Elhanyagolt a nyelvünk az érsekújvári állomáson

Mint például az érsekújvárira. Hogy aztán ott várakozzanak a nemzetközi járatokra, a valami miatt mindig késő vonatok befutására.

Amíg télen a hó miatt, nyáron a hőség okán, ősszel meg a lehulló falevelekre hivatkozva pontatlankodnak a masinák, májusban legfeljebb a tavaszi szellő vizet árasztó hatására tudják fogni az egészet. Fütyül a pontosságra a lokomitív. Cserébe viszont lebzselni kényszerülnek az utazók. Ilyenkor be lehet kapni valami kiegészítőt, arra meg dukál egy kortyintás.

Egész iparág épült a városi pályaudvarok tébláboló utazóközönségére. Ahol nagyobb a kritikus tömeg, ott szélesebb a kínálat. Még a hét utolsó napján is. Sőt!

Az érsekújvári állomás retró kinézetével (vagy főleg amiatt) eleve impozáns képet nyújt, és az utasok ellátására szakosodott kócerájok felhozatala is egészen korrekt. A vasúti resti külön intézménynek számít, amire minden áldott nap reggel 5-től egészen 21-ig számtani lehet. Ez az a hely, amit a táfelspicc gasztrobloggere tavaly az égig magasztalt, amikor klasszikus utasellátó után kajtatott. Itt, kérem, az állomáson főznek. Ahol aztán van minden, ami szemnek, szájnak ingere.

Pár hónapja teljesen felújították a kisvendéglőt, és még arra is gondoltak a túlérzékeny vendéglátósok, hogy feltüntessék az allergéneket.

Hogy ez nem minden, bizonyítja, hogy ettől a podnyiktól függetlenül működik még egy kisebb büfé és egy attól teljesen önállóan funkcionáló kávézó is. Ez utóbbi meglepően ott van szakmailag. Bariszta legyen a talpán, aki megbűzlögi az itt készített risztrettót.

Ezen a pályaudvaron a szánalmasan elhanyagolt magyar nyelv a rendszerváltástól sem győzött gyökeret verni. Az angol viszont szépen elharapózott. Még a zuhanyozás lehetőségét is felvillantják ángolosul a majdnem mindenre gondoló állomási nyelvgondnokok.

Oknyomozó riportereknek testhezálló feladat kideríteni, vajon hány külföldi csutakolta le az út porát az újvári vasútállomáson. Potom 2 euró ellenértékben.

O tom potom. De a "magyarosításra" talán majd az állomás új helységnévtáblájának kihelyezése hozhatja meg a kedvet. Addig meg vigaszként szolgál, hogy ha felszáll az ember a Budapestre közlekedő vonatra, nem néznek furcsán arra a húsleves illatú udvariaskodóra, aki magyarul teszi fel a tízcentes kérdést, foglalt-e a hely? Legfeljebb csak nem értik. És nyelnek egy nagyot. Mert aki a hosszú zakatolásban lemaradt a vasárnapi ebédről, annak a büfékocsiban a műanyagízű zacskós változatot tálalják.

(sárp)