Boráros Gábor: Beküzdöttem magam az Oktagon prágai döntőjébe!

Boráros Gábor, a vásárúti MMA harcos bejutott az Oktagon nevezetű valóságshow döntőjébe, melyre december 10-én kerül majd sor Prágában. Gáborral korábban már beszélgettünk a pályafutásáról, de akkor még keveset árulhatott el az Oktagonról. Ezúttal azonban már elmesélte élményeit, meglátásait a versenyről.

Boráros Gábor (Forrás: Facebook)

Hogyan zajlott a valóságshow?

Két csapat vett részt benne. Négyen voltunk a szlovák csapatban, s szintén négy tagja volt a cseh oldalnak. Azt, hogy kik lehettek ennek részesei, a szervezők döntötték el, külön válogató nem volt. Mindkét csapatot két-két edző felügyelte. Minden nap részt kellett vennünk edzésen, sőt, amennyiben igényt tartott rá valaki, akkor akár napi kétszer is elmehetett az edzőterembe. Az edzéseket különállóan abszolválta a két csapat. 

Mi alapján dőlt el, hogy ki kivel küzd meg a ketrecben?

Minden mérkőzés előtt volt egy csapatverseny. Amelyik csapat ezt megnyerte, az dönthette el, hogy kivel akar bunyózni. Ezek a versenyek ügyességi feladatokból álltak. Voltunk vadvízi evezésen, ez esetben, aki hamarabb végigment a pályán, az győzött. Ezen kívül volt például reflexvizsgálat is.

Hogyan látod az elődöntős meccsedet, a legjobb formádat hoztad?

Először Marek Bartl ellen küzdöttem. Vele látásból már ismertük egymást, tudtam, hogy jó bunyós, s azt is, hogy inkább az állóharcban remekel. Az első csapatversenyt a csehek nyerték meg, s ők úgy határoztak, hogy közülünk én legyek az első, aki harcol. A baj az volt, hogy nem volt elegendő időm arra, hogy felkészüljek az ő technikájára, stílusára, mivel az első meccs rögtön a negyedik napon zajlott. Természetesen edzett voltam, de külön a meccsre nem volt időm felkészülni. Ezt a harcot úgy érzem, hogy nem hoztam olyan jó formámban, mint egyébként, ha rendesen fel tudok készülni az ellenfelemre. Szerencsére azonban még így sikerült őt az első menetben legyőznöm. Mivel tudtam róla, hogy az állóharcban jobb, ezért inkább a földharcot erőltettem, nem mertem megkockáztatni az állót, inkább biztosra mentem. Az első menet végén állította le a bíró a mérkőzést. 

Hogyan lehet megfelelően felkészülni egy ellenfélre?

Utána kell nézni a meccseinek, a pályafutásának. Sok videót ki kell elemezni a harcairól. Megfigyelem, hogy milyen mozdulatokat alkalmaz leginkább, váltogatja-e az alapállását, ha rúg, akkor hogyan teszi, mit részesít előnyben, mik a gyenge pontjai. Egyszóval minden részletet alaposan meg kell figyelni, majd pedig a felkészüléseken az edzőpartnerem megpróbálja utánozni az ellenfelemet.

A csapattársaid meccseiről mit gondolsz? Hogyan elemeznéd őket szakmai szemmel?

A második mérkőzés a szlovák Milan Ďatelinka és a cseh Jakub Bele közt zajlott. Ők mindketten magas srácok, de viszont tudtuk, hogy Milannak a kondícióval lesznek problémái. Az első menetben még bírta, de a menet végén már kondiban teljesen meghalt. Ekkor úgy tűnt, hogy el fogja veszíteni a meccset, mert nem nagyon tudott kiszabadulni az ellenfél fogásából. A második menetben szinte ugyanez volt a forgatókönyv, levitték őt a földre, ahonnan nem tudott kiszabadulni, nem bírta erővel, s csak kapta az ütéseket. Ezt követően azonban volt egy nagyon szerencsés mozdulata. Amikor sikerült kibújnia az ellenfele alól, aki ment utána a földön, tovább akarta őt csépelni, de ekkor Milan el tudta kapni Jakubot a triangle nevű fogással, s a cseh versenyző lekopogta, vagyis feladta a meccset. Ez a szerencse viszont úgy gondolom, hogy Jakub hibája volt, mert nem figyelt oda eléggé, úgymond fejetlenül belement a fogásba.

A harmadik mérkőzés harcosai a szlovák František Fodor és a cseh Petr Novák voltak. Ebben az esetben szinte kiegyenlített volt a mérkőzés, mivel egyezett a magasságuk, a testfelépítésük, mindketten masszívak, erősek. Abban bíztunk, hogy František jobban fogja bírni kondiban, valamint úgy gondoltuk, hogy technikailag is jobb az ellenfelétől. Azt viszont tudtuk a cseh versenyzőről, hogy fizikailag valamivel erősebb, s jó a földharcban. Az első menetben a cseh versenyző dominált, de állóharcban jobb volt a mi harcosunk. A második menetben viszont Petr elfáradt, már nem bírta annyira a küzdelmet, František pedig még abszolút jó állapotban volt. Mivel Novák már fáradt volt, sok ütést, rúgást kapott. Az egyik nagyobb ütésnél látszott rajta, hogy megtört. A szlovák versenyző ezt látta, érezte, ezért csak ütötte, majd levitte őt a földre, ahonnan már nem bírt kiszabadulni, ezért a bíró le is állította a meccset.

Az utolsó elődöntős küzdelem a szlovák Lukáš Pajtina és a cseh Tomáš Lejsek között zajlott. Ez a mérkőzés végigment, háromszor öt percig tartott. Nagyjából ők is kiegyenlített ellenfelek voltak, mindketten ügyesek, jók földharcban és állóharcban is, viszont tudtuk, hogy Lukášnak sérült az egyik térde. Féltettük is őt emiatt, féltünk attól, hogy nem fogja úgy bírni a harcot, vagy még jobban lesérül. Szerencsére azonban jól bírta. Ennél a meccsnél a pontok alapján dőlt el, hogy ki a győztes. Nagyon szoros mérkőzés volt, de végül a cseh versenyző győzedelmeskedett. A bírók sokat gondolkodtak rajta, hogy ki is volt a jobb. Úgy gondolom, hogy a szlovák versenyző jobb volt a földharcban, a cseh oldal viszont jobban dominált az állóharcban. 

Végül kik kerültek be a középdöntőbe?

A középdöntőben sem lehetett több szlovák, mint cseh. Az elődöntőből azonban három szlovák és egy cseh versenyző jutott tovább, ezért egy edzők közötti versennyel döntötték el, hogy ki az az egy a három szlovák közül, aki mégsem juthat tovább, s ki az a kiesett cseh, aki mégis részt vehet a középdöntőben. Több feladatot, akadálypályát tartalmazott ez a verseny, s amelyik edzőpáros ezt hamarabb teljesítette, az nyert. Ezt a mi edzőinknek sikerült megnyerniük. Az edzőink úgy határoztak, hogy közülünk én és Milan mehetünk tovább, a csehek közül pedig Marek mérettetheti meg magát, annak ellenére, hogy az elődöntőben kiesett. 

A középdöntőben Tomáš Lejsek ellen harcoltál. Erre a meccsre már jobban fel tudtál készülni?

Igen, ekkor már sokkal jobban fel tudtam készülni magára az ellenfelemre. Úgy éreztem, hogy pszichikailag és fizikailag is felkészültebb voltam. Addigra már azért ismertem Lejsek mozgását, technikáját is. Arra számítottam, hogy hosszabb mérkőzés lesz, azt terveztem, hogy az egész meccs állóharc lesz, de azt vettem észre, hogy ő tartott tőle, s inkább a földre akart vinni. Azonban Tomáš hibázott, így én az első menetben egy guillotine-fogással elkaptam a nyakát, amiből ő nem tudott szabadulni, elájult, így megnyertem a meccset, s ezzel beküzdöttem magam a prágai döntőbe.

(SzC)