Egyetlen nőstény a márványrákok anyja

Egyetlen nősténytől származnak a világ különböző területein élő márványrákok, mindannyian klónok - állapították meg német kutatók a Nature Ecology & Evolution című szaklapban. 

Egyetlen nőstény a márványrákok anyja
-illusztráció- (Fotó: Wikipédia)

A tudósok 11 állat örökítőanyagát dekódolták, és kiderült, hogy mindegyik azonos genommal rendelkezik. 

A Heidelbergben lévő Német Rákkutató Központ (DKFZ) tudósai kutatásuk révén nemcsak egy invazív faj elterjedéséről nyernek információt, hanem a tumorkutatás terén is fontos ismereteket remélnek. 

A márványrákok alig két évtized alatt váltak az akváriumok lakójából globálisan rettegett fajjá. Elsősorban Madagaszkáron jelentenek veszélyt ezek az állatok, de már Németországban, Svédországban, Olaszországban és Japánban is élnek. 

A márványrákok (Procambarus virginalis) között a tudomány nem ismer hímeket, a szaporodás ugyanis úgynevezett szűznemzéssel (partenogenézissel) történik. Az utódok megtermékenyítetlen petesejtekből fejlődnek ki úgy, hogy bizonyos hormonok "tettetik" a megtermékenyítést. 

Levéltetvek, vízibolhák, több hal- és gyíkfaj is ilyen módon szaporodik. A márványrák azonban az egyetlen ismert folyamirákfaj, amely partenogenézissel szaporodik, ráadásul robbanásszerűen. A 12 hetes ciklus alatt az állatok akár 500 petesejtet is képesek termelni. 

A faj elsősorban az afrikai szigetállamban, Madagaszkáron jelent nagy problémát, veszélyt jelent a rizsföldekre, az itt honos állat- és növényvilágra. 

Frank Lyko molekuláris biológus és  Julian Gutekunst bioinformatikus kutatása a faj különösen gyors terjedésére keresett magyarázatot. A márványrákok élettere Madagaszkáron tíz év alatt ezerről 10 ezer négyzetkilométerre növekedett. A különösen gyors növekedés a rákok nagy alkalmazkodóképességének bizonyítéka. 

Németországban a faj nagyon magas és nagyon alacsony savtartalmú tavakban is, Madagaszkáron pedig fennsíkokon és mélyen fekvő régiókban is megél - mondta Lyko. Általában az ilyen sokszínű életterek esetében különböző, genetikailag a helyi körülményekhez alkalmazkodó alfajok alakulnak ki, a márványrák esetében azonban nem ez történik. 

A rákok sokkal inkább az úgynevezett epigenetikai mechanizmus révén alkalmazkodnak gyorsan. A DNS-szálon életük során különböző kapcsolókat alakítanak ki, melyek bizonyos géneket be-, illetve kikapcsolnak. 

Ezáltal a márványrákok kutatása sokat segít a tumorok megértésében - fejtette ki Lyko, aki a DKFZ epigenetikei részlegének vezetője. 

A márványrákokhoz hasonlóan a tumorsejtek is egyetlen sejtből eredeztethetőek, a rák osztódással terjed. Azt azonban egyelőre nem sikerült felderíteni, pontosan hogyan működik ez a folyamat, és milyen következményei vannak a tumor növekedésére.

(MTI)