Bartók 135

135 éve született Bartók Béla. Puskás Öcsi mellett az egyik legismertebb magyar a világon. Zeneműveit Tokiotól New York-ig műsoron tarják a legjelentősebb zenekarok. Imádja a világ. Bartók az első népzenei gyűjtőnk, akit mi magyarok ugyanannyira nagyra becsülünk, mint a szlovákok vagy a románok. Utóbbiak még életében megpróbálták bebizonyítani, hogy Bartók valójában román. A Matica slovenskától is megbízásokat kapott, hogy gyűjtse fel a szlovák - ma már úgy mondjuk - népzenei kultúrális örökséget. Nincs még egy olyan zeneszerző, aki ilyen érzékenyen tudta volna beemelni a klasszikus zenébe ezt, olyan zenei nyelvként használva a népzenei elemeket, amely kultúráktól függetlenül mindenki számára érthető.

És mindez itt kezdődöt Gömörben, Gerlicepusztán. Kicsit sarkítva, egy vidám Dósa Lidi nevű csajnak köszönhetően, aki szolgálólány volt a Fischer-birtokon. Ide vitette fel 1904-ben Bartók a zongoráját, hogy nyugodt környezetben gyakoroljon, komponálhasson. Lidi pedig énekelgetett munka közben. Bartók szerelembe esett. A népzenével. Illetve ennyi bizton állítható, hiszen ez egy kellően dokumentált románc. Bartók ettől kezdve fonográffal jelent meg a kis falvakban és gyűjtött. Ez körülbelül úgy hatott az emberekre, mintha ma egy űrhajóval landolnánk a “templomtéren”.

Ezt és ettől még sokkal több érdekességet és megmosolyogtató történetet mesélt el Hégli Dusan tegnap este a Szivek Bartók 135 összeállítás tánckoreográfiái közé tűzdelve. Kimondottan élvezetes volt, hogy nem csak a tánc és a zene repített bennünket vissza az időben, hanem az elmondott történeteknek köszönhetően Bartók is közelebb került hozzánk. Pár évvel ezelőtt, amikor otthon beszélgettünk hasonló történetekről, Áron aki akkor 4 éves volt, megkérdezte: “És Bartók Béla bácsival mikor találkozunk?”. A történetekből, élőnek, mainak és nagyon szimpatikusnak tűnt számára ez az ember, akit jobban meg akart ismerni. Hát valami ilyesmi történt közel kétszázunkkal tegnap este a dunaszerdahelyi kultúrházban.

Aki most mérgelődik, hogy mindent elárultam a Bartók 135 történeteiből, azt hadd nyugtassam meg, nem véletlenül nem írtam a blog elejére ki, hogy “spoiler alert”. Hégli Dusan annyit tud Bartókról, hogy akár minden estére jut egy-két új történet. Pont ez az előadás egyik legnagyobb erőssége. Kicsit olyan mint amikor Vitray “csak ült és beszélt”, vagy amikor Vámos mesélt a “Lehetetlen?” színpadán. Annyi a különbség, hogy itt hihetetlenül jó a zenekarral és tánc is csodás. Így csak buzdítani tudok mindenkit, hogy ne hagyja ki. Péntek este este például Ipolyságon lehet Bartók Béla bácsit jobban megismerni :)

Csodás élmény volt. Köszönöm, folytassátok!