Éljünk a jogainkkal!

Nagy indulatokat kavart fel az elmúlt pár napban a bősi ellenőrzés esete, amelyet ez év augusztusában folytatott le a Kulturális Minisztérium. Mivel a sajtóban és a közösségi hálókon egyre másra jelennek meg furcsábbnál furcsább állítások, ezért úgy gondoltam, megérdemel a téma a tényszerű megállapítások mellett egy kicsit személyesebb jellegű hozzászólást. És bár úgy all a dolog, hogy az ellenőrzés az államnyelvről szólt, terítékre került a szlovák-magyar együttélés és a magyar nyelv használatának kérdése. Az utóbbi ugyan szakmailag nem hozzám, sem a kulturális tárcához, hanem a kormányhivatalhoz tartozik, mégis különösen érzékenyen érint, hiszen egyik elemi összetevőmről, az anyanyelvemről van szó. Ezért leírok pár gondolatot, ami bízom benne, előremozdítja az ügyet. Mondhatnám akár civilként megnyilatkozva, hiszen a bősi ellenőrzés még azelőtt befejeződött, hogy hivatalba léptem. Ez nem mentegetőzés. Ez tény. Ahogy az is, hogy az egyik első teendőm államtitkárként az volt, hogy személyes felügyelet alá vettem ezeket az ellenőrzéseket, éppen azért, hogy a jövőben kizárjam ezen a kényes területen a felesleges feszültségkeltést. Így kicsit kényelmetlenül érint, hogy egy olyan ügy kapcsán "foglalnak írásba", amit esélyem sem volt befolyásolni. (Persze túlélem :) ) Ez idő tájt ugyanis én éppen egy másik ellenőrzésben vettem részt, képletesen szólva, a készülék másik végén ülve, az Ifjú Szivek gazdasági igazgatójaként, ahol három hónapig vizsgálódtak a kormányhivatal ellenőrei. A végén dícséretben részesültünk, ami nagy öröm, de mi ez az öröm ahhoz képest, amit maga a puszta tény jelentett, hogy “végre elmentek”?! Biztos vagyok benne, hogy mindenki így érez, bármilyen ellenőrzés kapcsán. 
Szóval ha már megszólítottak, akkor szólok pár szót. 

Kicsit hosszú lett a bevezető, na mindegy, igyekszem rövidebbre fogni a másik felét.  
Jöjjön akkor az alapgondolat, ami maga a cím: Éljünk a jogainkkal!

Igen, ennyire egyszerű. Álljon itt egy lista a jogokról, amelyeket a jelenlegi törvények biztosítanak számunkra: 

  • A település kezdetét és végét jelző magyar helységnév feltüntetése
  • A községi hivatal és községi intézményeket magyar nyelvű tablával való ellátása
  • Veszélyre figyelmeztető információk, táblák kifüggesztése
  • Határozatok közzététele magyarul is
  • Általános érvényű rendeletek közzététele magyarul is
  • A képviselőtestületi ülések programja illetve ezek jegyzőkönyveinek közzététele magyarul is
  • Közhasznú információk közzététele magyarul (kultúra, közélet, stb) 
  • Értesítés megküldése a választóknak magyarul is
  • A hivatal köteles magyarul is válaszolni, amennyiben a kérvényt magyarul adták be
  • A hivatal magyar formanyomtatványokat is biztosíthat az ügyintézéshez
  • Jogszabályokhoz, előírésokhoz magyarul adhat tájékoztatást 
  • Vezetheti a település krónikáját magyarul is
  • Hangosbemondó használata magyar nyelven is
  • Képviselők számára biztosítania kell a magyar nyelv használatát 

A felsoroltakhoz jogunk van, többhöz nem csak hogy jogunk van, hanem a község kötelessége. Ha holnaptól minden községi hivatal ezek mentén dolgozik senki nem szólhat egy árva szót sem. Semmilyen ellenőr nem vetheti ezt a polgármesterek szemére, a kultuszminisztérium ellenőreinek pedig végképp semmi közük ehhez. Valószínű nem egyet nem használnak a dél-szlovákiai községeink a felsorolt jogokból, pedig az lenne a legjobb, ha mindenki mindet használná. Tisztában vagyok vele, hogy sok község számára ez többletmunkát, és többletköltséget jelent. Ám ezt a feladatot vállalni kell, amennyiben komolyan gondoljuk a magyar nyelvhasználat érvénysítését illetve hatáskörének kibővítését. Mert csak így tudjuk segíteni a Kisebbségi Kormánybiztos munkáját, aki a kisebbségi nyelvhasználatért is dolgozik. 

Egyértelmű siker, hogy a kormányprorgramba bekerült, hogy a kormány kötelezettséget vállal, hogy összehangolja a kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel a gyakorlatot. Ennek köszönhetően a kormánybiztos kidolgozott átfogó akciótervét, amit a civil szektor is jónak talált, pár napja a kormány már el is fogadta. 

Így a Kisebbségi Kulturális Alap és a kisiskolák jogállásának rendezése mellett a kisebbségi nyelvek területén is folyik az érdemi munka. 

Legyünk őszinték. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az államnyelv törvény megváltoztatását Smer - SNS koalíciós partnerekkel a Híd javaslatára Marek Maďarič kulturális miniszter kezdeményezni fogja. Így ilyen igényt támasztani irreális. 

A másik oldalról viszont sokat tehetünk, ám ezt nem egymásra mutogatással érjük el, hanem kitartó, következetes és komoly munkával. A munka kormányzati szinten pedig folyik, első eredmények már érzékelhetőek is. A sikerhez viszont szükség van arra is, hogy helyben tegyünk a cél érdekében. 
Én a munkától soha nem ijedtem meg, a kollégáimról is ezt bizton állíthatom. Remélem mindenki más is így van ezzel.