Nehéz dolog a főhajtás

A mai önkormányzati ülésen beterjesztettem egy javaslatot.

Polgármester úr, kedves Mindenki!

„Nem azt kérdeztem, hogy miképpen lehetséges a nagy ember. Az, hogy születésétől fogva, nem érdekes. Azt kérdeztem, mi a  nagy élet, és hogyan lehetséges azt megvalósítani. Ez a kérdés nem egyéb, mint miképpen lehetséges igazi, normális és egészséges élet. Nagy embernek valaki vagy születik, vagy nem. A normális életet mindenki elérheti. Elérheti mégpedig úgy, miképpen kell gyarló és törékeny, rongált és abnormis, bolond és beteg, eltorzult és kivételes, különleges és zavaros életét normálissá és egésszé, egészségessé és értelmessé, egyetemessé és világossá, éppé és igazivá tenni.

A dicsőség és a siker nem azonos. A siker a kivétel dolga. A tehetségé. Mutatvány, cirkusz, rekord, teljesítmény, egyéniség, különlegesség. A dicsőség a világosság, az egyetemesség, az értelem, az egészség, az igazság dolga. A siker a legkisebb, a dicsőség a legnagyobb ellenállás irányában fekszik. A siker embere a legkisebb ember. A dicsőség embere a legnagyobb ember. A siker helye az utca. A dicsőség helye szívednek titkos kamrája.”

Hamvas Béla fenti szavai megerősítették azt a szándékomat, ami a következő javaslat beterjesztést indokolja.

Lehet, hogy majd valamikor valahol rólunk is megemlékeznek, mert valamilyen szinten ki vagyunk emelve a „normális” emberek közül. Nem nagy dicsőség. Az ambíció, a siker, az elismertség utáni vágyból, a tenni akarásból gyökerezik az ittlétünk, és nagyon nehezen is enged leállni, úgymond egyszerű életet élni.

Azokról az emberekről, akik egyszerű életet élnek, születnek, tanulnak, vagy nem, dolgoznak és dolgoznak, szülnek, nevelnek, megint dolgoznak, csendben, láthatatlanul, nem háborognak, nyelnek, küszködnek, elfogadnak, megértenek, elfáradnak, meghalnak- nem szólnak a hírek.

Itt állnak viszont mögöttünk mindannyian ebben a teremben most is, mert bennünk bíznak, nekünk adtak mandátumot arra, hogy fogalmazzuk meg és oldjuk meg azokat a dolgokat, amiktől nekik talán kicsivel élhetőbb lesz az életük.

Úgy érzem, noha nem szokás, mi viszont azzá tehetnénk, hogy erről a fórumról, ilyen módon is tiszteljük meg, tegyünk egy gesztust , egy főhajtást az ittlakó polgárok felé, ezzel is megerősítve a tényt, hogy a mandátumunk szolgálat.

A javaslatom a következő: Minden önkormányzati ülés elején a polgármester ismerteti, hogy az előző ülés óta eltelt időszakban hány gyermek született, szüleiknek jó egészséget kíván, hogy szeretetben tudják felnevelni őket, majd ismerteti azt is, hányan távoztak el közülünk, megkéri a testületet, hogy 1 perces néma csenddel tiszteljük meg emléküket, ezzel is kifejezve együttérzésünket a családjaik felé.

18 jelenlévő képviselőből 6-an szavaztak mellette. Lesütött szemekkel, mint utólag megtudtam, nem az ötlet rossz, csak az időzítés, a választásokig el is felejtődik. Majd tovább gondolják. Nem baj, számomra az a fontos, hogy valamikor megvalósuljon. A gondolat elindult a maga útján.   

 

Szeretettel

ági