Hibaüzenet

Notice: unserialize(): Error at offset 22 of 27 bytes in variable_initialize() (line 935 of /var/www/html/includes/bootstrap.inc).

Egy éves a bal- jobb szerelemgyerek

Kormányunk kb. egy éve irányítja Szlovákiát. Ez a kormány hivatalosan a stabilitás megőrzésének és a szélsőségesek elleni harc jegyében jött létre. Tényleg csak hivatalosan. Az igazság szerintem az, hogy Fico dobott egy kis velőscsontot két pártnak, sőt háromnak, de egynek csúnyán a torkán akadt ez a csont, a maradék két párt pedig nagyon hálás azért a csontért, és még legalább három évig a víz felett tartja a Smer- SD süllyedő hajóját.

A koalíció stabilnak mondható, kivéve Andrej Danko gyenge próbálkozását, ami inkább hasonlított egy sértődött kislány ok nélküli sírására, mint kormányválságra. 

Az elmúlt évben egy nagyon fontos dolgot nem sikerült véghezvinni: megerősíteni az emberek kormányba és egyáltalán a klasszikus értelemben vett politikusokba vetett bizalmát, ami nem csoda, mert igazából a kormány fontos társadalmi problémákkal érdemben nem foglalkozott. Ehelyett nyilvánvaló korrupciós botrányokat söpörtek a szőnyeg alá, szemtelen módon az ügyészség segítségével.

A miniszterelnök arrogáns, már jóformán senkivel sem áll szóba, minden ügyet a személye és pártja elleni támadásnak könyvel el, nyíltan támadja a sajtót és vulgáris szavakkal illeti az újságírókat. 
Ott tartunk, hogy a korrupció annyira nyilvánvaló és köztudott, hogy senki nem lepődik meg, ha valakit elkapnak, vagy ha egy állami hivatal nyilvánvalóan túlárazva szerez be bármit.

A radikalizmus visszaszorítására tett lépések száma minimális és messze nem effektív. Sőt, szerintem egyes döntések a szélsőségesek malmára hajtják a vizet. Jó példa erre az egyfordulós megyei választások bevezetésére tett kísérlet, ami működhet, ha van egy tényleg erős, több politikai formáció által támogatott ellenjelölt, de hatalmi ambícióit senki sem adja fel olyan könnyen, így Kotlebának már, ha jól tudom hat kihívója van kilátásban, és még relatíve messze a választások. Főleg, ha a kommunális választásokkal együtt tartanák, így növelve a választási részvételt.

Nem beszélve az SNS elnök katonai előléptetéséről és az azt követő média ámokfutásról, amit a védelmi miniszter és a pártelnök, a parlament elnöke elkövettek. Előszöris a pártelnök egy nagy rakás újságíró előtt került közelebbi viszonyba a plecsnijével,  bele sem merek gondolni, hogy mi történhetett a plecsni és az elnök úr között zárt ajtók mögött. Erre rákontrázott a védelmi miniszter, aki bevallotta, hogy ez egy politikailag motivált lépés volt tőle, egy ajándék a párt elnökének, egy amolyan köszönet a posztért és a megemelt védelmi költségvetésért. Többek között az is elhangzott, hogy az ő, mármint a védelmi miniszter parancsa a törvények felett áll. 

Mindeközben Bugár Béla és pártja szépen kullog a két másik párt után, néha megvillant egy-egy javaslatot, ami akár még jó is lehetne, de a másik két, a szavazói körében viszonylag rossz megítélésű párt árnyékában mit sem ér. Sőt, meglátásom szerint ezzel a koalícióval egyelőre a Most- Híd párt többet vesztett, mint nyert. 

Ami az extrémizmus visszaszorítását illeti, amiért Bugár hivatalosan szövetkezett Dankóval és Ficóval, elég csak annyit hozzátenni, hogy Kotleba népszerűsége emelkedik, míg a koalíciós pártoké inkább csökken.

Talán egy kis morális plusz lehet, ha végre leszámolnak Mečiar amnesztiáival, amik a sötét kilencvenes évek lezárását jelentenék és remélhetőleg okoznának néhány álmatlan éjszakát Mečiarnak és bandájának. De sajnos az amnesztiák témája sem a kormány jóvoltából, hanem Kováč ex- köztársasági elnök halála után kialakult társadalmi nyomás miatt jutott a megoldás határára. Meglepő, de talán ez a téma nagyobb visszhangot és média odafigyelést kapott, mint a kormány egyéb ügyei. Lehet hogy társadalmunk igazságra szomjazik, és ha egyszer képes lesz lezárni a múltat, akkor végre a jelen problémáira fog tudni koncentrálni?