Ha kussolnánk, az jót tenne a kétnyelvűségnek?

Érdekes hozzászólás figyelt be egy múlt heti írásunkhoz. Ahhoz, amelyik egy magyar nyelvű táblát hiányolt egy, a napokban Érsekújvárban átadott szabadtéri alkotásnál. 

Ha kussolnánk, az jót tenne a kétnyelvűségnek?
A szerző felvétele

Történt, hogy pár napja vasúti dolgozók emlékművét avatták fel a vasúttársasághoz tartozó területen, és bátorkodtuk méltatlankodni, hogy az odabiggyesztett bőbeszédű információs tábla egy fia magyar szót sem tartalmaz.

Becsületére legyen mondva, vállalva nevét, az íráshoz észrevételt fűzött az illetékes szervező. Daniel  František, a felelős lebonyolító társulás vezetője megjegyzésének első felében aránylag pozitív dolgokról számolt be. Például arról, hogy mennyi mindent tett, hogy az alkotás megvalósuljon, aminek érdekében még 500 eurót is hozzárakott a saját zsebéből. Majd a polgári egyesület első embere közölte azt is, hogy a hivatalos ünnepségre magyar nyelvű tájékoztató füzetet is készített. Derék dolog, de most komolyan. Mint ahogy az azt követő vallomása is megbecsülendő: "Eddig mindig betartottam a kétnyelvűséget". Az ilyen tiszteletre méltó fegyvertényt érthetetlen, minek kell árnyalni az olyan megjegyzéssel, hogy részéről ez a bilingvális hozzáállás annak ellenére "betartódott", hogy  időnként "szlovák barátok is hozzájárultak anyagilag". Mintha feszülne valamiféle ellentmondás az adakozás és a normális eljárás között (ami  az esetünkben a kétnyelvűség ápolását jelenti egy multikulturális városban). De ez még hagyján. Rendben van. Sokszor tapsot érdemel a rendes, tisztességes kiállás.

De aztán a hozzászólásban, derült égből, jön egy olyan fordulat, hogy a fal adja a másikat. "Egyet megígérek, hogy az ilyen tapasztalatokat követően innentől kezdve már egy könyvet sem nyomtattatok ki magyar nyelven és egyetlen táblát sem" (készíttetek el).

A betyárját! Itt valakinek elgurult a gyógyszere! Valaki indokolatlanul belehajszolta magát a sértett szerepébe. Ezzel mintha azt szeretné állítani a tisztelt főszervező, hogy maradjon mindenki csendben, ha elmarad a kétnyelvű felirat. Lapuljon, kussoljon mindenki, és aztán majd lehet, hogy egyszer kikerül a szöveg a kisebbségi sorsra jutott nyelven is! Ám ha valaki beleugat a partszélről, ahogy tette a portálunk is, akkor lőttek a nyomoronc  pozícióba utalt magyar nyelv feltüntetésének!

Hát ebből nem eszik, tisztelt vasutas kartárs! Nem rezelünk be attól, hogy írásunkat ürügyként használva ilyen érthetetlen, bumfordi hangulatba lavírozta magát. Ha valaki érzéketlenül, sértően teszi a dolgát, ahogy azt az önök társasága mívelte a tájékoztató tábla kihelyezésénél, az mindig meg kell, hogy kapja a magáét. Erre mérget vehet!

De mi nem vagyunk haragtartók, csak megmondjuk a magunkét. És szépen figyelni fogjuk, mikor kap zöld utat a normalitás az érsekújvári vasúti emlékművénél.