Populizmusra fel!

Németország mindig is különösen érdekelt, ráadásul mivel Berlinben és Münchenben is töltöttem pár meghatározó hónapot, ezért ez az érdeklődés az évek során csak erősödött.

Most nem arról írok, hogy honnan a vonzódás Wagner földje iránt - erről majd talán egy másik alkalommal -, hanem arról, hogy a a napokban jelent meg a német Freidrich Ebert Alapítvány és a bielefeldi egyetem interdiszciplináris konfliktus- és erőszakkutató intézetének tanulmánya, mely szerint erősödnek Németországban az úgynevezett „kifinomult, alternatív” szélsőjobboldali nézetek. Mondjuk az AfD térnyerését ismerve azért ez nem olyan nagy szenzáció, de egy kutatás eredménye mindig nagyobb jelentőségű, mint egy aktuális közvéleménykutatás. A hírt magyarul az MTI hozta először a napokban. Az alábbiakban erre támaszkodom.

Ezek a nézetek a klasszikus nacionalista-népnemzeti ideológiák ráncfelvarrott, ha úgy tetszik, „facelift”-es, kifinomult verziói, melyek terjedése egyébként nem csak Németországban mutat növekvő tendenciát. Sőt!

Nem kell sokat kattintanunk az interneten, illetve a szociális hálókon, hogy szembejöjjön velünk egy e fajta, „kifinomult” népnemzeti vélemény. Németországban ugyan az úgynevezett csoportra vonatkoztatott emberellenesség általában stabil tendenciát mutat, de erősödik a társadalom megosztottsága, a világra nyitott, toleráns többségről egyre inkább leválik egy hangos, nemzeti bezárkózást hirdető kisebbség.

A kutatók szerint a német társadalomra nagymértékben jellemző a szélsőjobboldali gondolkodásmód alternatívnak vagy újnak nevezett változata, amelynek központi fogalma az identitás és az ellenállás. Ezt jelzi, hogy a tanulmányban megkérdezettek 40 százaléka úgy érzi, az iszlám beférkőzik és belülről megváltoztatja a társadalmat, és 28 százalékuk gondolja azt, hogy a kormányzó pártok becsapják a népet, illetve, hogy Németországban bajba kerül az, aki nyíltan kimondja, amit gondol. Továbbá 29 százalék ért egyet azzal a vélekedéssel, hogy megérett az idő az ellenállásra az uralkodó politikai irányvonallal szemben. Szakértők szerint az ilyen típusú gondolkodás központi elemei közé tartozik a már felsoroltakon kívül az állítólagos véleménydiktatúrába és az állítólagosan a hagyományos viszonyok felforgatására törekvő iszlámmal kapcsolatos összeesküvés-elméletekbe, valamint a politikai-gazdasági-kulturális elit – az “establishment” – illegitim, jogtalanul, érdemtelenül szerzett befolyásába fektetett hit is. Ugyancsak meghatározó elem az EU-ellenesség és a bezárkózás a nemzeti hagyományba. A felméréssel azt is kimutatták, hogy leginkább az alacsony és a közepes jövedelemmel, illetve képzettséggel rendelkező réteg fogékony az emberellenes nézetekre.

Ismerős? A YouGov nevű brit kutatóintézet 12 uniós tagországot vizsgáló elemzése szerint a „tekintélyelvű populizmusra” (authoritarian populism) olyanok fogékonyak, akiknek nincs ínyére az emberi jogok érvényesítését középpontba állító politika, fenntartásai vannak a bevándorlással szemben, elutasítja az EU-t, és meggyőződése, hogy csak a kizárólag nemzeti érdekekre összpontosító külpolitikának van létjogosultsága. Maga a „tekintélyelvű populizmus” kifejezés még a 80-as években alakult, amikor Reagen és Thatcher politikáját próbálták jellemezni. A 80-as évek végére azonban már mások voltak hatalmon, más politikai attitűddel, így az említett kifejezés feledésbe merült, míg pár évvel ezelőtt újra aktuális lett a populizmus térnyerésével olyan pártoknak köszönhetően, mint a UKIP, AfD, Front National, illetve Kotleba, a mi esetünkben. Az eredmény a következő: Romániában 80%, Lengyelországban 78%, Franciaországban 63%, Hollandiában 55%, Finnországban 50%, Dániában 49%, Nagy-Britanniában 48%, Olaszországban 47%, Svédországban 35%, Spanyolországban 33%, a 12. vizsgált országban, Litvániában pedig 0% választó fogékony a finomított nácizmusra. Németországban és Franciaországban közelednek a választások, így majd meglátjuk a való életben is, hogy a felsorolt eredmények mennyire reálisak.

Ugyan Szlovákia nem került bele a felmérésbe, nem nehéz viszont képet alkotnunk az itthoni helyzetről. A parlamenti választások is megmutatták már, hogy van egy bizonyos „hangos nemzeti bezárkózást hirdető kisebbség”, aki szinte a pozsonyi vasútállomáson való hailolás és kődobálás mentén masírozott be a parlamentbe egy csendesebb, hasonló nézeteket valló, de nyilvánosan fel nem vállaló többség támogatásával. Az amerikai elnökválasztás pedig csak megerősíteni látszik a feltételezést, hogy a tekintélyelvű populizmus csak növekedni fog az elkövetkező években.