Trump, a Piszkos Fred

Donald Trump amerikai elnök rövid európai útja és az Egyesült Államok utána bejelentettkilépése világ első globális klímavédelmi (ún. párizsi) egyezményéből hatalmas visszhanggal járt.

A NATO brüsszeli csúcsértekezletének mediális visszhangja Trump nyilvános viselkedésétől volt hangos, mig a párizsi egyezmény felrúgása sokak számára egyenesen az Egyesült Államok liberális világrend vezetésétől való visszalépést jelentette. Nem több ez azonban Trump a demokrata ellenzékkel, és az ezt jó részben támogató liberális médiával, vívott háború újabb csatája. Ebben a csatában nem csak Trump viselkedik “abnormálisan” és áll hadilábon a tényekkel, hanem bizony a média is.

Viszonylag könnyű megmagyarázni miért lépett ki Trump a párizsi egyezményből. Ez a politika lényege:

a kampányígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

Ami a fő: végre valamit megtehetett elnökként, az amerikai intézmények obstrukciója nélkül. Trump szempontjából az intézmények, az USA-t mint a világ csendőrét megtartani próbáló demokraták, de még a republikánus elit is, mindent elkövet, hogy mozgásterületét a minimumra szűkítse le.

A tények, szinte már természetes, ebben az esetben is Trump ellen vannak. Csakhogy ugyanazok a tények nem vetnek jó fényt az európai elitekre illetve a médiára sem. Például az, hogy a legnagyobb szennyezést nem az USA, hanem Kína és India hozza majd 2030-ig. Vagy az, hogy az USA nem tud azonnali hatállyal kilépni a párizsi egyezményből. Tényleges kilépésre csak 2020 novemberében kerülhet sor, éppen egy nappal a következő elnökválasztás előtt.

Továbbá az egyezmény önkéntes, mind vállalás, mint betartás tekintetében. Azért önkéntes, mert ezt éppen Barack Obama kérte annó, tudván hogy azt az amerikai szenátus biztosan elkaszálná (önkéntes egyezményhez nem kell jóváhagyás, ezért tudta Trump mint elnök visszavonni azt).

Trump bejelentését követően az USA jelentősebb tagállamai, illetve cégei jelezték, ők tartják magukat a párizsi vállalásokhoz. Sőt, Európa és Kína (a világ legnagyobb szennyezője) is összefogni látszik az egyezmény betartásában Trump lépésére reagálva. Vagyis Donald Trump egyre inkább  olyan szerepet játszik a világ politikájában, mint Piszkos Fred a kapitány, Rejtő Jenő misztikus figurája,

aki szeretetével öl, butít és nyomorba dönt.

Ha végeredményben Trump miatt a világ komolyabban veheti az önkéntes klímaegyezményt, akkor mindenki nyerhet.

Még jobban látszódik a Piszkos Fred párhuzam a NATO brüsszeli csúcs-találkozója kapcsán. Az európai elitek, már megint, elsősorban az ötödik cikkely megerősítésének nyilvános elmaradásáért marasztalták el Trumpot. Pedig az újsüttetű amerikai elnök ezt már megtette előtte, ráadásul mintegy negyven százalékkal fejelte meg az Obama alatt jóváhagyott büdzsét az amerikai hadsereg európai szerepvállalására. Piszkos Fredhez hasonlóan az amerikai elnök nem hülye. Trump fő célja eléréséhez - fizessenek az európai szövetségesek többet a közös kasszába, illetve a baltiak és a lengyelek vegyenek vissza az orosz-ellenes retorikából – ez a fajta hiper-aggódás jól szolgálhat, amivel a média lihegi körül a megnyugtatásról (reassurance) szóló bejelentés elmaradását.

Az állandósuló mediális “hisztéria”, illetve a megszilárdulóban lévő európai Trump-ellenes “mozgalom” akár segíthet is Donaldnak hazai bázisa megtartásában. Márpedig Amerikában “minden politika helyi”, a külpolitikai liberális konszenzust pedig Barack Obama rúgta fel először. Trump párizsi gesztusával egy olyan politikus szemében tetszeleghet otthon, aki a világ ellen is képes fellépni, ha ezt kívánja Amerika érdeke. Mivel az elitek és a média is túltolja a saját szerepét, Donald és a világ is ebből akár jól is kijöhet.

Trump és csapata biztos nem olvasta Rejtőt. Ám az amerikai belpolitika polarizációja, és annak geopolitika vadha(j)tásai kezdenek egyre abszurdabb méreteket ölteni. Piszkos Fred valós geopolitikai helyzetben elevenedik meg:  

ha Trump valami ellen kezd dolgozni, akkor az garantáltan feléled.

Ami szinte biztos - Fülig Jimmy szavaival élve - fojtogatása következik.