csáky Pál egyik blogbejegyzése arra sarkallt, hogy azért rákérdezzek nála pár dologra. Először csak mint egy sima Facebook-felhasználó szerettem volna feltenni neki egy kérdést, de az első kérdésemet követte a másik, és a végén úgy gondoltam, milyen fasza, csinálok az elnök úrral egy facebookos „interjút”.

Kiemelem ide az írás azon részletét, amely kérdezésre sarkallt:

„Jó lenne elérni, hogy a szociológusok jövendölései ne teljesedjenek be, ne döntsünk újabb negatív rekordot. Jó lenne befolyásolni, hogy ne újabb 40 ezer magyar hiányozzon Szlovákiából. Ehhez pedig pozitív lelki hozzáállás, optimizmus és jövőbe vetett hit kell. Egymásra való fokozott odafigyelés is. Mindezt befolyásolni fogja az idei két választási eredmény.
Nem azért szükséges csupán az egyedüli magyar párt: az MKP tisztességes szereplése, hogy júniusban végre megálljt tudjunk mondani ennek a bugris nacionálpopulista tobzódásnak, hanem azért is, hogy a jó eredmény lelki töltete hozzásegítsen minket egy jobb helyhatósági választási eredményhez is. Szülőföldünk megtartása, megerősítése érdekében, a jövőnk érdekében van erre szükségünk.

S mindezek után nagyon nem mindegy, milyen lelkiállapotban ér majd bennünket a jövő évi számbeli felmérés.”

Nem szokásom szövegkörnyezetből kiragadott részleteket félremagyarázni, így akit érdekel, olvassa el az egész bejegyzést ITT. A kérdéseim az elnök úrhoz a következőek voltak:

Elnök úr, hogy érti a következő mondatot?

"Jó lenne befolyásolni, hogy ne újabb 40 ezer magyar hiányozzon Szlovákiából."

- Mikortól számítva ne hiányozzon újabb 40 ezer magyar?...

- Mikor hiányzott 40 ezer magyar utoljára, és honnan?

- Ha az asszimilációra tetszik gondolni, akkor az MKP kormányzása alatt, amíg Ön kormányalelnök volt, mekkora volt az asszimiláció?

- Ha nem az asszimilációra tetszik gondolni, akkor mire?

- Hogyan szeretnék befolyásolni, hogy ez a 40 ezer magyar ne hiányozzon onnan, ahonnan Önök gondolják? Milyen konkrét lépéseket kívánnak tenni ez ügyben?

- Tudja, hogy mekkora a szlovákiai magyarság halálozási/születési aránya?

- Elnök úr, Ön szerint miért nem mindegy, hogy jövőre éppen milyen lelki állapotban fogja érni a szlovákiai magyarságot(?) a jövőre esedékes népszámlálás?

- Mi tudná Ön szerint befolyásolni az emberek lelkiállapotát pozitívan, illetve negatívan, hacsak nem a népszámlálás jó eredménye? Van egyéb más dolog is?

Ön szerint az a szlovákiai magyarság lelki állapotát negatívan befolyásolná, ha az MKP nem jutna be a parlamentbe?

Ön szerint az a szlovákiai magyarság lelki állapotát pozitívan befolyásolná, ha a Híd párt bejutna a parlamentbe az MKP-val egyetemben? Vagy netán Ön szerint ez is negatív hatást érne el az emberek körében?

Válaszait előre is köszönöm a Paraméter olvasói nevében is.

Ha kielégítő választ/válaszokat kaptam volna a kérdéseimre, akkor megért volna ez az on-line beszélgetés egy szerkesztőségi felületen közölt interjút/cikket is, ám csak a következő választ kaptam:

CSP: Üdvözlöm, Bálint. Az utolsó népszámlálástól számítva.

Nem adtam fel, kérdeztem ismét:

Köszönöm elnök úr!

Ehhez kapcsolódóan viszont lenne még pár kérdésem, ha nem gond:

- Hogy kívánja az MKP befolyásolni, hogy jövőre ne "hiányozzon újabb" 40 ezer magyar a népszámláláskor, hiszen ha a népszámlálásra tetszik gondolni, az utolsó 2001-ben volt, 9 éve. Egy év alatt milyen konkrét lépéseket tenne Ön, vagy az MKP ez ügyben? Nem gondolja, hogy ez finoman szólva enyhe túlzás (mármint az, hogy az MKP azt szeretné elérni, hogy 2011-ben ne hiányozzon újabb 40 ezer magyar a népszámláláskor)?

Elnök úr, válaszolna a többi kérdésemre is?

Köszönöm.

Nem sokkal később jött Csáky Pál válasza:

CSP: Kedves Bálint, ez a téma természetesen nem csupán a politikai pártok számára jelent kihivást, hanem az egész közösség számára. Az MKP ugyanakkor nem vonhatja ki magát a folyamatból, hiszen a magyar közösség pártjaként társfelelősséget vállal annak jövőjéért. Amit mi tudunk tenni, az igyekezet a magyar nemzettudat megerősitésére, s így a nemzetiség felvállalásának buzdítására is. Ezt meg fogjuk tenni.

Sajnos az elnök úr válaszai annyira nem voltak kielégítőek, hogy interjúként közölhessem őket. De  mindenképpen közölni akartam őket, mert tanulságosak. Hogy miért? Először is azért, hogy tudatosítsa azt egy politikus, hogyha bárhol megnyilatkozik, annak súlya van. Ha ír egy se füle, se farka blogbejegyzést, amiben marhaságok vannak, és közzéteszi azt, akkor számítson arra, hogy mivel webkettő, akkor talán akad olyan olvasója is, aki veszi a fáradságot, és rákérdez a marhaságokra. Vagy eleve ne írjon minimum félreérthetően... Másodszor pedig vegye komolyan a kérdezőt. Mert ha nem veszi komolyan, akkor az fogja magát, szóváteszi azt (nem csak) internetes fórumokon, vagy akár egy blogbejegyzésben, mint ez.

Nem fogom magyarázni most azt, hogy szerintem miért marhaság az, amit Csáky Pál a blogbejegyzésében írt. Aki nem érti, annak úgyis mindegy, aki nem akrja megérteni, annak meg duplán mindegy. Aki meg érti, annak meg helyén van úgyis az esze.