Cannes - Ezek a filmek az újságírók kedvencei

A rendszerváltozás előtti Kelet-Európában játszódó két fekete-fehér, zenés szerelmesfilm nyerte el eddig leginkább a sajtó tetszését a harmadához érkezett 71. cannes-i filmfesztiválon.

Cannes - Ezek a filmek az újságírók kedvencei
-illusztráció- (Fotó: YouTube)

A május 19-ig tartó szemlén eddig hét filmet mutattak be az Arany Pálmáért versenyző 21 alkotás közül. 

A Film francais című francia szaklap által megkérdezett 15 francia kritikus listáját az orosz Kirill Szerebrennyikov Nyár című alkotása vezeti, a Screen brit szaklapban szavazó külföldi újságírók pedig Pawel Pawlikowski lengyel rendező Hideg háború című drámájának adták a legjobb értékelést, és második helyre sorolták az orosz filmet, míg a franciáknál a lengyel film áll a második helyen.

 

Az Ida című filmjéért 2015-ben a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában Oscar-díjat nyert lengyel rendező ötödik filmjével először kapott meghívást a cannes-i fesztiválra, ahol hosszú idő után versenyezhet ismét lengyel alkotás a fődíjért.

A Hideg háború című film egy, az 1950-es években a vasfüggöny két oldalán játszódó szenvedélyes, de pusztító szerelmi történet, amit a politikai helyzet, valamint a szereplők közötti származási és jellembeli különbségek egyszerre tesznek lehetetlenné. 

A történet főhőse a szabad és öntörvényű, szegény paraszti családból származó Zula (Joanna Kulig) és a fiatal városi értelmiségi karmester, Wiktor (Tomasz Kot), akik a kommunista hatalomátvételt követően alakuló Mazurka néptáncegyüttesben találnak egymásra. Két évig tartó felhőtlen szerelmük után - amely alatt Zula jelentéseket ír a szeretőjéről - a csoport berlini turnéja alatt Wiktor Párizsba disszidál, ahol bárzongorista és filmzeneszerző lesz, de Zula - ígérete ellenére - nem megy vele. 

A film a kapcsolatuk ezt követő tíz évéről szól, amikor is a néptánccsoport külföldi vendégszereplései alatt a pár időről időre ismét egymásra talál Párizsban vagy a jugoszláviai Splitben, majd elválnak útjaik egészen addig, amíg végül egy névházasságnak köszönhetően Zula is Párizsba költözik szerelméhez, és sanzonénekesnő lesz. A lány azonban nem találja meg a boldogságot a párizsi művészvilágban, inni kezd, majd visszatér Varsóba, ahova végül a megkeseredett Wiktor is követi, akit a disszidálása miatt 15 év börtönre ítélnek.

Pawel Pawlikowski cannes-i sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a Hideg háborút saját szülei története ihlette, akik "két nagyon erős ember voltak, szerették, utálták, elárulták egymást, elváltak, elhagyták a hazájukat, újra összejöttek, és végül külföldön éltek újra együtt". 

Az alig 85 perces film vezérfonalát a zene és a tánc adja a szerelmi történet fordulópontjainak megfelelően, a kelet-európai jelenetek alatt lengyel és orosz népzene, valamint a sztálini idők kommunista dalai, míg Párizsban a korabeli dzsessz számok és sanzonok fejezik a pár egymásra találását vagy elszakadását. 

"A film azt is be akarja mutatni a két szereplő életén keresztül, hogyan változott az élet körülöttük a sztálinizmus alatt, amely sok szempontból szörnyű volt, de az emberi viszonyokban volt valami egyértelműség (a nyugati világhoz képest)" - hangsúlyozta a rendező Cannes-ban. "A politika mindenhol jelen van. De nem szeretek politikai filmeket készíteni vagy nézni, amelyek leegyszerűsítik a valóságot. A politika folyamatosan itt van, az emberek viselkedésében" - tette hozzá. 

Azt is elmondta, hogy az Ida című Oscar-díjas filmjéhez hasonlóan azért fekete-fehérben forgatta a Hideg háborút, mert "így akart a történetnek talányosabb, misztikusabb, dramatikusabb jelleget adni".

"Eleinte színesben akartam forgatni, hogy ne ismételjem magam. De a fekete-fehér tisztességesebbnek tűnt nekem ehhez a korszakhoz. Nehéz lenne színekről beszélni, amikor az élet az 1950-es években eléggé szürke volt" - mondta a rendező. 

Kirill Szerebrennyikov is egy fekete-fehér kópiára forgatott, zenei betétekkel illusztrált szerelmi történeten keresztül beszél a rendszerváltozás előtti Szovjetunióról. A Nyár című orosz alkotás az 1980-as évek Leningrádjában játszódik, s a legendás Kino együttes alapítójának, a Berlinben élő koreai Teo Yoo által alakított Viktor Coj rocksztár pályájának indulását meséli fel, akit Mike Naumenko (Roman Bilyk), a Zoopark nevű együttes vezetője és felesége (Irina Starshenbaum) karoltak fel és támogattak. A társbérletekben Iggy Popot, Lou Reedet vagy David Bowie számait hallgató underground világ éjjeli őrként dolgozó, fillérekből élő tagjainak helyzetét a lengyel filmhez hasonlóan a zenei betétek, nem pedig a nyílt politikai utalások mutatják be. 

Mindkét alkotást hangulatuk és könnyedségük miatt a francia új hullám egyik legismertebb rendezőjének, Francois Truffaut-nak a filmjeihez hasonlították a francia kritikusok, az orosz Nyár egyértelműen megidézi a Jules és Jim szerelmi háromszögét is.

(MTI)