Magyar vagyok, nem neonáci

Tegnap este böngésztem egy kicsit a blogok között és rábukkantam néhány vérbeli magyargyalázó irományra és valahogy nem értettem, hogy hogyan lehet az, hogy a vezető szlovákiai magyar hírportálon egyesek a legkisebb szintű lelkiismeret furdalás nélkül gyaláznak mindenkit akibe egy kicsit nagyobb nemzeti érzés szorult a semminél és egy két lábon járó statisztikai hivatal a  kommentjében még azt is megállapította, hogy a "Selyés" tanulók is mind jobbikosok, legalábbis túlnyomó többségük az.

Most akkor én is egy neonáci barom vagyok akinek szar van az agya helyén, mert büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok? Neonáci vagyok azért, mert tisztelem nemzeti nagyjainkat, köztük még Vitéz Nagybányai Horthy Miklóst is? Neonáci vagyok mert felháborítónak tartom hogy az egész szlovákiai magyarságot lejáratják egyesek a kis blogbejegyzésükben? Neonáci vagyok azért mert szlovákiai létemre nem szurkolok tiszta szívből a szlovák válogatottnak? 

szerintem a legnagyobb provokatőr az, aki beleköt abba, hogy a gimi szülői báljának a reklámján rovásírással is fel voltak tüntetve a szülői bál szavak, hogy néhány falu nevét kiírják azzal az "ördögi" írással. Akkor ennyi erővel a néptáncosok és a hagyományőrző ijjászok is csak gonosz provokatőrök, mert ápolják hagyományainkat. 

Még a régi szép időkben, mikor még volt Dunaszerdahelyen minőségesnek mondható foci, egyszer az egyik haverommal elmentünk Nyitrára szurkolni a mi hőn szeretett Dacunknak. Még be sem értünk a stadionba, a hazai tábortól már jött is a "najlepší Maďar je mŕtvi maďar" rigmus, az egész stadion megtapsolta őket még néhyányan fel is álltak a főtribünön, hogy láthatóbb legyen a gyönyörű kék ég felé nyújtott középső ujjuk. Utána egy bátor szerdahelyi előkapott egy magyar zászlót. Nem telt el fél perc és legalább három rendező vetette rá magát ketten a srác rugdosásával voltak elfoglalva, a harmadik meg próbálta kitépni a kezéből a zászlót. Hát ilyen egyes szlovákok hozzáállása a magyarokhoz és aki csak ezt látja, mert "civilben" nem is megy szlovák- lakta vidékre, vagy éppen nem egy szlovákiai egyetemen tanul, hamar áteshet a ló tulsó oldalára és nekifog köpödni, meg szidni mindenkit, akit csak tud. 

Nekem semmi problémám a szlovák nemzettel annak ellenére is, hogy különösen büszke vagyok magyarságomra. Szlovák egyetemre járok, szlovák szobatársaim vannak a kollégiumban. Este néha azt játszuk, ők fordítanak szavakat, mondatokat "víchodnyárra", én meg magyarra. Néha rákérdeznek, hogy hogyan kerültem Szlovákiába, akkor elmagyarázom nekik, mindent összevetve jól kijövünk egymással annak ellenére is, hogy ott van köztünk ez a politika által gerjesztett ellentét.

Kikérem magamnak, hogy engem valaki leneonácizzon, mert másképp állok a dolgokhoz, mint ő. Nem vagyok náci, se nyilas, se gárdista, én csak büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. 

Elég durva, hogy a magyar uszítja a magyart a magyar ellen. Nem tudom, hogy politikai érdek, vagy csak valami gyerekkori sérelem az oka de az biztos, hogy ilyen nincs sehol máshol a világon, ez annyira abszurd, hogy az már lehetetlen. Nem tudom eldönteni, hogy most nevessek, vagy sírjak.