Házi Csilla: „A legnagyobb öröm számomra, ha átadhatom a tudást és a tapasztalatot!" - INTERJÚ

A dunaszerdahelyi tánctanár, Házi Csilla fiatal kora ellenére rengeteg sikerrel büszkélkedhet. Jelenleg Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, valamint Nádszegen oktat moderntáncokat, emellett pedig társastánc-felkészítést is vállal. Csillát a nagymegyeri tánciskolája, a City Dance Club (CDC) legutóbbi sikere apropóján csíptük el egy interjúra.

Házi Csilla: „A legnagyobb öröm számomra, ha átadhatom a tudást és a tapasztalatot!" - INTERJÚ

Házi Csilla tanítványai, a City Dance Club táncoslányai szeptemberben dupla aranyéremmel tértek haza Budapestről, az Intercontinental Táncfesztiválról, ahol öt ország táncosai mérték össze tehetségüket.

Csodálatos eredményt értek el tanítványaid a nemzetközi táncfesztiválon. Hogyan jutottatok el idáig?

Minden idén áprilisban kezdődött, amikor Léván szerencsét próbáltunk. Bejelentkeztünk a Magyar Látványtánc Szövetség által meghirdetett Európa-bajnokság selejtezőjére, amatőr kategóriába. A táncprodukciónk után a zsűri annyira magas pontszámmal jutalmazta a csapatot, hogy azonnal át is helyeztek bennünket a profik közé. Ez természetesen az egyenes továbbjutásunkat is jelentette.

A döntő megmérettetésre július elsején került sor a budakalászi sportcsarnokban. Az Open kategóriában két ellenfelünk volt, de sikerült őket magunk mögé utasítani. A verseny végén pedig a zsűri nagy bejelentést tett: a győztes csapatokat meghívták az első alkalommal megrendezésre kerülő Intercontinental Táncfesztiválra, amelyre öt országból (Magyarország, Szlovákia, Románia, Norvégia és Kína – a szerk. megj.) érkeztek tánccsoportok. Nem kimondottan táncversenyről, inkább táncfesztiválról volt szó, amelyet a győztes csapatok tiszteletére rendeztek meg.  Két táncprodukcióval készültünk: az egyik a Black Bird című koreográfiánk volt, amellyel az EB-n is tündököltünk, a másik pedig a Baby's on Fire, mellyel a Musical Revü kategóriában indultunk. Ettől a tánctól féltünk leginkább, mivel ezzel a koreográfiával már egyszer elindultunk az EB-n – akkor a zsűri ezüstéremmel jutalmazta a produkciót. A lányokat azonban ez nem hagyta nyugodni, s bebizonyították, hogy igenis a legjobbak között van a helyük. Szinte tized másodpercnyi pontossággal egyszerre mozdultak a színpadon. Tökéletes kivitelezés, magas pontszám és a megérdemelt jutalom: két arany minősítés!

Hogy élték meg a lányok ezt a hatalmas sikert?

Azt nem igazán lehet szavakba önteni. Aki ezt az érzést nem éli át legalább egyszer – táncosként vagy akár nézőként –, úgysem érti meg . Egy biztos, hatalmas erőt, kedvet és ösztönzést kaptak a lányok a jövő évi megmérettetéshez.

Egy ilyen rangos táncfesztivált minden bizonnyal intenzív felkészülés előzött meg.

A CDC tánccsoportjai heti egy alkalommal tartanak intenzív táncpróbákat másfél-másfél órában. Bár borzasztóan kevés ez az idő, de a csapat maximálisan minden percét kihasználja. A táncfesztiválra való felkészülés sem történt másképpen. Másfél óra! Ennyi állt rendelkezésünkre az utolsó próbán.

Mit érdemes tudni a City Dance Club tánccsoportról?

A modern tánccsoport több mint tíz éve működik a nagymegyeri városi művelődési központ mellett. Ezalatt számos változáson ment keresztül: cserélődtek bizonyos tagok, koreográfusok, tanárok. Jómagam tánctanárként és koreográfusként 2015-től tevékenykedem Nagymegyeren. Három csoporttal indítottam, de mára már négy csapattal foglalkozom – 6-tól egészen 18 éves korig. Évről évre rengeteg gyerkőc csatlakozik hozzánk. Színes repertoárral rendelkezünk, a klasszikus balettalapoktól, a disco, a hip-hop-on keresztül egészen a showtáncokig. Itt nincs felvételi. Minden kedves táncolni vágyó fiatalnak megadjuk a lehetőséget. Bízunk benne, hogy a siker létráján egyre feljebb és feljebb lépkedő tánccsoportjaink lelkesedése hosszú éveken át fog tartani.

Milyen jelentősebb sikereket értetek már el a tánciskolával?

Tavaly Léván a Showtime Magyar Látványtánc Szövetség szlovákiai selejtezőjén több kategóriában is ezüst helyezést értünk el, majd ugyanitt, az Európa-bajnokságon egy IV., illetve egy VI. helyezést szereztük meg junior-kategióriában, felnőtt kategóriában pedig másodikok lettünk a látványtánc/revü kategóriában.

Idén a lévai versenyen és a budapesti EB-n arany minősítésbe sorolták a Black Bird című koreográfiánkat. A szeptemberi táncfesztiválon pedig mindkét produkciót – a Black Bird és a Baby's on Fire produkciót is – arany minősítésbe sorolták. Amint azt az eredmények is mutatják, csapatunk fejlődésnek indult. Az utolsó dupla győzelem még nagyobb erőt és lendületet adott a lányoknak. Újabb és újabb célokat tűztűnk ki magunk elé, és bízunk benne, hogy sikerül mindent megvalósítanunk.

A tánc mindig is meghatározó eleme volt az életednek, és ez most sincs másképp. Mikor indult valójában a pályafutásod?

Hatéves korom óta foglalkozom a tánc világával. Pályafutásomat néptánccal kezdtem, majd fokozatosan sajátítottam el a tánc szinte összes műfaját. Az általános iskola befejezése után a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban, majd érettségi után a nyitrai magántánc szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat. Az iskola elvégzése után felvételt nyertem a pozsonyi táncművészeti főiskolára, ahol 2012. július 2-án hivatalosan is táncművésszé avattak.

Táncoktatással pontosan 15 éve foglalkozom. Nagyon sok helyen már megfordultam, pályakezdőként minden kis falucskát felkerestem. Legelsőként Pozsonyeperjes adott nekem teret a táncoktatásra. Ezt követte Nyékvárkony, Balony, Nagyabony, Dióspatony, Csallóközkürt, Vásárút és még sorolhatnám. Az elmúlt évek során sok áldozatra volt szükségem,de az elkötelezettségem és kitartásom meghozta gyümölcsét.

Méghozzá bőségesen meghozta a gyümölcsét, ugyanis rengeteg sikert elértél az elmúlt időszakban.

Valóban, 2005-ben a Dunaszerdahelyen megrendezett Ki Mit Tud? szóló és csoporttáncban első helyen végeztem. Két évvel később Nyitrát is meghódítottam az Év Táncosaként. 2010-ben az esztrád csoportok területi seregszemléjén a Legjobb Koreográfus elismerést is hazavihettem, majd 2012-ben valóra vált a nagy álmom: táncművészeti diplomámat tarhattam a kezemben. 2015-től pedig folyamatosan szinte minden évben ezüst-, illetve aranyérmekkel gazdagodunk táncosaimmal.

A budapesti táncfesztivál zsűrije nemcsak a munkásságodat méltatta, hanem táncosként is hatalmas elismeréssel jellemzett. Terveid közt szerepel, hogy a közeljövőben egyénileg is megméretteted magad a színpadon?

Őszintén szólva én már nem terveztem magamat megmérettetni. Az elmúlt 30 évben rengeteget táncoltam, mind fellépéseken, mind versenyeken. Most már inkább ezeket az élményeket és sikereket a lehető legjobb tudásom szerint igyekszem átadni. Viszont a táncfesztiválon történt eset után elgondolkoztam. A versenyt megelőzően ugyanis részt vehettünk egy félnapos workshopon, ahol olyan neves táncművészek óráiba kóstolhattunk bele, mint például Demcsák Ottó, William Fomin, Rostás Csilla és Vas-Imre Norbert. A művészek kész koregráfiával készültek nekünk, s azt másfél óra alatt kellett elsajátítatunk. Nem volt egyszerű feladat. Közel ötven táncos volt egyszerre a színpadon, bár én mindvégig úgy éreztem, hogy csak egyedül vagyok. Átéltem, átéreztem, megéltem a pillanatot. A zsűri mindezt végignézte, majd a workshop végén odajöttek hozzám és a következőt mondták: „Benned akkora tűz van, hogy táncoddal felgyújtanád a táncparkettet. Szeretnénk egyszer Téged is látni a versenyzők közt!"

Rengetegen ismernek a környéken, sok a rajongód, és a legtöbb fiatal példaképként néz fel rád.

Ez így igaz. Nagyon jó érzés, de néha sokkal jobb lenne elrejtőzni a világ szeme elől. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is lehetek valakinek a példaképe, de nem tartom magam sztárnak, és sosem szeretnék az lenni. Bár a tánc és mozgás terén elég nagy tudással és tapasztalattal rendelkezem, a legnagyobb öröm számomra mégis az, amikor ezt átadhatom és általa mások is sikerélményekkel gazdagodhatnak.


(fl)