Halálos fenyegetés, botsáska, kisvasút (De legalább péntek van végre!!!)

Brüsszel zsarolja Magyarországot. Ezen Szíjjártó megdöbbent. Ráadásul a magyar emberek bla-bla-bla… Huhhh, ki gondolta volna? Volt olyan hét, az elmúlt nyócévben, amikor nem zsarolta és nem döbbent meg?

Amúgy a magyar emberek országában az iskolaigazgatókat a miniszter hatásköre kiválasztani, tudtad? Akkor is, ha a jelöltet helyben mindenki rühelli. Elvégre a miniszter odafönt mindent jobban tud, mint a magyar emberek odalenn. Ezért kell ő ehhez. Ne kerülhessen oda bárki botsáskája.

Ja, és az a tuti, hogy jövőre már minden egyes iskolát totálisan államosítanak. (Ott, nem itt…itt majd izé… megmentik.) Hogy a magyar emberek önkormányzatai nehogy véletlenül foglalkozhassanak velük, ne adj, isten, még pénzt is fektessenek beléjük, mert akkor az iskolák a magyar emberekre hallgatnának, azt csinálnának, ami a magyar emberek önkormányzatának, vagyis akaratának felelne meg. Huhhh, micsoda illetlenség! Egyenesen Hit(-) és erkölcs(tan) ellen való. Ezért tartunk most itt. Ennek véget kell vetni. Az állam tudja a legjobban, az állam csinálja a legjobban, és a magyar emberek a legjobbat érdemlik. Nemde? De.

De azért van ennél keményebb bemondás is. Kövér László rátalált a halálos fenyegetésre. Vagy fordítva, ebben senki sem lehet biztos. Imígyen nyilatkozta el magát: „A keresztény, illetve a konzervatív értékektől eltérő szemlélet terjesztésében jelentős szerepet tölt be a nehezen szabályozható, ugyanakkor a nemzetközi tőke és a nagy cégek által ellenőrzött internet és média” Elárulom neki, az internet és média mindenben jelentős szerepet tölt be, így hát teljesen logikus, hogy ebben szintén. Mert a minden logikusan utal a kivétel nélküliségre. Persze meglepődni szabad, az a mindenkori minden magyar emberek főembereinek is mindenkori magyar joga. Az persze már sokkal meglepőbb, amikor kiderül, hogy egyáltalán létezik a keresztény, illetve a konzervatív értékektől eltérő szemlélet. Eddig azt hittük, ismerjük a világot, következésképpen ilyen nem létezhet, de azért most mégis. Hogyan történhetett ez meg? Ki engedte eddig fajulni a dolgokat? Ráadásul terjesztik is. Valakik. (Brüsszelből?) Ja, és az internet, meg a média nehezen szabályozható – derül még ki az orákulumból/-től. Mondjuk, diktatúrákon kívül azt úgy általában nem is illik nehezen szabályozni, max egy kicsit, könnyedén. Na de hogy nehezen? És hogy a tőke, meg a nagy cégek (vagyis megint a tőke, ugyebár, hiszen kis cégeknél nincs tőke, vagy csak alig-alig, de ezt megszokhattuk).

Igen, ez már csak így megyen a világba’ (Brüsszelben is?), hogy akinek van pénze, annak van pénze, a többiek meg irigylik őket ezerrel. Ha pedig ez fenyegetés, akkor kétezerrel. Akinek nincs pénze, az nem vesz magának tévékettőt, max ha a magyar emberek állama ad nekije rája. Mert ellensúlyozni kell a sok fenyegető médiát egy magyar médiával, amely teljesen független. Vagy lógatlan, mindegy, ne lovagoljunk a szavakon. A lényeg, hogy a magyar embereknek a demokrációja veszélyeztetve van az eszmék, sőt a szabadságeszmék áramlásával. Ez a halálos fenyegetés. A botsáskának meg a varnyú. A varnyúnak meg a varnyúleves. Mi lesz így a világból?

Hans Zimmer Pozsonyban koncertezett. Megosztó egy jelenség, túl romantikus, túl dallamos és még zeneszerző is. És az emberek szeretik. Jobban, mint a nézését meg a járását. Viszont érdekesebb, mint a közszolgálati híradó. Nem, nem voltam ott. Időm sem volt. És nem épült még meg ugyanis a sokszor megígért sztráda sokszor megígért maradék szakasza. Szakaszai. Sok-sok szakaszai. Pedig volna erre is megoldás. Építhetnének inkább kisvasutat, annak van most keletje a magyar embereknél. Ha kell, magánvagyonra is ráépítik, csak azért, hogy legyen. Oszt megyen. Nekem gyerekkorom óta nem volt kisvasutam, egyszer má’ én is kipróbálnám, milyen azzal játszani. És hátha kiváltja a sztrádát, és lehetne rajta forgalmat is bonyolítani. Mert bonyolítani üdvös. És logikus. Főleg logikus.

Ráadásul Kínában találtak egy hatvanvalahány centis botsáskát. Ki hitte volna, hogy van ilyen? Mi lesz holnap? Házivíziló? Brüsszeli csipke?

Azt hittük, ismerjük a világot, pedig nem is.

Azt hittük ma már nem történhet meg akármi, pedig dehogy.

Mi lesz így a világból?