Trianon

Régóta motoszkál a fejemben, hogy lehetett volna megelőzni az I. világháborút, aminek Trianon volt a következménye, ahol a nagyszüleinket, dédszüleinket MO határain kívülre kényszerítették, ezzel pedig lassú nemzethalálra ítéltek bennünket?!

Régóta motoszkál a fejemben, hogy lehetett volna megelőzni az I. világháborút, aminek Trianon volt a következménye, ahol a nagyszüleinket, dédszüleinket MO határain kívülre kényszerítették, ezzel pedig lassú nemzethalálra ítéltek bennünket?!
Tudvalevő, hogy Nagy-Magyarország több nemzetű állam volt, a mostani Szlovákia területén a városok 3 nyelvűek voltak, ha ezt a 3 nyelvűséget bevezették volna az oktatásba, ezzel csökkentették volna a nemzetiségek közötti súrlódásokat, s talán nem következik be a merénylet, mely elindította Nagy-Magyarország szétszabdálását, és 5 millió magyar útját a lassú nemzethalálba.
E fölött sírhatunk, zokoghatunk, de ez már nem segít, és sajnos a rendszerváltás utáni negyed században semmi olyan elképzelést nem valósítottak meg a vezetőink, mely hatékonyan segítené az asszimiláció megfékezését. Nem volt kidolgozva túlélési stratégia /a ruszinok már a 2. nemzetsrtatégiájukat valósítják meg/, nincsenek megnevezve a prioritások, s ebből eredően nem a létfontosságú problémák megoldásai kerültek a rangsor élére, hanem olyanok, melyekről a média sikerpropagandája túlharsogta a valós gondjainkat, ebben a sikerben lubickolhattak a politikusaink.
Két példa, az SJE alapítása, Zoboralján pedig a magán középiskola alapítása, egyik sem oldotta meg a közoktatásunk siralmas helyzetét, díszes tetőt raktak az omladozó alapokra és repedező falakra. Čaplovič iskola reform tervezete kellett, hogy az oktatás vezetők nyilvánosan beismerjék az alapiskoláink problémáit.
Kulturális és oktatási autonómiának már rég működni kellene, 1998-ban a parlament elnöki posztját ennek a megszerzése érdekében kellett elcserélni, nem az SJE-ért, Zoboralján pedig a magyar óvodák hiányát kellett megoldani, nem Paulisz rancsot fejleszteni.
A rendszerváltás előtti középiskola hálózatunk kapacitása elégséges volt, a magyar diákok számának csökkenése nem vezetett helyhiányhoz, hogy bővíteni kelljen a középiskolák számát, hanem a meglévőket kellett volna korszerűsíteni, úgy a felszereltséget, mint az oktatási módszereket és a piaci igényekhez igazítani az oktatás-nevelést.
Ilyen gondjaink nem lennének, ha nincs Trianon!
De Trianon óta eltelik lassan egy század, és mi nem vagyunk képesek megoldást találni a problémák okainak-okozóinak semlegesítésére, legalább is az enyhítésére, mert valósznűleg a közéleti vezetőknél a közösségi problémák megoldása csak másodlagos, harmadrangú feladat, mert első a pártérdek, aztán a saját érdek, vagy fordítva, s ha marad idő, akkor készítenek egy hangzatos beszédet, és ezzel teljesítették a feladatukat /tisztelet a kivételnek/.
A legnagyobb problémánk, hogy a tömegszervezeteket, de általában a civil szervezetek nagy többségét pártemberek irányítják, tehát pártcivilek, s ha a szakmai szervezetek, mint a Pedagógus Szövetség, Csemadok, de a Szülői Szövetség is pártcivilek kezében van, ez a kettősség nagyon káros a közösségre! Ha fontos ügyben kell közösen dönteni, a pártcivil kit-mit fog támogatni, a civil szervezetet vagy a pártot, nos emiatt nem oldódnak a problémáink!
PÁRTCIVILEK, tessék elgondolkozni, civilként szertnének dolgozni a közösségért, vagy párttagként, mert ez a kettős identitás nagyon káros a magyarságra, választani kell, de nem úgy, mint a Via Nova, akik az MKP ificsapataként létrehoztak egy civil szervezetet, mostantól civilek vagyunk, a valóságban MKP tovarisok civil mezben, félrevezetve ezzel a magyarságot!!!