EMBERRABLÁS: Megdöbbentő politikai thriller az elnök fiának elhurcolásáról

Több mint 20 évvel ezelőtt, 1995. augusztus 31-én hatalmas botrány rázta meg Szlovákiát: elrabolták az akkori államfő, Michal Kováč fiát. Az üggyel kapcsolatban számos, a politikát is érintő találgatás, elmélet jelent meg, ám a mai napig senkit sem vontak felelősségre. Megnéztük az Emberrablás (Únos) című filmet!

EMBERRABLÁS: Megdöbbentő politikai thriller az elnök fiának elhurcolásáról
Forrás: moviemania.sk

A rendező, Mariana Čengel Solčanská minden bizonnyal kétszer is meggondolta, hogy belevágjon-e a forgatásba, ugyanis az ügy kényességére való tekintettel bizony nagy port kavart volna, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt egyesek elvárták. A március 1-jén bemutatott film láttán azonban az ügy fő érintettjei elégedettek lehetnek: semmi olyan nem hangzott el, amiről már ne hallottunk volna. Figyelem, spoilerveszély!

Időben az 1993/94-es évtől indul a cselekmény, mikor a fiatal újságírónő, Marta újév napján megtalálja bátyja levágott fejét a családi házuk kertjében. Eközben az elnök és a miniszterelnök között forrnak az indulatok, mivel előbbi nem akarja kinevezni miniszterré a kormányfő emberét. Az elnök nyíltan a kormányfő ellen fordul.

Néhány hónappal később fényes nappal elrabolják az elnök fiát és Ausztriába hurcolják. A titkosszolgálat fiatal ügynöke, Oskar akarata ellenére a rablás kellős közepén találja magát. A fiatal ügynök a bűncselekmény koronatanújává válik, miután mindent kitálal a nyomozóknak, ezzel nehéz helyzetbe hozva a korrupt titkosszolgálatot, melynek élén már a miniszterelnök embere állt. A fiú vallomása szerint a titkosszolgálat a maffia segítségével hajtotta végre a rablást.

Oskart barátja, a rendőrségnél szolgáló Robo elbújtatja. Mivel a rendőr az egyetlen, akik tud Oskar hollétéről, állandó megfigyelés alatt áll. Néhány hónappal később Robo meghal, miután bomba robban az autójában.

A film főszereplője, Marta egy nyomozóval az igazság felderítésére törekszik, mely során kiderül, hogyan kapcsolódik össze az elnök fiának elrablása és az újságírónő testvérének meggyilkolása.

A film mesterien mutatja be a 90-es évekbeli Szlovákiát: a szürke háttér, a film hangulata hűen tükrözi az akkori feszült viszonyokat. A mai és a húsz évvel ezelőtti Pozsony láttán hiába próbáltunk olyan modernkori elemeket találni, amikről a készítők véletlenül megfeledkezhettek - az összkép hibátlan volt.

Amellett, hogy az eleinte két szálon futó cselekmény végül összekapcsolódik, kiváló hatást nyújtott a maffiában dúló halálos összetűzés is, melynek egyébként egy magyar szála is van, a Binest alakító Oszlík Péter személyében.

A rendezők emellett nagyon ügyeltek arra, hogy a filmben bizonyos dolgokat ne nevezzenek nevén. Így a koronatanú, Oskar Fegyveres és Róbert Remiáš, akit az autójába rejtett bomba ölt meg, csak Oskarként és Roboként van említve. Politikai színtéren azonban még a keresztnevekig sem mertek elmenni a készítők. Az ügy akkori fő érintettjeit: Vladimír Mečiart, Michal Kováčot, ifjabb Michal Kováčot és Ivan Lexát egyszerűen csak kormányfőnek, elnöknek, az elnök fiának és a kormányfő emberének nevezték. Mivel a készítők nem használhatták a valódi neveket, még ez is jobb húzásnak tűnik, mintha új nevekkel illették volna a szereplőket, ugyanis utóbbival kétségkívül sokat veszített volna a film hitelessége. Így azonban kissé szokatlannak tűnt, mikor a kampánybeszéd során a közönség is csupán azt skandálta, hogy „miniszterelnök, miniszterelnök!“, nem pedig az illető valódi nevét.

Mivel a film cselekménye nem folyamatosan játszódott, hanem gyakran hónapokat is ugrottunk egyes események között, néha csapongónak, követhetetlennek tűnt az egész. Erre rásegített még az is, hogy a szereplők sokszor csak motyogtak az orruk alá, így, ha figyelmünk egy pillanatra is elkalandozott, előfordulhatott, hogy akár kulcsfontosságú információról is lemaradhattunk.

A színészeket illetően elmondható, hogy mindenki hozta az általuk elvárt szintet. Különösen kiemelkedőt nyújtott Rebeka Poláková (Marta, az újságírónő), Maroš Kramár (miniszterelnök) és Milan Ondrík (a miniszterelnök embere), de néhány jelenet erejéig felbukkant Andy Hajdu is, mint a titkosszolgálat volt elnöke.

A valós események feldolgozásának formája, így az elnök fiának elrablása, a nyitrai VÚB Bank kirablása, valamint Róbert Remiáš meggyilkolása azonban inkább a pozitív oldal felé billenti a mérleg mutatóját. Visszagondolva ezekre a megdöbbentő esetekre hátborzongató érzés tudatosítani, hogy már húsz évvel ezelőtt a korrupció és a bűnözés olyan szinten működhetett Szlovákiában, hogy egyesek bármit elkövethettek büntetlenül. Más kérdés, hogy bizonyos emberek miért nem nyerték el máig méltó büntetésüket.

tt/para