India #3: a szent Varanasi

Egy, a Marudhar Expresen töltött éjszaka után megérkeztünk indiai felfedező utunk következő állomására a hindu vallás szent városába, Varanasiba.

Bevallom, kicsit tartottunk az úttól, mivel klimatizálatlan vagonban készültünk eltölteni egy esténket a forró Indiában. A gyanúsan olcsó nem egész 500 rúpiás (kb. 7 euró) jegyár a több mint hatszáz kilométeres távra sem adott okot az örömre. Végülis minden nagyobb probléma nélkül ideértünk Varanasiba, alig 14 óra alatt. Tudni kell, hogy Indiában szabályos harc megy minden helyért a vonatban, tehát a legtöbb vonat előre egy hónapra el van adva, mi is csak a turistakvótákra hagyatkozhattunk. Minden vonaton az utolsó pillanatig fenntartanak egy bizonyos számú jegyet, amit csak az utolsó utáni másodpercben bocsátanak a helyiek rendelkezézére. Végülis hozzájutottunk a jegyünkhöz, a vonatra felszállva már csak le kellett tessékelni mindenkit az ágyainkról, és indulhattunk is. Az ablakok gondosan be vannak rácsozva, olyan az egész, mint egy börtönvonat. Egyetlen szépséghibája az egész vonatozásnak, a nagyon koszos vagonbelsőn kívül, a használhatatlan mosdók, amikből olyan elviselhetetlen bűz árad, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja. Négy fős csoportunk egyetlen tagja vállalta, hogy bemerészkedik egy gyors pisire, a látottak és szagoltak sokkolták. Javaslom, ha képesek vagyunk rá, tartsuk vissza a célállomásig, vagy próbáljuk meg kiizzadni a bennünk felgyülemlett fölös folyadékot.

Amint felkelt a nap, megjelentek a vonaton az árusok és kialakult egy amolyan piaci hangulat étellel, itallal és édességgel. Az út vége felé megjelentek a műanyag flakonokat gyűjtő gyerekek, akik az utolsó PET palackig mindent összeszedtek.

Varanasiba érve újra beléptünk az indiai valóságba. Nyolcszáz kilométerre Delhitől már az aszfalt is elfogyott és utolért minket a monszun, emiatt szó szerint térdig járunk a sárban, miközben a keskeny labirintus- szerű utcákon próbálunk eligazodni.

Varanasi egy szent város a szent Gangesz folyó mentén. Nem csoda, hogy lépten-nyomon kis kápolnákba ütközünk, amikben megállás nélkül harangoznak, füstölnek imádkoznak az emberek. A Gangesz fontos motívuma a hindu vallásnak, és a város életének is szerves részét képezi. Ez azt jelenti, hogy a helyiek fürödnek, mosnak, imádkoznak, halásznak a folyóban, a szennyvíz is, a látottak alapján, itt köt ki. Sőt, halottjaikat is részben a folyóba temetik.

Varanasiban van egy nagyon érdekes, látványra kicsit felkavaró hagyomány. A Manikarnika Ghatnál egy szertartás keretein belül hamvasszák a hinduk halottjaikat közvetlenül a Gangesz partján. Első lépésben a testet megmossák a folyó vizében, majd ráteszik egy máglya tetejére, amit meggyújtanak. Az egész procedúra nem kevesebb, mint három órát vesz igénybe. Ez a nyitott krematórium a nap 24 órájában a nap mind a hét napján működik, napi 2- 300 embert hamvasztanak el a szabad ég alatt. A kasztrendszer ebben az esetben még működik, a felső kaszt halottait az többiektől elválasztva égetik. Ami a testből megmarad, az a Gangeszban végzi.

Varanasi után ma este Jaipur felé vesszük az irányt, ami azt jelenti, hogy 17 órányi vonatozásnak nézünk elébe.

És a végét már a vonatban írom, ami még el sem indult, de már másfél órás késést halmozott fel. Koszos, de tűrhető. Amúgy, egész nemzetközi társaság verődött össze a ma éjszakára. a körülöttem lévő ágyakon japán, német és kanadai utazók álmodnak majd szépeket ebben a tikkasztó hőségben. Ami azt illeti, van egy olyan érzésem, hogy India vezetése nem szeretné, ha nagyon keverednének a turisták a helyiekkel.

Hogy kinek ajánlom Varanasit? Főleg katasztrófaturistáknak, akik szeretnének olyan háború sújtotta övezetekbe menni, ahol nincsenek annyira veszélyben. A város olyan állapotban van, mint Szarajevó a blokád legkeményebb napjai alatt.

Viccet félre téve, ez a város egy zarándokhely, ahol valószínűleg minden hindu legalább egyszer megfordul életében. Aki szereti látni idegen kultúrák, népek hagyományait élő, egyenes adásban, annak kihagyhatatlan. Kicsit megrázó, és egyben felejthetetlen élményben lesz része, de készüljön fel a zord életkörülményekre.