Hagyományőrző digitális bennszülöttek

A közelmúltban több jelentős rendezvényen vettem részt, mégis kettőre közülük különösen szívesen emlékezem, mert mindkettő a hagyományainkról üzen, értékeket tanít a jelennek, a jövőnek, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Ha úgy tetszik, népzenével támadnak a digitális bennszülöttekre. De van-e esély a sikerre, lehet-e hagyományőrzőket nevelni digitális bennszülöttekből?

A két említett rendezvény a Kisbojtár Gyermek Néptáncegyüttes 35. évfordulója és az 51. Országos Népművészeti Fesztivál. Az utóbbin, igaz, csak digitálisan vettem részt, viszont a fesztivál történetében először, élő Skype-on kapcsolódtam be a szakmai konferencia történésébe. Ez is jelzi, hogy változik a kor, de legalábbis a szervezők lépést tartanak vele, ami kiváló. Nem is szabad és nem is lehet a technológiát megpróbálni elzavarni a népművészet háza tájáról. Nyitottnak kell lennünk. Az új technológiák és a tudomány tágabb látókört és temérdek lehetőséget kínál a múltunk feltárására, megőrzésére és továbbadására. Ráadásul nem fogjuk tudni kizárni a szociális hálókat, az okostelefonokat a gyerekek életéből, rosszabb esetben csak a miénkből tűnnek el. Az együttműködésünk alapja nem más, mint az, ha támogatjuk őket a fejlődésben, de átadjuk az igazi értékeket, az élet kis és nagy örömeit ill. a hagyományainkat, amelyek identitástudatunk alapját képezik. Erre tökéletesen alkalmas egy magas szinten dolgozó hagyományőrző gyermekegyüttes vagy egy fesztivál, ami ezt láttatja, megmutatja és értékeli. A táncpróba után és a fesztivál szüneteiben, persze, mindenki a telefonját fogja bújni, de jobb esetben a történésekről is fognak posztolni. 

Ám, miközben táncolnak, zenélnek és fene mód jól érzik magukat közben olyan dolgokat is megtapasztalnak és megtanulnak, mint a tartás, szeretet, tolerancia, tisztesség, elfogadás, tisztelet. Ezek mind olyan értékek, amikről nagyon keveset beszélünk, mégis alapvető emberi erények. Ezek adják az egészséges, értelmes emberi lét alapját. Egy olyan magabiztosságot, aminek köszönhetően nem csak a saját lábunk alatt lesz biztos a talaj, hanem elfogadóak és befogadóak lehetünk másokkal, a mássággal szemben is.  

Ezért mindenkit, aki ezen a területen dolgozik hála és köszönet illeti meg, hiszen minden bizonnyal nem azért teszi, mert emiatt dúskál majd a javakban. Ráadásul minden bizonnyal mindegyikük tudja, hogy ha nem is tud klasszikus értelemben vett hagyományőrzőket faragni a digitális bennszülötteinkből, talán sikerül magabiztos, hagyományszerető 21. századi világpolgárrá formálniuk a következő generációt. Ettől nagyobbat pedig nem is álmodhatnánk. 

Igen, tudom, hogy ez meglehetősen ambiciózus terv. Ám nem kell félnünk a nagy tervektől, a közelmúlt is ezt igazolja. A Kisebbségi Kulturális Alap törvénybe foglalásával egy olyan kérdéskörre adunk választ, aminek megválaszolására több mint 20 évet várt a szlovákiai magyarság. A PÁTRIA Rádió lefedettségének bővítését FM hullámhosszon ugyancsak több mint tíz éven át lehetetlen küldetésnek tartották. Idén két új frekvenciával bővül, egy szencivel és egy dunaszerdahelyivel, és a magyar rádió és tévéadás további fejlesztésre számíthat. Ám siker az is, hogy a HÍD törvényének köszönhetően nőtt mind a Művészeti Alap mind az Audiovizuális Alap költségvetése, ahová a dél-szlovákiai szervezetek és művészek a többiekkel egyenlő eséllyel pályáznak és így több színvonalas rendezvény, könyv és film jöhet létre Szlovákiában. 

Rengeteg művészt, kultúrában aktív, nagyon szorgalmas polgármestert és a szakmában dolgozó aktivistát ismertem meg az elmúlt időszakban. Mindenki előtt aki a kultúrában dolgozik 2017-ben Szlovákiában le a kalappal. Tudom, nem könnyű dolog. Köszönöm, és kérem folytassák!

-- A szöveg megírása óta jártam a Jókai napokon és a Csallóközi gyerekcsoportjainak bemutatóján is. Ez utóbbin egy kicsit szövegeltem is - hasonló gondolat mentén, mint itt...