Bob Geldof 70 éves

Robert Frederick Zenon Geldof Dublin egyik külvárosában született. Apja utazó ügynök volt, anyját hétévesen veszítette el, a bentlakásos katolikus iskolában folyamatosan zaklatták és csúfolták fura neve és gyatra rögbijátéka miatt. Ezután dolgozott vágóhídon, építkezéseken, konzervgyárban, majd zenei újságíróként és rádiós műsorvezetőként, néhány cikke a New Musical Expressben is megjelent. 1975-ben aztán felcsapott zenésznek, szavai szerint erre három oka volt: pénzt, hírnevet és nőket akart.

Geldof a színpadon vad és féktelen volt, együttese, a punk és new wave keverékét játszó Boomtown Rats 1978-ban már dicsekedhetett egy listavezető dallal. Igazán ismertté a következő évben az I Don't Like Mondays című kislemezzel váltak, a cím az a mondat, amellyel egy amerikai iskolai gyilkosság tinédzser elkövetője tettét indokolta. Geldof nemcsak a zenének köszönhette sikereit, hanem hogy bármilyen témáról volt is szó, készséggel és velős mondásokkal állt a sajtó rendelkezésére. 1982-ben eljátszotta a Pink Floyd The Wall című lemeze alapján készült film főszerepét – nem is rosszul.

A Boomtown Rats már leszálló ágban volt, amikor 1984-ben a tévében látta az etiópiai éhínség megrázó képeit. Ő számos pályatársától eltérően nemcsak dalokban adott kifejezést érzelmeinek, hanem úgy döntött, valamit tennie kell. Barátja, Midge Ure segítségével megírta a Do They Know It's Christmas? című dalt, amelynek előadásához a brit rockzene színe-javát nyerték meg, a bevételeket pedig az éhezők javára utalták át. Geldof egy évvel később összehozta minden jótékonysági koncertek csúcsát, a Live Aid-et: az 1985. július 13-án a londoni Wembleyben és a philadelphiai JFK Stadionban megrendezett szuperkoncerten fellépett mindenki, aki számított valamit, a teljesség igénye nélkül a U2, a Who, a Queen, a Dire Straits, a Led Zeppelin, a Black Sabbath, a Beach Boys, a Status Quo, Santana, B. B. King, Sting, Elton John, Eric Clapton, Bob Dylan, Paul McCartney (David Bowie-val és Pete Townshenddel), Phil Collins, Mick Jagger, Tina Turner, Neil Young, Bryan Adams és természetesen a Boomtown Rats. A woodstocki és a montereyi fesztivál óta legnagyobb rockeseményt kilenc műholdon a világ több mint száz országába közvetítették, és egymilliárdnál több ember láthatta. A zenészek akkor 140 millió dollárt gyűjtöttek és utaltak át az éhezők számára, a segélyalap tovább gyarapodott az esemény DVD-változatának bevételeiből. Geldof a közvetítés alatt sem hazudtolta meg magát, feltűnést, sőt botrányt keltve az élő adásban káromkodva nógatta a nézőket adakozásra.

Maga Geldof sokat nem nyert a Live Aiden: együttese feloszlott és énekesként már nem tudott magához térni, nem kapta meg a Nobel-békedíjat sem, amelyre komoly esélyesnek tartották. Bestseller lett viszont önéletrajza, s a királynőtől tiszteletbeli lovagi címet (KBE) kapott. Bár ez hivatalosan nem jogosít fel a Sir szócska használatára, a sajtóban azóta is Sir Bobként emlegetik. Geldof üzletemberként is boldogult, többek között jól menő tévés produkciós céget alapított. Magénélete azonban szerencsétlenül alakult: felesége elhagyta az INXS énekesének kedvéért, a közös gyermekeik elhelyezése körüli, elfajult vita során a sajtóban teregették ki a családi szennyest, 2014-ben elvesztette egyik lányát.

Geldof hírnevét az éhezés és szegénység elleni küzdelem érdekében használja fel, kampányol a harmadik világ adósságainak leírása érdekében. Része volt az 1999-es Net Aid, majd a 2005-ös Live 8 megszervezésében, ugyanakkor sokan kritizálják is, mondván hogy túl közel került a politikához és tevékenysége során saját érdekeit is szem előtt tartja.

(MTI)