1
Fotó: tasr
Megosztás
Glváč elvtársúr, helyettem is szavazhatnál. Mert én vagyok a választó (igaz, nem a tiéd), de neked az embereket kell képviselni és én vagyok az emberek.
A pracujúci lyud. Akit a képviselő képvisel, azaz kellene… És ha már lehet mások helyett szavazni tévedésből – én nem vitatom, sünike szintén megtéved olykor, ha kefét lát –, akkor lehessen végre azok nevében is, akikből élsz, képviselőkém.
Mert én akkor sem hiszem el ennek a Matovičnak, hogy… szinte semmit… De azért bírom – mármint esti mese helyett – a napi sajtótájékoztatókat.
Tiszta sóműsör. Miként csúszott le annyira Fico pártja, hogy ilyen sűrűn lehet rajta támadási felületet találni? Ráadásul egy Matovič… Jaj ennek a zországnak…
És ha már a képviselő kénytelen-kelletlen bevallotta (ha egyszer levidejózták, nnna) a dolgot, akkor ugyebár háromféleképpen cselekedhetne.
1. Ahogyan 2009-ben Radičová. Nem esett le a korona a fejéről, elszégyellte magát, jobban is, mint ahogyan a törvény elvárta és lépett. Lelépett. Önként.
2. Vagy fizessen büntit, mint a Kolláréktól menesztett szőke.
3. De legalább kérjen elnézést.
Nem kér, mert Matovič kapta rajta, aki csak ezt meg azt… Szóval nem kér.
Nem is kap.
Tőlem.
Az viszont már baj, hogy a „saját” szavazóitól (pártszavazóitól – ugyebár listás) kap és a pártjától is kap. Hiszen semmibe vette őket. De ezeknek úgyis megfelel, mert ezeknek az olyan demokráció kő, ahol ők mongyák meg a szociálisan igazságos tutit. Na, ez a baj. Akkor hogyis ne lehetne má’ mások helyett szavazgatni.
Illetve pontosítsunk: prezentálni. Nade, ha nem te vagy, akinek a jelenlétét igazolod, akkor ugyebár az is probléma, mert a jelenlét állítja be a szavazati arányokat. Vagy egyenesen azt, hogy lesz-e gyüli, vagy nem lesz. Szóval elég sokat ér az a gombnyomás.
Erkölcsileg nekünk érne sokat.
Anyagilag neki ér.
Dumás Dankoról meg – akinek bűne, ó jaj, kivételesen a kussolás – nem is érdemes szólni.
Majd legközelebb, amikor Matovič…