Donald nem Ronnie, de imádkozzunk érte!

Még emészteni fogjuk az USA elnökválasztást egy ideig. Én is megrágom most egy kicsit. Két gondolat bánt engemet, hát leírom :)

Furcsa, hogy Amerika talált magának egy, finom szólva is, egy ennyire újszerű elnököt. Tudom, a kampány az kampány a tettek meg tettek, de azért ne legyenek illuzióink, bárki bármit mond, nem Ronald Reagen inkarnációja “real Donald”. Nem azért, mert egy gyors metamorfózison átesve nem lehetne egy kiköpött Ronnie. Lehet, sőt lesz is belőle. Hanem inkább azért, mert olyan kijelentéseket tett a kampány alatt, ahonnan sok ember számára nincs visszaút, hiába helyezkedik nemzetegyesítő szerepbe. A szélsőségek bevetése rövidtávon nagyon hatásos, hosszútávon pedig irgalmatlanul veszedelmes fegyver - a használójára nézve is. Persze, mivel a választásnak vége, jó egészséget, jó munkát kívánok Donald Trumpnak és egyben fejet hajtva csatlakozom Ferenc pápához és vele együtt imádkozom az új elnök megvilágosodásáért.

Ennek kapcsán lábjegyzetként engedtessék meg, hogy az utóbbi időben beüzemelt szóhasználati menedzser funkciómmal élve, hadd próbáljak meghonosítani a szuperlatívuszok kategóriájában a király, császár mellett egy újabb szót: pápa.

Apám, ez pápa! :)

És ez jobb mint a császárkirály. Tutti.

De haladjunk tovább. Furcsa az is, hogy a klasszikus értelemben vett média tulajdonképpen megbukott. Egyszerűen az emberek már nem hiszik el, azt amit a az újságban olvasnak vagy a hírekben hallanak. Vagy megfordítva, csak a mediára támaszkodva nem lehet már az embereket befolyásolni. Pár évvel ezelőtt, ha a média 90%-a egy jelölt ellen “kampányolt”, biztos volt a bukás. Ez is újdonság, viszont nem biztos, hogy ez rossz.
 
Még jó, hogy vannak dolgok amik nem változnak, ahogy a 444.hu írta “az elnök új, Ferenc pápa humora pedig a régi”. És ehhez talán csak ennyit érdemes hozzátenni: Hál' Istennek!