Kulisszák mögül, avagy nem szeretlek Spartak

Vége nyertünk, jó pár év után. Ünnep a lelátón és a pályán.

Európa futballbajnokságai szünete után kiéhezve várta a DAC szurkoló a sokadik meccsünket ebben az évadban a Nagyszombat csapatával. A Fortuna liga kiírása és a kupaszereplés többször összehozza a csapatokat a bajnokság során. Hogy ez jó vagy nem, mindenki döntse el saját belátása szerint.

Húsvétvasárnapon, kellemetlen időjárási viszonyok mellett fogadtuk a Nagyszombatot, de még így is 7236 nézőt vonzott a derbi a MOL Arénába.

Érdekes a dunaszerdahelyi hierarchia, mert éppen azok a szektorok voltak hézagosak, akik kemény eurókért vásároltak bérletet. De talán kereszténység egyik legnagyobb ünnepét valamelyik magyarországi wellness centrumban meghittebben lehet ünnepelni, mint otthon egy DAC-győzelemmel.

Nem baj, mert a  "munkásosztály" szép számmal képviseltette magát a mérkőzésen, és űzte hajtotta csapatunkat.

A stadionhoz érve, a press szektor megközelítéséhez tartozó bejáraton keresztül jutok a lelátóra. Üdvözlöm a rendfenntartókat és az ajtó előtt megpillantom Nestor El Maestrot, az ellenfél edzőjét, aki elég idegesen szippantgat nagyokat cigarettájából. Illedelmesen köszönök, elvégre kolléga, habár ő még nem volt a dunaszerdahelyi járás első osztályában edző, mondjuk én sem a Fortuna ligában.

Jó, hogy nem látja a gondolatfelhőt a fejem felett a csávó, és futólag a fogaim közt egy „nem nyertek, ha meghúzódtok is” elmorzsolása után, már Czirák Mónika és Kiss Beáta kedves mosolya fogad, miközben kitöltik a regisztrációs kártyámat.

Még pár üdvözlő megjegyzés a megszokott arcoknak, Cséfalvay Sanyi meg a többiek, és a meccs jegyzőkönyvével a kezemben elfoglalom helyem a nagyok közt.

Markíza, TA3, TV Dajto, RTVS, és még rengeteg médiafelület volt kíváncsi a mérkőzésre, ám az RTL Klub, az TV2, a Duna TV de még csak az esztergomi székhelyű Kék Duna rádió sem volt közöttük. Tehát kicsit furcsa volt, mikor megjelent „Gyurta Dani köszönjük” című molinó a B középben, hiszen kábé annyi köze lehet Daninak felvidékhez, mint Nemanja Nikolićnak Mátyás királyhoz.

Mindegy srácok, már megszoktuk, hogy ami magyar az máris a miénk, csak mi nem leszünk az övék sosem…

Az első félidőben nem sok említésre méltó esemény történt a pályán, ha csak nem a Čmelík gyerek becsúszása, amiért már bizony láttunk más színű kártyát is villanni.

Felháborodásomat az ellenfél edzője maximálisan kivívta, mikor Lukaš másodszor is becsúszott, a Spartak kispadján az egész stáb azon sajnálkozott, hogy nem esett el a játékosuk, mert a játékvezetőnek lehetősége lett volna másik sárgával kiállítani. Čmelík nem érte el ellenfele lábát!! Sportszerűtlen, és a fair play szellemének szöges ellentéte, ha „ezek” tudják  egyáltalán mi az?!

A másik félidőben úgy jöttek ki fiaink, mint aki vért ivott, megjegyzem, ők is. A durvaságot súroló keménység és nem egyszer az alattomosság sem hiányzott a csapatok repertoárjából.

Keményen harcoltunk, jobbak voltunk, mint csapat, és publikum egyaránt.

A JÁTÉKVEZETŐ TÉNYKEDÉSE NEM VOLT EGYERANGÚ MINDKÉT CSAPAT SZÁMÁR! (Főleg csapatunkat sújtotta tévedéseivel.)

És jött az újoncunk a fiatal Bayo személyében, aki nyegle, fekete is, de gyors, jól helyezkedik, és berúgta. Ekkor lesöpörtünk mindent, és mindenkit a pályáról, csak egy csapat volt pályán a DAC.  Na meg a játékvezető, aki egy 8 perces hosszabbítással próbálkozott még, de mindhiába.

Press szektor ide, press szektor oda, őrjöngtem örömömben, még ha nem is ildomos az érzelemnyilvánítás olyan komoly helyen. A pár nagyszombati szimpatizáns mellettem meg csendben volt.

Vége nyertünk, jó pár év után. Ünnep a lelátón és a pályán.

A játékoskijáróban még az ellenfél játékosa Vakhtang összeszólalkozott Raška kapusedzőnkkel, ami teljes mértékben jellemezte mennyire gusztustalan csapat ez a Nagyszombat.

A két edző műsora, külön sajtótájékoztató, már senkinek sem volt furcsa, de Maestro edző meghajolt győzelmünk előtt. Rossi meg újra a játékvezetéssel foglalkozott, olaszként nem érti, hogyan fújnak a bírók. A 2006-os olasz bundabotrányt mi sem, de hát nem lehet mindent érteni.

Gentile Signore, Giovanni Costantino! Önnek egyáltalán nem az a dolga, hogy azzal foglalkozzon, hogy mit lehet a szlovák futballtörvények alapján (ami nem jó!) bevinni a stadionunkba, de még csak párhuzamot vonni egy Fradi-Újpest mérkőzés és a DAC közt sem. Vagy keltákkal és írekkel példálózni. Önnek mint a DAC másodedzőjének az a dolga, hogy minden erejével azon legyen, hogy csapatunk megfelelően, és sikeresen szerepeljen a Fortuna ligában. Tehát ne hergelje Facebook bejegyzéseivel a közvéleményt, még ha igaza van is!

Végezetül csak annyit, gratulálok a csapatnak, a fiúk megmutatták, hogy a szívüket is ott tudják hagyni a futballpályán.

Köszönjük az élményt nektek…

Hajrá DAC!