Hazavágják-e Trump büntetővámjai Szlovákiát?

Első körben közvetlenül nem, de félő, hogy később közvetve annál inkább.

Hazavágják-e Trump büntetővámjai Szlovákiát?
Donald Trump (Fotó: AP/TASR

A kereskedelmi háborúknak csak vesztesei vannak, és Szlovákia is közöttük lesz, ha a Donald Trump által kirobbantott legújabb konfliktus elmérgesedik. Márpedig erre minden esély megvan. Az amerikai elnök által az Európai Unió tagállamaival, de Kanadával és Mexikóval szemben is bevezetett 25 százalékos védővám az alumíniumra és a 10 százalékos az acélra könnyen lehet, hogy csak az első ágyúlövés lesz egy hosszan elhúzódó kereskedelmi háborúban. Eddig Amerika legfőbb európai szövetségesei és az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA) béli partnerei (Kanada és Mexikó) kivételt élveztek a vámok alól, de Trump véget vetett ennek. Mégis, Szlovákiának mi félnivalója lehet? – kérdezhetnénk. Hisz az Amerikába irányuló kivitele eleve minimális (lásd a grafikont), alumíniumot meg acélt pedig a hazai ipar alig szállít az Egyesült Államokba. Ez így is van, legalábbis első körben.

Csakhogy nagyon úgy néz ki, futunk még egy-két kört a témában. Az Európai Unió már korábban belengette a „válaszlépéseket”, Juncker bizottsági elnök 25 százalékos védővámról beszélt 2,8 milliárd euró értékű amerikai importra, olyan termékeket emlegettek, mint az amerikai bourbon whisky vagy a legendás Harley-Davidson motorkerékpárok. Erre Trump sem maradt rest, még márciusban a Twitteren (hol máshol?) megüzente, hogy „ha az EU még jobban meg akarja emelni a már így is masszív vámjait és korlátozásait az amerikai vállalatokkal szemben, amelyek ott üzletelnek, akkor mi egyszerűen adót vetünk ki az autóikra, amelyek szabadon áramlanak az USA-ba. Ők ellehetetlenítik, hogy a mi autóinkat (meg mást) el lehessen adni náluk. Nagy kereskedelmi egyensúlytalanság!” Na itt már el lehet kezdeni megijedni. Először is a Twitter üzenetek színvonala alapján, mert azért nem mindegy, hogy a világ vezető hatalmának élén egy olyan ember áll, akinek egy ilyen rövid üzenetébe ennyi sok marhaság fél bele (s ez nála sajnos nem kirívó eset, hanem a napi ügymenet része). Szóval összekeveri a vámokat az adókkal és teljesen hamis képest fest az USA és az EU közötti kereskedelemről, amikor azt állítja, hogy az uniós autók szabadon áramlanak Amerikába, míg fordítva az amerikai vállalatok „masszív” vámokkal és korlátokkal szembesülnek, ellehetetlenítik őket. Ez ugye nettó hazugság, de Trumptól már megszokhattuk.

Másodszor az üzenet tartalma miatt is megfagyhat a vér az ereinkben egy olyan országban, ahol a nemzeti össztermék több mint 90 százalékát teszi ki a kivitel, a gazdaság gerincét az autóipar adja, és az itt legyártott valamivel több mint egymillió autóknak a 99 százaléka exportra megy. Egyrészt itt már közvetett érintettségről lenne szó, főleg a pozsonyi Volkswagen luxusjárgányai, hobbiterepjárói miatt, amelyekből jut az amerikai piacra is. De itt még mindig csak az export töredékéről beszélünk (lás újra a grafikont), a fő csapás közvetetten, akár több áttételen keresztül jelenhet meg.

1. Grafikon: Szlovákia kivitelének százalékos megoszlása célországok és régiók szerint

Megjegyzés: Az export teljes értéke 74 milliárd 813,3 millió euró volt 2017 folyamán, a kék különböző árnyalataival jelölt EU-28 együttes részesedése 85,4 százalék volt.
Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal (1)

Szlovákia kivitelének összértéke csaknem 75 milliárd euró volt tavaly, ebből 20,4 milliárd eurót tettek ki a közlekedési eszközök (nyilván csaknem kizárólag a személygépkocsik), további 24,7 milliárdot meg a gépek, berendezések, elektronikai cikkek. De a kivitel további részei is kapcsolódhatnak valamiképpen az autógyártáshoz, hisz Szlovákia részévé vált a közép-európai, főleg a német gazdasághoz kapcsolódó autóipari termelési láncolatoknak. A kivitt acél és az alumínium például részben külföldi autógyárakban landol, az autóalkatrészeket gyártó beszállítók termékeiről nem is beszélve, amelyek messze nem csak a hazai autógyárakat szolgálják ki. A műanyagok, autógumik is ide tartoznak, és a hazai textil meg az elektronikai ipar is egyre inkább az autóipar beszállítójává vált (az üléshuzatoktól az autóelektronikán át a riasztókig). Mindent összevetve az autóipar, illetve az abban felhasznált alkatrészek és alapanyagok részaránya a kivitelben a 60 százalékot is meghaladhatja.

Ráadásul Trumpnak a szemét különösen a német autóipar, ill. az Amerikával szemben fennálló német kereskedelmi többlet szúrja, ennek többször hangot is adott, a viszonya Merkel kancellárral igencsak fagyos. És itt jön a képbe, hogy Németország Szlovákia (és egész Közép-Kelet-Európa) legfontosabb kereskedelmi partnere. Ha az újabb amerikai vámok, kereskedelmi korlátozások visszavetik a német gazdaság teljesítményét, az mindenképpen visszaüt egész régiónkra (ez lenne a többszörös áttét). Tragikus történelmi paradoxon, hogy a Trump-kormányzat annak a kereskedelmi világrendnek megy neki a vámháború kirobbantásával, amelynek megteremtésében az Amerikai Egyesült Államoknak oroszlánrésze volt a második világháború után. És amely abból a felfedezésből indult ki, hogy az amerikai 1930-as un. Smoot–Hawley vámtörvény tragikusan rossz intézkedésnek bizonyult, kereskedelmi háborút indított el, aminek a végén az amerikai külkereskedelem volumene a felére esett, és ez nagyban hozzájárult a Nagy Világgazdasági Válság elmélyítéséhez… Persze az ilyen összefüggéseknek a felfogásához a Twitter-üzenetekben tanúsítottnál picit nagyobb értelmi szint szükségeltetne. Az még tragikusabb, hogy Trump főleg Kínával kapcsolatban hangsúlyozta az igazságtalan kereskedelmi feltételeket (itt egyáltalán nem alaptalanul), most mégis legfontosabb szövetségeseivel háborúzik, ahelyett, hogy velük összefogva gyakorolna nyomást Kínára a szellemi tulajdon nagyobb védelme, a kínai piachoz való nagyobb hozzáférés stb. érdekében.

A kirobbanó kereskedelmi háború egyben az utolsó szög is lehet a világgazdasági konjunktúra koporsójába. Ez adhatja meg a végső lökést egy újabb válság kirobbanásához, de ha ez nem így lesz, akkor is vastagon hozzájárulhat egy ilyen válság kialakulásához. A nagy kérdés az, hogy Trumpot környezete mennyire tudja korlátozni a borítékolható uniós és más válaszlépesekre adott reakciók tekintetében. Talán az amerikai elnököt is eltántoríthatja, ha választói látják kárát a kibontakozó vámháborúknak, úgy, hogy miattuk elvesztik állásukat vagy drágábban jutnak az importált termékekhez. Meg azokhoz, amelyeket Amerikában az importált acél és alumínium felhasználásával gyártanak… Csak lábjegyzetként utaljunk még egy paradoxonra: ha Szlovákiából releváns mennyiségű acélexport lenne Amerika irányában, akkor Trump ennek megvámolásával egy amerikai nagyvállalatot, a kassai acélmű tulajdonosát (US Steel) is büntetné mai bonyolult, gazdaságilag ezer szállal összefonódó világában. Ezeknek a szálaknak az erőszakos szétvagdosása még sosem vezetett tartós gazdasági fellendüléshez. Most sem fog.