Megosztás
Meg kell hagyni, a filmínyencek idén sem unatkozhattak túl sokat, akadt választék bőven. Voltak itt szuperhősök, varázslók, cowboy-ok, földönkívüliek, de egyszerű emberek is, akiknek sorsából sokat lehetett tanulni. Összeszedtük az év 12 olyan filmjét, amelyeket még sokat fognak emlegetni. Figyelem, a választék szubjektív!
1. Aljas nyolcas
Erősen indult a 2016-os év: Quentin Tarantino Aljas nyolcasa kétség kívül a év egyik legnagyszerűbb filmje lett. Azt eddig is tudtuk, hogy Tarantino mindig tud meglepetést okozni, de az Aljas nyolcasban látottak űberelték minden eddigi remekművét.
A rendező mesterien alkalmazta a feszültségkeltést a maratoni hosszúságú filmben. A néző minden pillanatban azt várta, hogy történjen már valami, s amikor végre belecsaptunk a lecsóba, onnan már nem volt megállás. Dőlt a vér, repkedtek a golyók, s hirtelen azt vettük észre, hogy a szereplők felét már le is puffantották.
Az Aljas nyolcas című film pont azt szolgáltatta a nézőnek, amire nem várt. Mindig akadtak meglepetések, fordulatok, s ez tette teljessé az egész koncepciót.
Kritika: Feszültség a köbön – Tarantino Aljas nyolcasával megkaptuk, amire vártunk
2. A visszatérő
A film, ami Leonardo DiCaprionak végre meghozta a hőn áhított Oscar-díjat. Habár a színész kétség kívül megérdemelte a szobrot, a film azonban már korántsem mondható remekműnek. Mintha a rendező maga se tudta volna, hogy egy bosszúwesternt kíván összekalapálni, vagy az ember és az anyatermészet izmozását.
Bele-belenyalogatunk a legyőzhetetlen túlélési ösztönbe, némi erőltetett konyhafilozófiába és spiritualitásba, megjelenik az őslakosok feletti hatalomgyakorlás és még a személyes bosszú is, de mintha az egész kicsúszna a rendező kezéből, aki nagyot akart ezzel markolni, de roppant keveset sikerült belőle megfognia.
A két és fél órás opust ettől függetlenül a látvány és hangulatfestő zene nagyrészt elviszi a hátán, és nem fullad unalomba.
Kritika: The Revenant: DiCaprio lóvá lett, Iñárritu lóvá tett
3. Creed – Apollo fia
A Creed – Apollo fia akár a hetedik Rocky-filmként is felfogható. A vérátömlesztésen átesett széria legújabb fejezete energikus, felvillanyozó bokszolófilm, amely Michael B. Jordan személyében sztárt avat, és egyben gyönyörű alakítást csal elő Stallonéból. Nem esik a túlzott nosztalgia csapdájába, kikeveri az ideális arányt a múltidézés és a jövőbe nézés között.
A film merít a korábbi részek történetéből, valamint megosztja a játékidejét a régi és az új, a veterán és a trónkövetelő között. A Creed – Apollo fia nézőbarát, felemelő közönségfilm, amelynek elsődleges célja, hogy két órán keresztül szórakoztasson.
4. Deadpool
Meg kell hagyni, remek húzás volt ennek a hősnek az életre keltése, ugyanis végre kiszabadulhattunk az eddigi hősök monoton, egyhangú stílusából. Deadpool teljesen kilóg az átlagos héroszok sorából, stílusával és egyedi filozófiájával egészen egyéni, üde színfoltját képezi a filmes szuperhősök világának.
Annak ellenére, hogy a film története egy bizonyos mértékben kiszámítható volt, meg kell hagyni, hogy rendkívül ütősre sikeredett. Látványvilágban, robbanásban, gyilkolásban, na és persze poénkodásban egy kicsit sem szenvedtünk hiányt.
Kritika: Deadpool: egy antihős, aki pofázásban és gyilkolásban nem ismer pardont
5. Batman Superman ellen – Az igazság hajnala
A Batman Superman ellen nem egy rossz film, azonban az összevetésnél mégis inkább a negatívumok felé dől a mérleg mutatója. Voltak ugyan jó húzások, mint például a két főhős ellenséges viszonyának oka. Kifejezetten ötletes volt, ahogy az Acélember című film rombolós jelenetét Bruce Wayne szemszögéből követhettük végig, s ezáltal megtudhattuk, miért gerjedt kegyetlen bosszúra Batman.
A film hullámzó teljesítményt nyújtott, nem tudta végig fenntartani a néző érdeklődését, számos esetben erőltetettnek tűnt az egész, és olykor azon kaphatta magát a néző, hogy nem élvezi a filmet, tehát nincs meg a szórakozás-faktor.
Voltak ugyan jó pillanatok a filmben, de a rengeteg hiányosság jelentősen csökkentette a színvonalát. Kétség sem férhet hozzá, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni a filmből.
Kritika: Batman vs. Superman – Nagyobb volt a füstje, mint a lángja a sötét lovag és az acélember csatájának
6. Amerika kapitány – Polgárháború
Az alapötlet szenzációs volt, az ambíció dicséretes, a drámai végkifejlet pedig olyan érzelmi töltettel rendelkezik, amit Marvel-filmben még nemigen lehetett tapasztalni.
A film a felállított kereteket ugyan nem lépte át, de így is ott van a stúdió legjobb három képregényfilmje között. Az Amerika Kapitány harmadik része legfőképpen az ambíciójával hengerel.
7. Warcraft: A kezdetek
A WOW története a legjobbak közé tartozik a számítógépes játékok világában. Látva az eddigi játékadaptációkat (Doom, Perzsia hercege, Far Cry, stb.) joggal félhettünk, hogy a Warcraft végre képes lesz-e legyőzni azt a bizonyos átkot. Leszögezhetjük, hogy a számítógépes játékok megfilmesítései közül sikerült felülmúlnia elődeit, de a valódi sikerhez ez még édeskevés.
A Warcraft nem egy rossz film, az alcímét tekintve pedig minden bizonnyal lesz még folytatása is a történetnek. Így az első rész, ha másra nem is, arra mindenképp jó volt, hogy a rendezők felhozzanak egy alapot a második résznek, melyben aztán kijavíthatják a most elkövetett hibákat.
Kritika: A Warcraftnak sem sikerült teljesen legyőznie a játékadaptációk átkát
8. A függetlenség napja: Feltámadás
20 év telt el az első, egyébként igen sikeres és szórakoztató film óta, a készítők azonban nem sok újat tudtak hozzátenni az új részhez. Will Smith-en kívül szinte mindenki visszatért az eredeti filmből, a körítés azonban igencsak megváltozott az első rész óta.
Az alapkoncepció ugyanaz volt: az emberek új erőt gyűjtöttek, a földönkívüliek jöttek, hogy revánsot vegyenek az első csatáért. Jött az újabb harc, az embereket kis híján kiirtották, ám (ahogy arra mindenki számított), újfent mindenki megmenekült. A film ugyan látványosra sikeredett, túl sok újat azonban nem kaptunk tőle.
9. A kis kedvencek titkos élete
A kis kedvencek titkos élete kétség kívül az év legcukibb animációs filmje. Az alapkérdés ugyanaz, mint a Toy Storyban, csak kicsit kézzelfoghatóbb közelségből. Az alapötlet rendkívül imádnivaló és humoros – ettől a cukiságfaktortól pedig nem csak a gyerekek olvadnak el.
10. Pirko
A Pirko témája egyszerű és alapjában véve már rengeteg hasonló európai és amerikai filmfeldolgozás készült róla. A Klein Svoboda házaspár filmje láttán azonban elgondolkodhatunk azon, hogy nem is kell messzire mennünk ahhoz, hogy olyan borzalmas dolgokról szerezzünk tudomást, amikről azt hinnénk: ilyenek elő sem fordulhatnak nálunk.
Nem egy Oscar-díjra érdemes alkotásról van szó, az kétségtelen, hibákban is bővelkedik, a mondanivalója azonban célba ér, hiszen a film után alaposan elgondolkodtatja a nézőt.
A filmben szerepet kapott Gál Tamás is, aki a Paraméternek elmondta, hogy az általa megformált szerephez a csallóközi alvilágból merített ihletet. Tamás Hihetetlenül hitelesen alakította a gengsztert, igazi gazember volt.
A kisebb-nagyobb hibákat leszámítva a Pirko nem egy rossz film, a nézőt mindenképpen elgondolkodtatja, betekintést nyújt a szomorú valóságba.
Kritika: PIRKO: Sokkoló tükör a szomorú valóságról, Gál Tamás bravúrosat alakított!
11. Doctor Strange
Talán nem ez volt a Marvel legjobb mozija, de újat így is tudott nyújtani, az kétségtelen. a film olyan kapukat nyitott meg a néző előtt, amiben még nem lehetett része. Az olyan jelenetek, amelyektől nem csak a főhős, de a néző is úgy érzi magát, mintha erősen be lenne nyomva egy kis LSD-től, az akaraterővel kreált szikrázó ostorok és pajzsok, illetve a párhuzamos univerzumok közti ugrálás bizony megtette a hatását.
Látványvilágban nagyon kitettek magukért a rendezők. Azt ugyan eddig is tudtuk, hogy az effektekkel sosem spórol a Marvel, ezúttal azonban annyit próbáltak belepumpálni, amennyi csak belefért. A film túlságosan kimagaslót nem nyújtott a nézőnek, de a Marvel által produkált elődök közé méltóképpen sorakozhat be.
Kritika: LSD okozta kábulatba repített bennünket a Doctor Strange
12. Legendás állatok és megfigyelésük
J. K. Rowling végre megtörte a hosszú böjtöt, ami a Harry Potter utolsó része után köszöntött be, így a rajongók újra beleszippanthattak a varázs világába.
A címet első hallásra egy dokumentumfilmmel tudnánk azonosítani. És nem is járunk olyan messze ettől a megállapítástól, hiszen a film nagy része arról szól, hogy a főhős becserkéssze és elkapja az elszabadult állatokat, miközben közelről is bemutatja őket.
Mivel egy eredetfilmről van szó, az első rész fő feladata az volt, hogy stabil alapot hozzon létre a folytatások számára. Így utólag elmondhatjuk, hogy ennél sikeresebb kezdést nem is kívánhattunk volna.
A Legendás állatok és megfigyelésük egy rendkívül látványos, jópofa film, amely már az első perctől kezdve szó szerint elvarázsol, emellett pedig méltó alapozásként szolgál a következő részek számára.
Kritika: Legendás állatok és megfigyelésük – sikeres alap a varázslatos jövő számára
tt/para