Francia választások: a név köt(elez)

Franciaország megtalálta a választ Amerikára és Oroszországra is.

Emmanuel Macron (Fotó: TASR/AP)

 

Emmanuel Macron bebizonyította, hogy a jelölt minősége és a pozitív üzenet számít. A fiatal, dinamikus Macronnak liberalizmusa, EU-pártisága, de még az egyértelműen elfogult fősodrású média támogatása, illetve az immáron rendszeres orosz hekkelés sem ártott.  

Ez utóbbi főleg azért, mert Macron nevéhez semmilyen nagyobb botrány nem fűződik. A választások kimenetelét nagy mértékben befolyásoló szivárogtatás pedig nem orosz, hanem hazai volt. A jobbközép Francois Fillon botránya alighanem az elnöki székébe került. Vagyis a fő konklúzió, hogy a francia elit sikeresen menedzselte le az elnökválasztásokat, a saját szájíze szerint. 

Bár a győzelem aránya számottevő, ünneplés helyett sokkal fontosabb lenne egy józan elemzés. Macronra szinte kötelező volt voksolni.  Vele szemben egy Le Pen, francia politikai őskövület, állt. Bár megduplázta apja szavazatainak a számát 11 millióra, hiába próbálta a Nemzeti Front elnöke „Marine” jelszó alatt a központba manőverezni magát. A családnév kötelék, és az Európa Unió a kontinensen továbbra is konstans. Reformálni lehet, sőt kell, de megszűnésével kampányolni továbbra sem népszerű. 

Hátra van még azonban feketeleves. Csakúgy mint Közép-Európában Franciaországban is az EU reformja központi téma lesz. Az európai elitek továbbra is egy „egyre bővülő uniót” képzelnek el, annak ellenére, hogy ezt többször is leszavazták az EU-ban. Azóta az elitek manipulációban és a megfélemlítésben (is), és nem kizárólag a demokráciában látják az ehhez vezető utat. Ez akár töréshez is vezethet, egy kétsebességes Európa formájában. Ahogy Macron jelezte már a választások előtt, (ezzel is) sokkal nagyobb nyomás alá helyezhetik majd a közép-európai „tradicionalistákat” Lengyelországban és Magyarországon. 

Gazdasági téren pedig a neoliberális konszenzus, a dereguláció és a megszorítás kombinációja a trendi továbbra is.  Programja szerint Macron ezt képviseli, még ha tanácsadói hatására a francia szociális „vívmányoknak” (például a 35 órás munkaidőnek) nem ront neki

Ráadásul a francia gazdaság egyre jobban teljesít, csak éppen ehhez képest sokkal rosszabb a nyugati sajtója.  A viszonylagos társadalmi egyenlőséget, a széles középosztályt - amely az állam nagyobb gazdasági szerepvállalásából fakad jórészt - jól jelzi, hogy Le Pen mindössze a munkások körében tudott nyerni.

Egy neoliberálissal fordulattal jellemezhető „macronómia” akár a re-brandingre készülő nacionalistákat, illetve a radikálisabb baloldalt hozná előnybe. Sem Le Pen, sem pedig Jean-Luc Melenchon nem szomorkodik. Tizenkét millió szavazó maradt otthon a második körben és négymilliónyian üres szavazólappal voksoltak. Vagyis a francia és az európai eliteknek önvizsgálatra, önmérsékletre illetve egy olyan gazdasági programra és EU-ra van szüksége, hogy a „centristákra” a többség ne csak félelmei miatt szavazzon.