ORMOS GERŐ VIRTUÁLIS EMLÉKTÁBLÁJÁNAK AVATÁSA ZOBORALJÁN

De már nem adtam fel a keresést, tovább nyomoztam, és sikerült hozzájutnom a legfontosabb információkhoz, megtudtam a „könyv” címét és a szerző nevét, Ormos Gerő: Az alma messze hullt. Innen már az internet korában nem volt nehéz a dolgom, beírtam a google keresőbe a szerző nevét, először eljutottam Ormos Gerő dédunokájához, Dórihoz, ő átirányított nagyanyjához, Ágneshez, az író lányához, s csak ámultam, hogy egy nagyon termékeny írót találtam, Zobor-vidéki gyökerekkel, és mi nem ismerjük. Azóta Ágnessel a neten társalgunk, e-mailben vagyunk kapcsolatban, megrendeltem néhány könyvet és közösen elkészítettük a virtuális emléktábla avatást, mert aki a szívébe zárta a vidékünket, az írásaiban többször említi falvainkat, mindenképp megérdemli a tiszteletünket.

ORMOS GERŐ VIRTUÁLIS EMLÉKTÁBLÁJÁNAK AVATÁSA ZOBORALJÁN
SZÜLETÉSÉNEK 110. ÉS HALÁLÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁN

Tiszteletadás a zobor-vidéki gyökerekkel rendelkező elfeledett író előtt,
aki egész életében szívében hordta e vidéket

Több mint 50 éve édesanyám fivére, a Komáromban élő, a hajógyárban gépészmérnökként dolgozó Jozsi bátyám, az egyik látogatásunk alkalmával egy könyvet adott elolvasni, középiskolás diák voltam, olvasni is szerettem, így elolvastam. De abban az időben elsősorban a foci érdekelt, s az akkor indult magyar zenekarok és énekesek zenéje, így nem igen összpontosítottam a regényre, ezért idővel nagyon kevés maradt meg az emlékezetemben, a juhászat, Kolon és néhány zoboralji falu.
Az ezredforduló után, mikor már többet foglalkoztatott a magyarságunk sorsa, jövője, mind többször jutott eszembe a „könyv”, főleg könyvbemutatók után, de csak egy villanás volt, az asszimilációs problémák hamar törölték, aztán egy örökösödési ügy kapcsán idén ismét a célkeresztembe került.
Balkó Gyuri unokatestvérem nevesítetlen földeket talált Szoboly dédanyánk után, le kellett folytatni a hagyatéki eljárást, az örökösök között pedig ott szerepelt édesanyám többi testvére, ill. az örököseik, ekkor léptem tovább a „könyv” keresésében. Megkérdeztem Jozsi bátyám örököseit, kinél van a „könyv”, mert se a címére, se a szerző nevére nem emlékeztem, csak a feljebb már említettekre, juhászat, Kolon és még néhány zoboralji falu szerepel a könyvben, és szerintem egy kordokumentum, szeretném újra elolvasni, – de nincs náluk.
De már nem adtam fel a keresést, tovább nyomoztam, és sikerült hozzájutnom a legfontosabb információkhoz, megtudtam a „könyv” címét és a szerző nevét, Ormos Gerő: Az alma messze hullt. Innen már az internet korában nem volt nehéz a dolgom, beírtam a google keresőbe a szerző nevét, először eljutottam Ormos Gerő dédunokájához, Dórihoz, ő átirányított nagyanyjához, Ágneshez, az író lányához, s csak ámultam, hogy egy nagyon termékeny írót találtam, Zobor-vidéki gyökerekkel, és mi nem ismerjük. Azóta Ágnessel a neten társalgunk, e-mailben vagyunk kapcsolatban, megrendeltem néhány könyvet és közösen elkészítettük a virtuális emléktábla avatást, mert aki a szívébe zárta a vidékünket, az írásaiban többször említi falvainkat, mindenképp megérdemli a tiszteletünket.
Az író 1963-ban írt Önéletrajzában olvasható, hogy 1 hónapos korában, vagyis 1907 novemberében Pozsonyból Nyitrára költöztek, itt éltek 1919-ig, az I. Világháború végéig, ekkor átköltöztek Győrbe, valószínű ok, mert édesapja állami alkalmazottként (postai-altiszt) nem írta alá a hűségesküt a Csehszlovák államnak, elutasította.
Az alma messze hulltban ezt így örökíti meg az író:
Az iskolában május közepén egészen váratlanul kiadták a bizonyítványaikat és hazaküldték őket.
Akkor már régen otthon ült Juhász István.
Pontosan tudta a gyerek, hogy azért van ez, mert esküdni kellett volna a csehekre s nem tette meg.
Október 26-án tudta meg, hogy 30-án indolniok kell.
… Kirohant az állomásra, érdeklődni, azt mondták neki, hogy a pályaudvaron rakodhatnak, kap egy kocsit s tíz család indul velük egyidőben Ujvár felé…
…A teherpályaudvaron hosszú kocsisorba rakodtak már a mennikészülők. Postások, vasutasok, egy törvényszéki bíró, két tanár…

Mint írtam, Az alma messze hullt regényre kordokumentumként emlékeztem, és így is van, újra olvastam, a cselekménye 5 évvel a jobbágyfelszabadítás után kezdődik:
Születés után a betűíró mester Csitárról, beleírja mély, világos betűkkel a középső gerendába
Imre fia Antal, Szent Karácsonnak előtte való étczaka, 1854
,
és néhány évvel az I. Világháború után végződik. Leírja egy szegény többgyerekes zsellér család küzdelmét a nincstelenséggel, a kitörni akarást a mélyszegénységből, ami végül az egyik unokának sikerül.
De ugyanúgy család regénynek is nevezhető, és a társadalmi regény is belefér az én értékelésembe.
Az Ágrulszakadtak-at is elolvastam, ebben szintén a falusi ember nehéz életét mutatja be Ormos Gerő. Egy megözvegyült és 2 gyerekét is elvesztő apa a beteg lányával munkát keresve a téli viharban egy kis szlovák faluban találnak szállást szlovák gazdánál, és ott is ragadnak életük végéig. Az „idegen jöttmenteket” a falu szlovák közössége nem fogadja be, sőt még a fiatal szlovák gazdát is kiközösítenék. A gazda anyja is a „jöttmentek” és a fia ellen van, mert olyan lányt fogadott a halálos beteg menye mellé, aki nem tanítja anyanyelvükre az unokáit. De a fia a felesége halála után a gyászév elteltével feleségül veszi a falu legszebb és legjobb lányát, a „jöttment” Magyar Ágnest, aki négy édes és három mostoha gyereket melengetett vegyesházasságban Gálik Vendel oldalán.
Háború készülődött, gyűlésre hívták a népet, egy idegen úr beszélt nekik.
Egyszer csak azt mondja az úr:
-Mert minket a magyarok mindig elnyomtak itten…

Ormos Gerő édesapja Orlík József gímesi születésű, de 4 népiskolai osztályt Kolon községben járt, a nagyszülei és édesapja testvérei, a nagynénjei Lédecen éltek, ezek a gyökerek kötötték Kolonhoz, Lédechez, Gímeshez, Zoboraljához, ahol nyitrai gyerekként többször megfordult édesapjával, és az áttelepülés után szintén, amikor már lehetett jönni.
Az írót Orlík Vilmosnak anyakönyvezték, így lett Or-mos, a Gerő keresztnévre egyelőre nem kaptam magyarázatot.

Balkó Gábor
Kolon
2017. december 13.

Bövebben, fotók, önéletrajz, élete, írói pályája, életműve, néhány kispróza pdf-ben a Zoboralja portálon http://zoboralja.sk/ormos-gero-virtualis-emlektablajanak-avatasa-zoboraljan/