Hájos Rigó Konrádot támadta

Az 1956-os forradalomról való megemlékezésen ragadta meg az alkalmat, hogy támadjon, utána pedig az MKP elnöke következett, aki politikai szakácskönyvéből idézve pártrétessé nyújtotta az eseményt. Érteni nem kell, magyarázat lejjebb.

Hájos Rigó Konrádot támadta
Fotók: Paraméter

A dunaszerdahelyi polgármester először emlékeztetett, a magyar történelemnek nem volt még egy olyan szégyenletes időszaka, mint a kommunista diktatúra, amikor a magyarok magyarok felett zsarnokoskodtak, 1956-ban viszont összefogtak és kinyilvánították, hogy a magyar nemzet egy szabad országot akar építeni.

„Az 1956-os forradalom óta a magyarok közti összefogás és összetartozás érzése sajnos gyengült. Hiszen a magyarországi politikai pártok közt sincs egyetértés a migránsokkal kapcsolatban, amely komoly veszélyt jelent az országra és egész Európára nézve. Ugyanúgy Felvidéken is a széthúzásnak lehetünk tanúi a megyei választások kapcsán” – elmélkedett Hájos Zoltán.

Magyarázta ezt azzal, hogy Nagyszombat megyében "az esélyes magyar elnökjelölttel szemben, akinek mind a Dunaszerdahelyi, mind a Galántai járásban nagy a támogatottsága", négy éven keresztül pedig megyei alelnöki tisztséget is ellátott,

„egy esélytelen magyar jelölt indul, így személyes és pártérdekek kerülnek előtérbe a magyar közösség érdekével szemben”.

Rigó Konrád egyébként szintén részt vett az eseményen, Sárközy Irén parlamenti képviselővel együtt, jelen volt továbbá Szabó József, a pozsonyi magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője.


FELMÉRÉS: Nagyszombatban Mikuš, Nyitrán Belica a favorit


Menyhárt József MKP-elnök még ennél is „rétegzettebben” fogalmazott. Figyelmeztetett, hogy 1956 emléke még élő és újra lejátszható, mint a hétvégi meg nem adott gól a DAC-meccsen. Úgy véli, ‘56-tal kapcsolatban meg is történt ez az újranézés, „újratöltés”, és így módosult az, ahogyan tekintünk rá.

„1956 nagyon rétegelt, már-már rétesszerű. E hasonlatban nem az elnyújtottság attribútum emelődik ki, hanem sokkal inkább a rétegzettségé, a tészta egymásra és egymásba simuló hártyázottsága, az összefonódás, egymásba fonódottság ténye és persze a töltelék elhelyezkedése. Mert 1956, mint minden fontos történelmi eseményünk, sokféle ‘56-os eseményhártya egymásba rétegzettsége”

– fejtette ki, akármi legyen is az.

És a legfontosabb a töltelék, ugye, Menyhárt szerint ugyanis ez a forradalom jelentette azt a pillanatot, amikor a magyarok régóta dédelgetett önképével megegyezett az, ahogy a világ tekintett rájuk, „amikor a szabadságától megfosztott nép kimondta, elég volt”.

Aztán utalt arra, hogy mi volna, ha most nemcsak letudnánk az emlékezést:

„Ha nemcsak a történelem rétesének rétegét kapargatnánk, ha nemcsak egy újabb évvel nyújtanánk tovább a rétesnyi emlékezetünk, hanem a töltelékre is figyelnénk. Nem csupán arra, mikor, hol s miből sült ki az egész, ha nem csak azt néznénk, hol vágták el, hanem azt is, hogy milyen lehetett az íze, a szabadság íze”

– fogalmazott, kiemelve, hogy az események rétesét „mi” sokkal inkább nyújtani szoktuk, mint ízlelni.

Nem hagyta ki az utalást a jövő szombati megyei választásokra, és elmondta,

egyáltalán nem mindegy, hogy milyen töltelék kerül felvidéki történetünk rétesébe, kerül-e bele egyáltalán, és az sem, hogy utána nem kell-e erőltetve porcukroznunk…

Hogy mit értett ezalatt, azt már az eső elmosta, a szél elfújta, mindenesetre következhettek a koszorúzások, koszorú nélkül, azokat ugyanis az eső miatt már korábban odahelyezték.

(para)