A „református államférfi“ mellszobra Hodosban

Pár héten belül szobrot avatnak a Dunaszerdahely melletti Hodosban, méghozzá egy olyan személynek, akinek történelmi szerepe enyhén szólva is vitatható. Sőt, ez a szobor túlmegy a jó ízlés határán és nem tiszteli a második világháború áldozatait. Nem tiszteli az egyszerű hodosi legényeket sem, akik a harmincas évek végén, negyvenes évek elején sorra kapták meg behívó leveleiket, és indultak hadba a messzi frontvonalakra értelmetlen halált halni, egy értelmetlen háborúban.

Ez a személy, aki most mellszobrot kap Hodosban, és így afféle zarándokhelyet alakítanak ki neki, nem más, mint Horthy Miklós, a tenger nélküli Magyar Királyság tengernagya, illetve kormányzója. Király sosem volt, nem is lehetett volna, mert református volt, mellszobra pont ebből az okból kerül a hodosi református templom kertjébe.

Horthy kormányozta be Magyarországot a háborúba és a magyar honvédeket, a náci Németország oldalán, a Szovjetúnió ellen küldte. Részben a lelkén szárad minden szörnyűség, ami a frontokon történt honvédeinkkel, beleértve a doni katasztrófát is, ahol elképzelhetetlen mennyiségű magyar katona vesztette életét, mert Horthy sohasem mondott nemet a németeknek. Kollaborált velük, sokszor dilemmázott, de végül mindig a német álláspont győzött. Nem volt meggyőződése, hogy a német út a jó út, de mégis a végsőkig kitartott mellette, a náci rezsim kiszolgálója maradt, egészen az utolsó utáni pillanatig. Amikor aztán teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a nácik elvesztették a háborút, a totális pusztulás elkerülése érdekében, gyorsan békét akart kötni a szövetséges hatalmakkal, de már késő volt.

Pont a személyét körbelengő sok negatívum és ellentmondás miatt nem előnyös szobrot állítani Horthynak. Míg a szélsőségeseknek, a „mindent vissza elvet“ vallóknak, fasisztáknak, neonáciknak ő a megtestesült államférfi, addig másoknak egy negatív történelmi alak, akinek jelenléte 2017 közterületein teljesen elfogadhatatlan, én is közéjük tartozom.

Emlékezzünk inkább a második világégésben értelmetlenül elhunyt sok közkatonáról, a részben kiirtott zsidóságról és a többi civilről, akik ugyanúgy a náci ideológia áldozatául estek. Ne feledkezzünk meg azokról az egyszerű polgárokról sem, akik a blokád alá vont városokban lelték halálukat.

Ne annak állítsunk szobrot, aki helytelen döntéseivel mindezt előidézte...