DAC fanoknak üzenem...

Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj´ Isten, szól a mondás. Bölcs és jogos. Erről feledkezik el nagyon sokszor néhány „hurrámagyar“, aki egy- egy focimeccs után panaszkodik az ellenfél szurkolóira, hogy azok csúnya szavakkal illették nemzetét.

Tette ezt Karaffa Attila is, aki Dunaszerdahely egyik hivatalos portálján panaszkodott a nyitrai szurkolók sportszerűtlen bekiabálásaira. Nehezményezte azt is, hogy felcsendült a (szlovák) ligameccs előtt a szlovák nemzeti himnusz, ami szerinte sima provokáció volt a szervezők részéről. Utánna hozzátette, hogy azért ők természetesen elénekelték a magyart. Lényegében az egész cikk logikája az volt, hogy a helyiek provokatőrök, de a vendégeknek minden megengedett és a viselkedésük nem hagy maga után semmi kivetnivalót.

Hozzátette azt is, hogy olyan városban, ahol nagyon sokan magyar felmenőkkel rendelkeznek, tombol a magyargyűlölet. Nem tudom, hogy honnan ez az infó, valamiféle statisztika, vagy a néhány nyitrai szurkoló köpödése alapján állapította ezt meg a kedves író, de valószínűleg nem volt teljesen reprezentatív a mintája.

Kicsit feldühített az egész dolog, mert majdnem minden hazai DAC meccsen kint vagyok és tudom, hogy a szerdahelyiek sem maradnak alul a gyűlölködésben. Annyira őrült vagyok, hogy még azt is meg tudom érteni, hogy valakik pont ezt a fajta gyűlölködő atmoszférát keresik. Kell nekik, hogy elfelejtsék a hétköznapok problémáit, a seggfej főnököt, vagy az asszonyt, akitől már elhidegültek, de azért a gyerekek miatt együtt maradnak stb. De, hogy a szombat délutáni adok- kapok után valaki Dunaszerdahely hivatalos online kommunikáćiós kanálisain sírjon, hogy megbántották a magyar lelkét, az elfogadhatatlan.

Ebben a hangulatban látogattam ki a DAC- Sároseperjes mérkőzésre, a foci nézhetetlen volt, kapuralövés és pofásabb helyzetek nélkül. Semmi. Az Eperjes csak védekezett, a DAC meg nem tudott mit kezdeni vele. Ezt még tetézték a botrányosan amatőr bírók vitatható ítéletei.

A lelátókon azért parázs volt a hangulat, az eperjesi szurkolók hiánya (tehát provokatív magyarellenes bekibálások hiánya) sem állította meg a szurkolókat. Szokásos nélküled- himnusz kombó után minden téves és/ vagy vitatható bírói ítélet után több ezer magyar torokból zengett fel egyszerre az „utálunk szar Szlovákia“, vagy a tényleg örökzöld, „szlovákok nincsen hazátok“ rigmusok. Mikor ezt már megunták a fiúk, akkor még cigányoztak egy kicsit, hogy bezáruljon a kör.

Legironikusabb az egészben, hogy a "szarszlovákiázásra" (és hasonlókra) az a főszurkoló buzdítja a jónépet aki maga is állami alkalmazott. Minden hónap elején nem is annyira szar Szlovákia. Sőt, szerinte nem gazdasági kérdés, ha eurók millióit tolja bele a magyar állam és a MOL Dunazerdahely focicsapatába. Magyar adófizetők pénzét egy külföldi csapatba pumpálni azért elég fontos gazdasági kérdés. Főleg, hogy megéri- e, lesz- e ebből haszna a magyar adófizetőknek? Szerinte másképp kellene belőni az újságírók prioritásait. Konkrétan így fogalmazott: „Azt is írjátok meg, kedves ballib´firkászok... Azt is írjátok meg, miért barátabb a buznyák mint mi és miért értékesebb a hódító ázsiai meg afrikai horda, mint a külhoni saját véretek?!“ Nem meglepetés, hogy pont a Körkép.sk- n lehet olvasni ezt az agymenését.

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy meccs után megálltunk egy barátommal a város leghíresebb hot- dogjára, nem messze a stadiontól, ahol egy szintén törzsszurkoló úgy jött ki a teraszra, hogy közben azt ordította: „mindenhol a büdös cigányok, itt csak nekik van joguk, a rendes embernek semmi, ugyanolyanok mint a buzik.“ Monológja után leült a mi padunkhoz, majd távozásunkkor, úgy búcsúzott, hogy: „menjetek büdös buzik!“

Tök komolyan, még azt is megértem, hogy néhány embernek a frusztrált élete mellett szüksége van néha kikapcsolni, kiabálni, szitkozódni egy jót. Van akinek kell az a két perc gyűlölet Orwell regényéből, csak azért, hogy egy rövid időre kicsit állat lehessen és utána szépen visszaáll a sorba.

Kemény képmutatás azt állítani, hogy a DAC tábor csak áldozat ebben a játszmában. Ugyanolyan az összetétele és célja, mint más szurkolótáboroknak. Éltetni a sajátjaikat, egyúttal kihozni az ellenfél szurkolóit sodrukból. Mi tudja legjobban felidegesíteni a másikat? Persze, hogy az, ha a legsebezhetőbb pontján támadják. Ezt az egyszerű taktikát alkalmazza minden szurkolótábor nemzettől függetlenül. Aki ebből érzelmi kérdést csinál, annak van egy rossz hírem...