Extrapoláció

Most kedden a magyar Országgyűlés megszavazta, hogy legyen népszavazás a menekültkvótáról, pénteken pedig egy közeli rokonom elmesélte, hogy az osztályfőnöke jövőre, az érettségi évében valószínűleg elmegy az iskolából. Nekem az utóbbi hír fontosabb, és igazából az országnak is. Meg fogom magyarázni.

Előbb a népszavazásról, illetve a „migránskérdésről”. Most nem beszélek az Orbán-hívőkről, akik mindent elhisznek, amit a főnök egy pillanatig se gondol komolyan. De szeretteim, barátaim, ismerőseim között sokan vannak, akik mélységesen nem szeretik a mostani magyar kormányzatot, ebben az egy kérdésben mégis egyetértenek azzal, amit mond. Vagy szellemi kényelmességből, vagy – és ezt tiszteletben tartom, kivéve, ha hírhamisításig megy el – vallási okból. Történelmi tapasztalatok, sérelmek miatt (buddhisták, zsidók) vagy ideológiai meggondolásból (hitesek, konzervatív katolikusok).

Más cikkre tartozik, hogy ez a népszavazás (költsége: 4,9 milliárd forint) miért képtelenség alkotmányjogi, és értelmetlen nemzetközi politikai szempontból. Nem használom azt az érvet sem, hogy Magyarországon már így is él mintegy negyvenezer muszlim, és az ország emiatt még nem dőlt össze; és az 1294 fő, akit ideküldenének, ezen aligha változtatna.

Nem jönnék most demográfiai, gazdasági stb. számításokkal, sem történelmi példákkal és katonai elemzésekkel, amelyek kizárják, hogy megvalósuljon az eliszlámosodott Európa rémképe. Hosszú lenne, körülményes, és aki nem akarja elfogadni a tényeket, azt úgyse tudom meggyőzni. Inkább egy kerülőút: az érvelés kedvéért elfogadom, hogy barátaimnak stb. igazuk van. De hadd hívjam már fel a figyelmüket egy ellentmondásra.

Az ilyen tárgyú vitákban leggyakrabban az extrapolációs érvvel indokolják azt, hogy miért végzetes az a veszély, amely Európát az iszlám részéről fenyegeti, tehát miért kell itt, már most, és nekünk kivédenünk. Tömören: Európa számos olyan nagyvárosában, ahol közírók, újságírók és egyszerű magyarok is megfordulnak (tehát ahol személyes tapasztalattal lehet beszélni a viszonyokról) – 10–20 vagy akár 25 százalék a muszlimok aránya, és növekszik. Máris vannak olyan elkülönült szomszédságok vagy akár negyedek, ahol ők alkotják a többséget, és a saját törvényüket – vagy törvénytelenségüket – érvényesítik. Ilyen Antwerpen, Brüsszel, Koppenhága, Köln, London, Malmö, Manchester, Marseille, Párizs vagy Stockholm. Az Unió egészében a muszlimok aránya 4 százalék körül van, tehát máshol sokkal kisebb, de mivel ezek Európa közismert, fontos és emblematikus városai, az érvelésekben ez az extrapoláció kiindulópontja.

A végpont pedig az, hogy ha minden így megy tovább, belátható időn belül egész Európa ilyen lesz, illetve ha a tömeges bevándorlás folytatódik: rosszabb. (A már bevándoroltak asszimilációját – mint időben előrehaladó folyamatot – minden ilyen érvelés kizárja.)

Mekkora a valószínűsége ennek a forgatókönyvnek? Számot nem tudok mondani, de bemutatok egy olyan, hasonló logikájú forgatókönyvet, aminek a valószínűsége sokkal nagyobb.

Magyarországon ma a munkanélküliség papíron alig több, mint 6 százalék, csak hát ez a közmunkának köszönhető, ami ráadásul nem is jelent tartós, egész éves munkaviszonyt. Vannak falvak, falucsoportok, ahol közmunka nélkül gyakorlatilag mindenki munkanélküli lenne. Vannak városi gettók, nyomorgó körzetek is. Ahol saját törvények – törvénytelenségek – érvényesülnek.

Nem, nemcsak romakérdés. A magyarországi népesség 41 százaléka létminimum alatt él. Miért? Mert vagy nincs (tényleges) munkája, vagy nincs olyan tudása, melyet a munkapiacon ennél jobban tudna értékesíteni. Ha öregségi nyugdíjasról van szó, akkor a munkapiaci értékesítés múlt időben értendő: nem volt olyan tudása.

Több ez a 41 százalék (például) a londoni 13-nál? Szerényen háromszor. Nagyobb a valószínűsége, hogy egész Magyarország előbb-utóbb ilyen lesz? Kérdésben a válasz.

Ami a „még rosszabb” esélyét illeti: akik az 1294 (vagy akár több) ember Magyarországra való áttelepítésétől féltik az országot mint a nyugati civilizáció részét, a következő öt év várható bevándorlási hullámát vélik olyan tényezőnek, amely majd fölgyorsítja a trendet. Van ennek valószínűsége? Van.

Létezik-e olyan tényező, amely felgyorsítja a magyarországi lakosság elnyomorodását? Létezik. Van akkora valószínűsége a trendgyorsulásnak, mint az eliszlámosodás esetében? Van.

És itt csatlakozik be az iskolát elhagyó osztályfőnök története. Mi történik a magyar köz-, szak- és felsőoktatásban, a szemünk előtt?

Alulról fölfelé haladva:

A heti öt óra testneveléssel plusz egy óra erkölcstannal (a többi, későbbi tanulásban hasznosítható tárgy óraszámának befagyasztásával, a szabadon felhasználható idő csökkentésével) és a tankönyv-uniformizálással (rossz minőségű tankönyvek kötelezővé tételével), a módszertani egyneműsítéssel megakadályozzák, hogy a korosztály alapképességei (a PISA-teszttel mért alkalmazott matematikai műveltség, alkalmazott természettudományi műveltség és szövegértés) plusz nyelvtudás javuljanak a mai, európai viszonylatban szánalmas helyzethez képest.

Az iskolafenntartás államosításával (KLIK) nem javult, hanem romlott a közoktatás napi finanszírozása, működtetése.

A tankötelezettség felső korhatárának leszállításával megakadályozzák, hogy aki a gyenge általános iskolákban nem tanult meg írni, olvasni és számolni, valaha is megtanuljon, Nyomorra van ítélve.

Ugyanezt a cél szolgálja – pardon: ugyanezt az eredményt éri el a közismereti tárgyak eltüntetése a szakiskolák tananyagából. A szakmunkás egy szakma egyféle aktuális változatát fogja megtanulni, és tíz- húsz év múlva alkalmatlanná lesz minden más akkori szakma elsajátítására. Nyomorra van ítélve.

Az alternatív iskolák, illetve az alapítványi iskolák állami rendszerbe kényszerítésével lezárják a menekülési útvonalakat.

A fizikaszakos osztályfőnök esete: a szakközépiskolákat „szakgimnáziumokká” alakítják át a szakmai tárgyak felpumpálásával és a közismereti tárgyak csökkentésével. Az így előálló képződmény leginkább a „reform” előtti szakmunkásképzőre emlékeztet, A kikerülő gyereknek lesz egy érettségije meg egy középfokon elsajátított szakmája, amibe be lesz zárva. A felsőoktatásba innen nem vezet út tovább. Küszködésre van ítélve, vagy benne marad a középosztályban, vagy nem.

Mindezt nem felmenő rendszerben vezették be, hanem azonnali, őszi tanévkezdeti hatállyal (ráadásul a gyanútlan nyolcadikosok középiskolai felvételije után). Menekülési útvonalak lezárva.

Mellékhatás: Mivel sok vidéki gimnázium szakközépiskolákkal egyesítve működött, a felsőoktatásba jutók nagy hányadát adó gimnáziumok számottevő része is elsorvad.

Magyarországon jelenleg – Romániát kivéve a legkisebb a felsőoktatási hallgatók aránya a lakossághoz képest. Ez tovább fog csökkenni, utolsók leszünk. (amennyiben még tagország leszünk, mire a folyamat beteljesedik).
A felsőoktatás színvonala már csak következmény:

Összesítve: ami a magyar oktatásban történik, az a tudatlanság uralmát és a többségi nyomor megrögzülését, a középosztály és a munkásosztály zsugorodását, az ország tartós hanyatlását, a nyugati civilizációból való kiesését szolgálja.

Úgyhogy, még egyszer, tökéletesen megértem azokat a szeretteimet, barátaimat és ismerőseimet, akik a kormányzati agitproptól függetlenül, vallási alapon féltik Magyarország nyugati civilizációját egy kis falunyi arab beengedésétől. De kérdezem: hogyan, milyen valószínűséggel lennének képesek jobban felszámolni a nyugati civilizáció maradványait Magyarországon, mint ez a fél háztömbnyi kapzsi tahó, akit a zseniális magyar középosztály tol maga előtt – szó szerint utolsó leheletéig – abban a hiszemben, hogy ők majd megvédik az érdekeit? És tiltakoztak-e ez utóbbi ellen ugyanolyan indulattal, mint a négy ezreléknyi muszlim arányának 0,13 ezrelékkel való növelése ellen? Mit akarnak megvédeni a muszlimoktól, végül is?

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.