Megosztás
Átlagosan több mint két százalékkal csökkent 1960 óta a világ tengereinek oxigéntartalma
Ennek hosszú távú következményei vannak a már egyébként is oxigénben szegény tengeri régiók halaira és egyéb élőlényire. A Kielben lévő Geomar Helmholtz Óceánkutató Központ munkatársai a világ tengereinek oxigénveszteségével foglalkozó eddigi legátfogóbb kutatást a Nature című brit tudományos lapban mutatták be.
Sunke Schmidtko kutató szerint a jelenség oka a Föld felmelegedése. "Mivel a kevesebb oxigént tartalmazó térségeket a különösen nagy halak elkerülik, illetve nem tudnak ott megélni, a változásnak hosszú távú biológiai következményei lehetnek. Valamennyi szubtrópusi tengeri terület, a Mexikói-öböl, de a Balti-tenger is az oxigénszegény régiók közé tartozik" – mondta el a szakértő. A hidegvízű tengerek ugyanakkor összességében még oxigénben gazdagok.
Ugyanakkor a Jeges-tenger 7,6 százalékban járult hozzá az oxigénveszteséghez, holott víztömege a világ tengereinek csupán 1,2 százalékát teszi ki. "Ha a sarki jégsapkák felmelegszenek, kevesebb hideg víz kerül a mélytengeri területekre, így csökken az óceánok mélyére áramló oxigén mennyisége" – fejtette ki Schmidtko.
A melegebb vízfelszín egyrészt kevesebb oxigént képes felvenni, mint a hűvösebb víz, másrészt stabilizálja a víz rétegeit. Emiatt gyengül a keringőmozgás, így kevesebb oxigén jut le a mélyebb vízrétegekbe.
Schmidtko kifejtette: első alkalommal dokumentálták az oxigéneloszlást és annak változását a világ óceánjaiban, ami fontos feltétele annak, hogy megbecsüljék az óceánok jövőjét.
MTI/para