Sorosbérenc vagyol- e, vagy nem- e?

Magyarországon ma két lehetősége van az embernek: hazaárulóvá, sorosbérencé válni, vagy beállni a sorba és nagyra tátani, mikor jön a szenny valamiféle etnikai homogenitást, a magyar nemzetet háttérhatalmaktól es az ő strómanjaikként funkcionáló non- profit szervezetektől, oktatási intézményektől óvó kormány oldaláról.

Rögtön egy erős Facebookos életbölcsességgel kezdeném: az igazi vereség az, ha megszokod a rosszat. A rossz ellen harcolni kell. Persze, nem valami erőszakos ellenállásra gondolok, mert az nagyonis messze áll tőlem, egyrészt azért, mert egész nyugodt az alaptermészetem, másrészt nem vagyok harcos alkat. 

Ami most Magyarországon történik, az egy igazi forradalom kezdete is lehet. Ez talán csak a 2018-as választások eredményén látszik majd meg, de addig sem szabad szó nélkül hagyni a demokrácia fokozatos leépítését.

Magyarország kormánya úgy lehetetlenít el egy jó hírű, világszínvonalt nyújtó egyetemet, hogy közben az minden törvénynek megfelel, ezért hoz egy értelmetlen és teljesíthetetlen szabályozást, aminek csak ez az egyetlen gyűlölt intézmény nem tud megfelelni. No offense, így jött ki a lépés, mondja a kormány. 

Itt még nem is fejezték be az ámokfutást, újragondolták a civilek pénzügyeit is, az új szabályozás szerint jelenteni kellene minden külföldi adományt és megbélyegeznék az összes ilyen szervezetet. Orosz mintára. 

Látszik, hogy az elmúlt pár napban az intelligencia vonult utcára, ami a kormánypropagandába nem igazán fér bele. A kormánypozitív média pedig ezerrel próbálkozik bagatellizálni, vagy akárhogy is, de diszkreditálni a tüntetőket, akik viszont csak tiltakoznak, nem változtatták csatatérré Budapest utcáit. Nem egyszerű fogást találni rajtuk. Legnagyobb bűnük talán, hogy nagyon rossz, fülsértő technót nyomtattak az Oktogonon. 

A kormány közben ezerrel magyarázza a bizonyítványát, de megállás nélkül ellentmondásokba ütközik, imaginárius repülőjegyekről, megtévesztettekről beszél, Sorosozik, míg a miniszterelnök elbújik, nem lép színre nem próbálja nyugtatni a közvéleményt.

A magyar demokrácia, nyugodt szívvel mondhatom, a Fidesz túl nagy hatalma miatt, erősen befékezett. Orbán már messze nem tudja, hogy miért is harcolt '89- ben. Visszavitte Magyarországot oda, ahonnan társaival egyszer kihozta. A hatalmi arrogancia és az állami propaganda világába, ahol a nyugat rossz és a kelet jó. 

Első lépésben megerősítette hatalmát, másodikban minden ideológiai és politikai ellenfelét megpróbál ellehetetleníteni. Kiváncsi lennék, hogy a mai Orbán a rendszerváltó, fiatal demokrata Orbán szemébe tudna- e nézni? 

 

A következő rövid dialógus nagyon jól bemutatja a helyzet abszurditását:

Bíró: Ki intett? Kinek a felszólítására indultak el? (Festékes flakont dobni az elnök palotájára)

Háttérből egy hang: Soros

Varga Gergő vádlott nevetésben tör ki.