1
Fotók: Diary of Alex
Megosztás
Mindennapi rohanó életünkben gyakran kedvünk lenne egyik pillanatról a másikra összepakolni, és elutazni valami jó távoli helyre, messze az otthoni gondoktól, egyszerűen világgá menni. Aztán persze észbe kapunk, hiszen az élet nem ilyen egyszerű, és folytatjuk jól megszokott életvitelünket. Az alábbiakban bemutatunk egy dunaszerdahelyi fiatalt, aki egyszerűen maga mögött hagyta a gondokat és egy hátizsákkal nekivágott az ismeretlennek. Simon Alex azóta is szabad vándorként éli mindennapjait, és ezt nagyon élvezi!
Mesélj nekünk magadról! Hogy nézett ki az életed, mielőtt elkezdted járni a nagyvilágot?
Nagyrészt Dunaszerdahelyen nőttem fel, majd a kézilabdának köszönhetően Pozsonyba sodort a sors. Emlékszem az első kézis sikereimre még anno a DAC színeiben. Országos döntők, gólkirályserlegek és a góllövők listája minden hétvégen a Csallóközben. Akkor elhatároztam, hogy apait-anyait beleadok, hogy egyszer ez legyen a kenyerem. Mivel a fejlődési lehetőségek városunkban nem voltak a legjobbak, kénytelen voltam Pozsonyba költözni és a gimi utolsó két évét a Duna utcán befejezni, ahol az ŠKP Bratislavánál folytattam tovább a kézilabdázást.
Évekig a szlovák Extraligában játszottam és párhuzamosan a Komenský Egyetem testnevelési szakára jártam. Emlékszem egy évem volt hátra a fősuliból, amikor ajánlatott kaptam a német Bundesligából. Természetesen nem utasítottam vissza, szóval az álmaim után rohantam, és megszakítottam a tanulmányaim. Ebből is látszik, hogy nálam a kézilabda mindig is az első helyen állt. Képes voltam feladni érte mindent.
A németországi korszakom mondhatni sikertelenül sült el, hiszen bekövetkezett az, amitől minden sportoló tart. Két térdsérülést követően úgy döntöttem, hogy másban próbálok szerencsét. Új életet kezdtem, melynek első lépése a főiskola befejezése volt. Majd következett az utazgatás valamint a „Carpe Diem-életmód”.
Minek a hatására kezdtél el vándor-életmódot élni? Hogyan alakult ki ez az életmód, amit jelenleg is folytatsz?
Ahogy már az imént említettem, rengeteg jel utalt arra, hogy itt az idő a változásra. Mindig szerettem volna utazgatni, de a profi sportkarrier mellett soha nem engedhettem meg magamnak, hogy több hónapra eltűnjek a nyilvánosság elől.
Ezennel szabaddá váltam, mint a madár, tehát azt kezdtem el csinálni, amit a szívem diktált. Elsősorban boldog akartam lenni.
Hogyan működik ez a valóságban? Előre megtervezed az egyes úticélokat vagy egészen egyszerűen csak kikötsz valahol, ahol jól érzed magad? És mégis hogyan sikerül mindezt finanszírozni?
Úticéljaim többnyire spontán öltekből születnek, de gyakran hagyom magam inspirálni az Instagramon vagy más utazók blogjain. A szállást legtöbbször telefonon szoktam előre foglalni. Az eddig eszembe sem jutott, hogy pár nappal vagy héttel előre foglaljak, mivel bármi közbe jöhet, és ha egy hely megtetszik, akkor addig maradok ott, amíg jól érzem magam.
És hogy miből is finanszírozom az egészet? Nem dohányzom, nem drogozom, nem iszom, és mikor épp nem utazom, akkor szezonmunkákat vállalok, valamint van egy kis megspórolt pénzem is a rosszabb időkre. De ha jobban belegondolunk, az egész „backpacking” a legolcsóbb módja a világ megismerésének.
Nem volt benned soha bizonyos mértékben félelem nekivágni az ismeretlennek?
Tavaly, amikor az Amazonas őserdőben jártam, bevallom voltak pillanatok, mikor féltem.
Mérgező pókok, kígyók, kajmánok közt éltünk napokig, ahol egy rossz mozdulat, egy rossz lépés akár végzetes is lehet, mivel a civilizáció 60 km távolságra volt a szállásunktól.
Voltak-e esetleg veszélyes kalandjaid vagy negatív élményeid az utazások során?
Követett már szexre éhes transzvesztita, láttam éhező, kolduló gyerekeket, kóbor kutyák százait. Ezek számomra eléggé negatív emlékek.
Milyen kiemelkedő állomásai voltak eddig az utazásodnak?
Jártam már például Kalifornián, a Miami Beachen, Ibizán, Jamaikán, Indonéziában, a Fülöp szigeteken, Thaiföldön, Malajziában, Szingapúrban, Kolumbiában, Ekvádorban vagy Peruban. Az utazásaim során rengeteg emlékezetes pillanatot átéltem, például amikor Cebu szigeténél cetcápákkal úsztam. De hasonlóan felejthetetlen élmény marad a Machu Picchu, az egyenlítővonal Ekvádorban, a Cotopaxi vulkán megmászása, az Amazonas őserdejében eltöltött napok, Hollywood, Las Vegas, a Full Moon Party Thaiföldön, három felejthetetlennyár Ibizán, nem egyszer közös VIP, valamint a backstage-ben is voltam már Dimitri Vegasszal és Like Mike-kal. Na és persze a híres repülőutam Boracay szigetére, amikor én voltam az egyetlen utas a Manilla–Boracay járaton.
Mit szólsz ahhoz, hogy repülős kalandodat így felkapta a világsajtó? Gondoltad volna, hogy ekkora szenzáció lesz belőle?
A legendás videó ugyebár 3 éve készült, de csak most futott be, néhány hónapja. Amikor levideóztam, éreztem, hogy egyszer még híres lesz, de nem hittem volna, hogy három évig fog tartani. Azt viszont még álmomban sem hittem volna, hogy a történetemet a LAD Bible, DailyMail, Shaquille O´Neal és Chris Brown is egyszer megosztják majd.
Meddig tervezed még ezt a szabad életmódot folytatni?
Egyszer én is szeretnék családot alapítani, és normális életet folytatni, de ez még túl korai lenne most. Még pár év, és úgy érzem, célba érek, bár az utazással nem szeretnék sohasem felhagyni.
Alex nem mindennapi élményeit a Facebookon, a Youtube-on, valamint az Instagramon is nyomon követhetjük.
-para-