A liberális nevelésről, avagy a fürdővízzel együtt a gyereket is...

A szabadságot, mint legfőbb értéket középpontba helyező, a felfedezésen, megtapasztaláson alapuló tanulást a 21. századi pedagógia sarokkövének aposztrofálhatnánk. Mi a baj mégis a liberális neveléssel? Leginkább a fogalmak, amelyeket tévesen köré csoportosítanak. A ma liberális (vagy annak vélt) szülők többsége a poroszos nevelésben részesült, amelyet a szigor, a tekintélyelv határozott meg, akár a családban, akár az iskolában. Manapság ennek homlokegyenest az ellenkezője figyelhető meg. A mindent megengedő, semmi keretet nem adó nevelés végterméke a hisztis, köszönni nem tudó, szülőt, tanítót, felnőttet nem tisztelő kis ,,világ közepe".
A liberális nevelés jó hangzású, amolyan gyerekközpontúságot sugalmazó meghatározás. A szabadságot, mint legfőbb értéket középpontba helyező, a felfedezésen, megtapasztaláson alapuló tanulást a 21. századi pedagógia sarokkövének aposztrofálhatnánk. Mi a baj mégis a liberális neveléssel? Leginkább a fogalmak, amelyeket tévesen köré csoportosítanak. A ma liberális (vagy annak vélt) szülők többsége a poroszos nevelésben részesült, amelyet a szigor, a tekintélyelv határozott meg, akár a családban, akár az iskolában. Manapság ennek homlokegyenest az ellenkezője figyelhető meg. A mindent megengedő, semmi keretet nem adó nevelés végterméke a hisztis, köszönni nem tudó, szülőt, tanítót, felnőttet nem tisztelő kis ,,világ közepe". Nem hiszem, hogy a híres Rousseau idézet az ,,Adj szabadságot a gyerekednek!" erről szólna, de még az általam oly sokszor idézett Vekerdy sem erről a szabadságról beszél. Ez ebben a formában zsákutca. A gyereknek minta kell, amit levesz. Keret, amely növeli a biztonságérzetét. A mindent ráhagyó nevelés nem nevezhető liberálisnak, inkább gondatlannak. Ennek a megnevezése laissez fare (engedni csinálni), amelyet gyakran teljes kontrollhiány jellemez. Amennyiben így értelmezzük a liberális nevelési stílust, az tényleg bukta. Egy olyan kicsinek, akinek óvodáskora előtt nem voltak ésszerű és indokolt keretek felállítva, nem volt egy napi rutin kialakítva számára, az óvodai szocializáció is nagy valószínűséggel nehezebb lesz. A mai gyerekek többsége (túl) liberális nevelésben részesült. Ezt a közel húsz éves pedagógiai tapasztalatom alapján állítom. Nem ritka, hogy a konzervatívabb neveltetésű, valódi értékeket preferáló kisebbséget egy közösségen belül kicsúfolják, lenézik. Mert ma a liberalizmus másik hazugsága a birtoklás okozta boldogság-illúzió. Döbbenetes, hogy egész kicsi (akár óvodás!) gyerekek telefont, tabletet kapnak karácsonyra, s ettől nagyon trendik és boldogok pár röpke pillanatig. Pedig ez csak egyfajta jó szándékú kompenzálás. Akinek meg nincs, az nagyon maradi, sajnálni való. Itt utalnék vissza Rousseau-hoz, ő biztos nem ilyen szabadságra gondolt... Bár akkor még nem volt ilyen technika, mondhatnánk. Napjainkban ezzel kapcsolatban Vekerdy brutálisan fogalmaz : ,,Okostelefont vettél a gyerekednek? Miért nem vettél neki rögtön egy gramm kokaint is?" Ennyire nem tartom ördögtől valónak, de bizonyos kor alatt felesleges és káros. Az okos és felelős eszközhasználatra pedig meg kellene tanítani a gyerekeket (nem a gyakorlati részére). A gyerek az gyerek. Nem ő változott meg, csupán a körülmények. Manapság, ugyanúgy, mint régen leginkább törődésre, együttlétre, odafigyelésre, mintára, szeretetre van szüksége. Ezekre a dolgokra nem elég a master card. Türelemre, tiszteletre, fegyelemre pedig megtaníthatók egészen kicsi kortól. Nemet mondani szerintem lehet, sőt muszáj! Elgondolkodtató, hogy némely szülő a NEM szót, és a NEM SZABAD szókapcsolatot egyáltalán nem akarja vagy meri használni. Inkább adjunk választási lehetőséget! Rendben, de akkor majd később tanulja meg, hogy bizony van, amit nem szabad és mást sem választhat helyette. Ettől nem flusztrált lesz, hanem életrevaló. A nevelés lehet konzervatív vagy liberális, a lényeg, hogy önazonos legyen, s a középpontban a gyerek álljon a VALÓDI igényeivel. Ne trendeket, tuti tippeket, sikerkönyveket kövessünk, hanem szeretettel és odafigyeléssel próbáljunk a gyerekkel együtt élni, időt tölteni, hiszen ez valóban korlátozott, hipp-hopp és felnőnek. Ezzel biztosan nem nyúlunk mellé, s talán sikerül az ,,elég jó szülő" mércét megütnünk.